Majdnem egy kerek éve, hogy badacsonyi bőrigázásom történetét elétek tártam, a júniusi Keszthelyi-hegységi szakasz históriáját meg nemes egyszerűséggel elfelejtettem közkinccsé tenni. Pedig - ha mondhatok ilyet - a lehető legjobb társasággal vágtam neki: Tamással és Jucival! ;)

Nem fogom bepótolni a beszámolót, nem akarok „hazudni” senkinek, de arra emlékszem, hogy kaptunk napot,

esőt – az eső-poncsóm meg otthon figyelt! -, bort

és parasztvacsorát, aludtunk sátorban és szálláson, szenvedtem a vízhólyagoktól, ettünk rengeteg cseresznyét, meg stoppoltunk esőben Tapolcára, és jártunk kínai áruházban, hogy pótoljuk a hiányzó felszerelést, láttunk turistaházat, kisérteties remetelakot,

szenvedtem a vízhólyagoktól, meg áztunk az esőben (vagy ezt már írtam? ;) ), és aztán megérkeztünk Badacsonytördemicre, ahol én vonatra ültem és haza mentem, Tamás és Juci pedig – szakadó esőben – megmászták a Badacsonyt...

Ezek biztosan megtörténtek! Aki nem hiszi, járjon utánunk! A Kéken! Keszthelytől Badacsonytördemicig, vagy tovább!

És most írnék nektek pár mondatot arról, miért maradtak el Keszthely után nemcsak a beszámolók, de a túrák is. Több oka is van:

az egyik - a kevésbbé lényeges -, hogy nyaranta vőfélykedéssel egészítem ki a jövedelmemet, márpedig a szezon júniusban már javánban tartott!

A másik, ami sokkal fontosabb, hogy katonaként ki kellett vennem a részem a „nagy kerítésépítésből”. Egyetlen szót sem akarok többet erre fecsérelni, sem vitát kezdeni a nézetek miatt, vagy hogy helyes-e, vagy sem, nem ebbe a blogba való a téma!!! Sokkal inkább szeretném megosztani veletek újabb Kékezéseimet, mert ismét bakancsot húztam!

És izgat még az a kérdés is, vajon jó lesz a blogom címe így, hogy már bőven elmúlt március is, nemhogy december... Azt hiszem, ki kell találnom egy új címet...

Címkék: OKT Kék Túra Országos Kéktúra Kék Kör