15.nap: (2014. augusztus 15.)

Ez volt az a nap, amikor az eső már tényleg nagyon sok volt. Körülbelül 10-11km-t tudtunk csak haladni, amikor iszonyatosan elkezdett esni, ráadásul egy jó meredek emelkedőn voltunk éppen. Szerencsére ennek a végén ott volt egy fedett pihenőhely, ami könyörgött, hogy maradjunk, és csináljunk magunknak egy jó meleg teát. Legalább 1 órát vártunk itt, ezalatt volt, hogy elállt, aztán újra rákezdett. Az egyik ilyen elállásnál úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk, és az első kempingben sátrat verünk. Nagyjából 20km után el is értük a kempinget, amit bejelöltünk. Először nem értettük, mert egy farmot láttunk csak, de később megláttuk a táblát is, ami jelezte, hogy lehet kempingezni. Ez egy bio farm volt, akinek a tulajdonosa egy minimális összegért engedte, hogy sátrat verhessen, aki arra jár. Igen ám, de rajtunk kívül volt még egy nagyobb társaság, akiken már akkor látszott, hogy nem akarják józanul tölteni az estét. Valószínűleg a tulaj tudta ezt, mert nem az első estéjük volt már, talán ezért felajánlotta nekünk, hogy aludjunk egy kis sufniban, amiben volt két kanapé meg egy asztal és nagyjából ki is fújt. Zuhanyozási lehetőség itt is volt, amit kihasználtunk. Kicsit bánkódtunk, hogy megálltunk, mert innentől kezdve egyáltalán nem esett az eső, még a nap is sütött, de cserébe megszárítottuk a csuromvizes sátrunkat. Nem mondom, hogy a legkényelmesebb volt itt aludni, de legalább jobban védett minket a széltől és az esőtől. Ja és persze az ott sátrazóktól, mert hajnalban nem tudni pontosan, hogy mit csináltak, de föl le mászkáltak az autóval jó nagy gázzal. Valószínűleg nem voltak már tiszták, reméltük, hogy a kis sufnit nem dózerolják el az este folyamán.

16.nap: (2014. augusztus 16.)

Csodára ébredtünk, egyrészt mert állt a sufni, másrészt pedig nem esett az eső. Nyugodtan megreggeliztünk, majd felpakoltunk az útra. Ulmig meg sem álltunk, ott viszont megnéztük a székesegyházat. Egy jó ideig töltésen folytattuk tovább az utat, ami nem betonos volt, de jól járható, viszont az előző napi esőzés miatt sok helyen állt meg a víz, így ezt a saras vizet egészen a térdünkig felcsapkodták a bicajok, nem beszélve arról, hogy azok is szépen néztek ki utána. Szép felhős volt az ég is, aminek megtaláltuk a forrását is egy gyár személyében. Tovább haladva áttekertünk egy hangulatos városon is, Elchingenen. Haladtunk-haladtunk, egyszercsak Fruzsi szólt, hogy letört az első lámpája, amit nem tudtunk kitalálni, hogy mitől lehetett, de megtörtént. Szerencsére elég volt kihúzgálni a vezetékeket, és így le tudtuk szedni könnyen. Úgy gondoltuk, ha szükség lesz rá, akkor meg fogjuk tudni oldani a visszatételét. Valamivel később egy ág keveredett be Fruzsi első küllői közé, és azt hittük a sárvédője is letört, de szerencsére nem, csak vissza kellett pattintani a helyére. 102km után meg is érkeztünk az aznapi kempinghez, ami Dillingenben volt. Itt is elvégeztük az esti dolgainkat, sőt még néhány ruhadarabot ki is mostunk.

17.nap: (2014. augusztus 17.)

Szintén kellemes időre ébredtünk, viszont rengeteg bogár lepett el bennünket. A hálórészben szerencsére nem voltak, de kint az előtérben rengeteg, szinte minden ruhadarabban találtunk egyet, így mindent jól kiráztunk, mielőtt felvettünk. Sajnos még a táskákba is belemásztak, de csak a ruhák közé és a kormánytáskáinkba, a többi többnyire zárva volt. Szerencsére, amiben a kaja volt, abban talán csak egyet találtunk. Alapos bogártisztítás után mindent összepakoltunk és ettünk. Igyekeztünk időben elindulni, hogy valamennyit lefaragjunk a hátrányunkból. Igencsak eseménytelen volt a nap további része, egy-két alkalommal megálltunk enni és pihenni, de más nem történt. Egyedül a kempingbe való érkezéskor nem volt senki a recepción, és vártunk ott egy picit, hátha jön majd valaki. Ki is jött egy férfi a szemközti épületből, és neki fizettünk. Utólag azon gondolkoztunk, hogy vajon tényleg ő lehetett-e, akinek fizetni kellett, mert semmit nem kaptunk, amivel tudtuk volna bizonyítani, hogy már fizettünk. Aztán láttuk, hogy mások is neki fizetnek, úgyhogy nem aggódtunk tovább. A kemping egyébként szép és igényes volt. Jó hosszú, 130km-es szakaszt zártunk, így a zuhany és vacsi után jól esett a pihenés.

18.nap: (2014. augusztus 18.)

Kicsit borús, de kellemes napra keltünk. Először összepakoltunk, lebontottuk a sátrat, és csomagok nélkül átszaladtunk a közeli boltba, majd ahogy visszaértünk megreggeliztünk. Pakolás után meg sem álltunk Weltenburgig, ahol láttuk az Apátságot is. Mentünk-mentünk, majd észrevettük, hogy itt a bicajút nem megy tovább, csak hajót láttunk, amivel tovább lehetne menni. Kicsit tanulmányoztam a GPS-t és arra jutottam, hogy itt át kell mennünk a túloldalra, ahol úton folytathatjuk, de ehhez át kellett kompoznunk a Dunán. Ahogy átértünk egy kevés tekerés után jött egy jó meredek emelkedő, ráadásul egy idő után el is fordultunk, így ott már földes úton mentünk tovább. Kicsit megizzadtunk, de szép lassan újra sík lett a terep. Regensburgba beérve igaz csak messziről, de láttuk a Szent Péter Katedrálist is. Innentől kezdve meg sem álltunk a kempingig, ami lényegében egy kisebb szigeten volt Straubingban. Láttuk, hogy van konyha része is, ahol volt gáztűzhely. Megbeszéltük, hogy lepakolunk, felütjük a sátrat, majd átsétálunk a boltba, mivel nagyon közel van, és bevásárolunk, hogy csinálhassunk egy nagy adag chilis babot, és végre valami főtt ételt együnk, amit ráadásul mi csinálunk. Szép emberes adagot sikerült csinálni, de nagy része még akkor este el is fogyott, ami megmaradt eltettük másnapra. Lezuhanyoztunk és jöhetett a pihenés.

19.nap: (2014. augusztus 19.)

Szintén kellemes időre keltünk reggel. Az indulás után még Deggendorf előtt egy kerékpáros pihenő mellé értünk, úgyhogy megálltunk enni egy kis édességet. Ezt követően egy jó ideig csak tekertünk, nem történt semmi különös, majd egyszer csak a Duna túloldalán megláttunk egy várost, ami nagyon tetszett. Ez a város Vilshofen volt. Meg is álltunk egy padnál a várossal szemben, és itt ettünk, csak hogy szép kilátásunk legyen közben. Nagyjából 70km-t tettünk meg eddig és majdnem ennyi volt még hátra. Ezt követően Passauban álltunk meg, amit a három folyó városának is szoktak nevezni, mert itt folyik egybe a Duna az Inn és az Ilz. Érdekességképpen a Duna vize kék, az Inné zöld, az Ilzé pedig fekete, így az összefolyás után egy ideig három színe van a Dunának. Láttuk a Veste Oberhaus-t, ami több funkciót lát el, itt van a város történelmi múzeuma, egy ifjúsági szálló és egy csillagvizsgáló. A nap végére még másznunk kellett egy kicsit, majd a kempingig már gurultunk, ami Schlögenben volt. Ahogy oda értünk a kempingbe, kerestük, hogy kinél kellene fizetni, de nem találtunk senkit, így úgy döntöttünk, hogy bemegyünk, felállítjuk a sátrat, és maximum szólnak majd. Elmentünk zuhanyozni, mire végeztünk már be is sötétedett, de utána sem szóltak, gondoltuk majd reggel és vacsi után lefeküdtünk.

20.nap: (2014. augusztus 20.)

Reggel természetesen ismét esőre ébredtünk, egy ideig fetrengtünk hátha eláll, de csak csendesedett, így úgy döntöttünk kimászunk és elkezdtünk összepakolni. Mindenféle esőcuccban elindultunk kifelé, gondoltuk majd szólnak a fizetés miatt, de nem így történt. Délután megejtettük a szokásos ebédszünetünket, majd Linzig meg sem álltunk. Sajnos az eső továbbra is esett, így nem volt a legjobb a tekerés, ráadásul ilyenkor képeket sem tudtunk annyit csinálni. Gondoltuk, hogy itt majd megkóstoljuk a linzert, de aztán erről lemondtunk, egyrészt az idő miatt, inkább szerettünk volna haladni, másrészt mert a bicajút szépen elvitt a központ mellett, így mire találtunk volna egy cukrászdát szintén sok időnk ment volna el és még így is volt némi elmaradásunk a csúszás miatt. A város külterülete nem volt a legszebb, mert gyárakat lehetett látni a túloldalon. Linz után pedig már csak szépen haladtunk a Duna mentén a szuper kerékpárúton, és nézelődtünk egészen a kempingig, ami Greinben volt. Itt járt fejenként 15 perc internet. Vacsorára nudli jellegű étket (gnocchit) készítettünk. Először azt hittük, hogy van gáz a kempingben, mert jelezte a kemping térképe, de kiderült, hogy az a lakókocsiknak volt, így a kempingfőzőt használtuk. Kicsit érdekes állaga lett (kis híján egy egyben álló massza  ), de azért jóízűen ettük meg. Aznap éjszaka csontig fagytunk, vizesen feküdtünk, és legalább 6 fok volt…

21.nap: (2014. augusztus 21.)

Sajnos egész éjszaka esett az eső, tiszta víz volt a sátor, de szerencsére reggelre elállt, ráadásul szépen ki is sütött a nap, így teljesen meg tudtuk szárítani, ameddig reggeliztünk. Egy jó ideig csak tekertünk, aztán egyszer előtűnt egy épület, amit már egész messziről látni lehetett. Ez az épület Melkben állt, ami a Melki Apátság volt. A Duna túlpartján helyezkedett el, de a bicajút átvitt minket oda, így közelebbről is megcsodálhattuk. Ahogy beértünk a városba el is terelte az út a bicajosokat, mert útépítés volt. Felmentünk egy nagy emelkedőre is, de csak tolni tudtuk a bicajokat. Úgy tűnt a GPS-en, hogy erre ki tudjuk kerülni az építkezést és visszatérhetünk a mi utunkra, de zsákutca volt, így mehettünk lefelé. Persze utána megtaláltuk a jó irányt. Tudtuk, hogy elég jól spóroltunk idáig a pénzzel, így Aggsteinbe érve beültünk egy kis vendéglőbe, ahol nem volt rajtunk kívül senki. Először is kértünk két sört, gondoltuk megkóstoljuk az ittenit, bár tudtuk, hogy elég drága.Fruzsi is és én is rántott húst kértünk, de Fruzsinak a köret zöldségekből állt, nekem pedig sült krumpliból és egy kis salátából. Jó ízűt ettünk belőle, végre csak ennünk kellett és semmi teendőnk nem volt az elkészítésében. Délután 5 óra körül indultunk tovább, és észrevettük, hogy a túloldalon ott áll Willendorf, ahol a willendorfi vénuszt is találták. Fruzsinak ez volt az egyik olyan város, amit nagyon szeretett volna látni, így Spitznél átkompoztunk és elindultunk visszafelé. Körülbelül 10km-el mentünk így többet, de örültem, hogy Fruzsinak ez örömet okozott. Sajnos a múzeum része már nem volt nyitva, de a helyet ahol találták meg tudtuk nézni és egy nagyméretű szoborral sikerült fényképezkedni. Innen sietősre vettük, mert eléggé elszaladt az idő. Sajnos az oda úton elpattant még egy küllőm, így másnapra úgy terveztük, hogy benézünk egy szervizbe is, mert félő volt, hogy nem bírja ki hazáig. Nap végére megérkeztünk a kempingbe, ami Kremsben volt.

22.nap: (2014. augusztus 22.)

Reggel eléggé úgy tűnt, hogy ismét esős napunk lesz, de szerencsére az égiek máshogy akarták, és elég kellemes időben tekerhettünk. Dél előtt megálltunk, hogy együnk pár falatot, majd Bécsig teljesen zavartalan és eseménytelen volt az utunk. A kempingbe érve felállítottuk a sátrat, bepakoltunk, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk főtt ételt enni, és szétnézünk a városban. Úgy gondoltuk, hogy mindenre lesz időnk, mert viszonylag rövidebb napot zártunk és már délután 5 óra körül el tudtunk indulni Bécs belvárosába. Sajnos a GPS-re csak közvetlenül az útvonalunk körüli térképrészletet töltöttem fel, így menet közben vettem csak észre, hogy egy idő után nem fogom látni, hogy mi hol van. Nem foglalkoztunk vele, gondoltuk, hogy odafelé valamit találunk, ahol ehetünk, utána pedig a nyomvonal mentén vissza tudunk térni a kempingbe. Az, hogy mi nézelődni tudjunk még vacsi után kizárt volt, amikor kiderült, hogy a Pizzeria Ristorante Noliban a kiszolgálónk magyar volt, így vacsora alatt elég sokat beszélgettünk és hipp-hopp elrepült az idő. Zsolt, a kiszolgáló nagyon kedves volt, először meghívott minket egy kávéra, és tiramisura, majd hozott még 3cl helyi töményet is. Szép lassan este 8 lett és ideje volt indulnunk, így mondtuk, hogy fizetnénk. Örültünk, hogy megismerhettük, telefonszámot is cseréltünk majd csak ezután indultunk vissza. Jó volt az esti fényekben is látni a várost. Visszaérkezésünkkor már csak aludni volt erőnk.

23.nap: (2014. augusztus 23.)

Az indulás óta ez volt az a nap, amikor végre rövid öltözetben tudtunk tekerni, persze egyben rövid nap is, hiszen Pozsonyban is úgy terveztük, hogy szétnézünk. Egész úton semmi különleges nem történt, már-már elég egyhangú volt ez a szakasz. Ahogy átértünk Szlovákiába rögtön látni lehetett a különbséget, egy csomó romos épület, nem megfelelően gondozott környezet. Láttuk a pozsonyi várat is, amit csak messziről tudtunk megnézni, ugyanis az egész városnézésből nem lett semmi. Az egész úgy kezdődött, hogy bementünk egy LIDL-be, hogy bevásároljunk a vacsihoz, de mire kijöttünk már szakadt az eső. Körülbelül 2 órát vártunk itt a boltnál, de hol szakadt, hol esett. Aztán amikor már éppen csak szemerkélt, úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, és elmegyünk a kempingig, ami körülbelül 3km-re volt. Ezalatt az idő alatt igencsak újra rákezdett, már vártuk, hogy végre sátrat állíthassunk. A kempinghez érve nagyon gyanús lett a nagy tömeg és a zene, de bíztunk benne, hogy semmi olyan, ami miatt nem lehetne bemenni. Tévedtünk, először közölték, hogy itt most éppen fesztivál van és csak olyanok tartózkodhatnak bent, akik erre jöttek. Szerencsére megkönyörültek rajtunk, talán azért, mert az egyetlen kemping volt Pozsonyban. A bicajokat betehettük egy tárolóba, majd kimentünk a szakadó esőbe, hogy helyet keressünk magunknak. Ez elég nehéz volt, ugyanis még a betonon is volt, hogy állt sátor. Visszamentünk a recepcióra, hogy sajnos nem találtunk helyet. Két hölgy kiment, hogy majd ők néznek nekünk, majd visszatelefonáltak a recepcióra, hogy menjünk egyenesen befelé, és ott várnak majd minket. Mondták, hogy találtak egy helyet, de azért még egyszer megkérdezték, hogy ugye azt mondtuk, hogy kis sátrunk van. Elmondtuk megint, hogy éppen ellenkezőleg, elég nagy, majd elkezdték törni a fejüket, hogy akkor most mi legyen. Nekünk volt egy ötletünk, ami annyit jelentett, hogy a bicajok mellett a tárolóban alvás. Felvetettük ezt az ötletet, amire először kicsit úgy tűnt, hogy nemleges választ kapunk, de aztán mégis belementek. Így megkaptuk addig a tároló kulcsát, szóval nem kellett félnünk a részegen randalírozó emberektől, hogy benyitnak. Volt áram is, tudtunk tölteni, ráadásul a recepció közelsége miatt még a wifire is fel tudtunk csatlakozni. Bíztunk benne, hogy egerekkel nem találkozunk, kiindulva abból, hogy két sarokban is egérméreg volt. Két fal közé ki tudtuk feszíteni a szárítókötelet is. Sajnáltuk, hogy az eső miatt nem tudtunk szétnézni, de kiszámoltuk, hogy mekkora utat tettünk meg eddig, és örömmel láttuk, hogy már majdnem 2300km-t, ami azt is jelentette, hogy már elég közel jártunk, hogy hazaérjünk. Este pedig leterítettük az esővédőket, rájuk pedig a derékaljakat és polifoamokat, majd reggae számokra aludhattunk el.

24.nap: (2014. augusztus 24.)

Reggel megnyugodtunk, semmiféle állati támadás nyomait nem fedeztünk fel magunkon, ráadásul az eső sem esett már. Indulás után úgy döntöttünk, hogy nem a szlovák, hanem a magyar részen folytatjuk tovább. Főleg azért is, hogy rendesen tudjunk telefonon is beszélni az otthoniakkal. Amikor elértük az államhatárt, megnéztük és a magyar hálózathoz is tudtunk csatlakozni, így haza is telefonáltunk, hogy Magyarországon gurulunk a további 3 napban. Kicsit hosszabb lett így a táv, mert nagyon eltávolodott a bicajút a Dunától, de annyira nem bántuk. Győrött megálltunk egy kebabosnál, majd vettünk fel némi pénzt az egyik ATM-ből, és mentünk tovább. Elég hosszú napot zártunk, ráadásul néhány helyen olyan útra vitt a bicajút, hogy esélytelen volt úgy végigmenni rajta, hogy ne menjünk át egy-két méretes pocsoján. Eléggé nehezítette ez is az utunkat, de 140km után elértük aznapi célunkat Komáromot. Úgy volt, hogy itt tudunk találkozni majd egy nagy túrázóval, Kovács Tamással, de kiderült, hogy táborban lesznek, így sajnos nem jött össze. Maradt tehát a kemping, ami előtt kicsit megijedtünk, mert minden zárva volt, persze bent voltak, de recepciós sehol. Pár perc múlva persze kinyitotta egy biztonságiőr, és kiderült, hogy félóránként körbe kell járnia a kempinget, ezért nem volt ott. Bent felütöttük a sátrat és jöhetett a szokásos esti program.

25.nap: (2014. augusztus 25.)

Szép napos időre ébredtünk, csináltunk még néhány képet a városban, majd Süttőnél megálltunk egy pillanatra, mert itt láttuk meg újra a Dunát, mióta Magyarországra értünk. Következő megállóhelyünk Esztergom volt, ahol láttuk az esztergomi várat és az esztergomi bazilikát. Az egyik vendéglátó helyen megittunk egy-egy pohár bort, Fruzsi evett valami fehércsokis öntetes desszertet, én pedig egy fagyi kelyhet. Ezután a kis pihenő után tovább álltunk, majd körülbelül 30 perc várakozás után átkompoztunk Szobra. Nem sokkal később a Duna túlpartján megpillantottuk a visegrádi várat. Innen már nem volt messze a kemping, amit kinéztünk magunknak, de cserébe újra kompoznunk kellett a Szentendrei szigetre, ahova rajtunk kívül egy francia család is jött. Ahogy odaértünk nem tudtuk, hogy hova kellene mennünk, mert egy nagy lovarda volt az egész terület. Ott, ahol az étkező rész volt nem volt senki, így elkezdtünk bolyongani bent, amikor láttam, hogy az egyik épületben valaki van, így odamentem, hogy egyáltalán lehet-e itt kempingezni. Szerencsére kiderült, hogy lehet és megmutatta, hogy hova menjünk. A többit azt mondták majd reggel elintézzük. Rajtunk kívül egyedül a francia család volt még ott. Az épület előtt, ahol a zuhanyzó és étkező is állt, volt egy automata, amiben egy csomó croissant volt és mi ezt ettünk, mert boltba nem tudtunk előtte elmenni. A francia család látta, hogy mit eszünk és kijöttek szólni, hogy ennénk-e tésztát, mert egy elég nagy adagot csinálnak, így szívesen adnak. Megköszöntük, de nem fogadtuk el. Annyira nem is voltunk éhesek és akkor jól is esett ezt enni. A sátorban még feltöltöttük a képeket a laptopra, majd aludtunk.

26.nap: (2014. augusztus 26.)

Reggel korán hűvös időre ébredtünk, átöltöztünk, majd kimásztunk a sátorból. Egy csomó ló volt kiengedve, így egy-kettőt megsimogattunk, amelyik odajött. Én ittam egy kávét indulás előtt az automatából, de nem volt a legjobb. Kifelé menet szintén úgy voltunk vele, hogy ha nem lesz senki ott, ahol mondták, akkor mi nem fogjuk keresgélni és elmegyünk. Így is lett, nem volt ott senki, aztán szép lassan elhagytuk a helyet. Tótfaluban álltunk meg egy pékségben, ahol ettünk és én az előző rossz kávé után úgy döntöttem, hogy iszom egy normálisat is. Ahogy magunk mögött hagytuk a Szentendrei szigetet azt vettem észre, hogy furcsán kanyarodik a bicajom és amikor lenéztem láttam, hogy ez tuti defekt. Szerencsére volt nálunk ilyen gyors defektjavító, amit a belsőbe kellett fújni és hab formájában tömítette be a lyukat. Letekerésnél ahogy eresztett a levegő, így jött ki a hab is, de egy kis pumpálással pótoltam a levegőt. Reméltem, hogy megússzuk az utat defekt nélkül, de sajnos nem így lett. Soroksárig tekertünk, ahol kinéztünk egy helyet az ebédre, ez volt a Joe-Háza étterem és pizzéria. Felhívtuk az egyik jó bicajos barátunkat Tamást, akivel még a 2012-es túránkon ismerkedtünk meg, hogy éppen Soroksáron vagyunk, nincs-e kedve velünk ebédelni, de sejtettük, hogy nem fog összejönni, hiszen hétköznap volt és munkanap. Készpénz nem sok volt nálunk forintban, így megkérdeztük, hogy eurót elfogadnak-e, igaz kicsit rosszabbul jöttünk így ki, de nem volt már kedvünk 5-6 km-t tekerni az automatához. Kaja után meg sem álltunk Ráckevéig, ahol az estét töltöttük. Kicsit drága volt ugyan, de ha valaki időben odamegy és másnap is van ideje, akkor a strandot is használhatja, mert az árban benne van. Gyorsan sátrat állítottunk és átöltöztünk fürdőruhába, gondoltuk kihasználjuk egy kicsit és a termálmedencében megmártózunk. Utána már csak egy jó zuhany és a vacsi hiányzott. Lefekvésnél pedig furcsa volt belegondolni, hogy ez az utolsó éjszakánk a túrán.

27.nap: (2014. augusztus 27.)

Eljött az utolsó reggel, szintén elég hűvös időnk volt, de tudtuk, hogy ez az utolsó, innentől pedig puha ágyban és meleg szobában fekszünk és kelünk. Őszintén szólva, kicsit sajnáltam, hogy vége lesz, de ennyire volt időnk és pénzünk. Néhány kilométer után Bács-Kiskun megyében találtuk magunkat, így egyre közelebb voltunk már Kiskunfélegyházához. Ezután a bicajút átvitt minket a töltésre, ami iszonyú szörnyű volt, körülbelül egy keréknyomnyi kitaposott rész volt, ahol tudtunk menni. Kicsit féltem is, hogy a defekt után nehogy még néhány küllőm is beadja az unalmast. Szabadszállás előtt olyan történt, amire egyáltalán nem számítottunk, és nem is voltunk felkészülve. Kicsit laposnak éreztem a hátsó kerekemet, amikor Fruzsi is szólt, hogy valami bordót lát rajta. Megálltunk, és kiderült, hogy a külső elég szépen elkopott.Több kis lyukat is láttam a gumin, így nem tudtam eldönteni, hogy toljuk-e el a bicajt Szabadszállásig vagy próbáljam-e megcsinálni. Mivel Szabadszállás elég messze volt még innen, ezért szétszedtem és elég maszek módon, de sikerült megcsinálnom. A régi belsőről levágtam a szelepet, amit a külső belső falához tettem, utána egy új belsőt tettem bele és ezt pumpáltam föl, így valamivel vastagodott a futófelület. Úgy gondoltam, ha Szabadszállásig nem ereszt, akkor megpróbálunk így hazajönni, ha igen, akkor pedig néznünk kell valahol egy külsőt. Szabadszálláson Fruzsi egy sütit evett, én pedig ittam egy kávét és ettem egy fagyit. Ezalatt az idő alatt sem eresztett a kerék, úgyhogy elindultunk így. Hamar elértük Orgoványt, ahonnan már az az út vezetett vissza egészen Kiskunfélegyházáig, amin az első nap elindultunk. A várostáblánál még készítettünk egy képet, utána hazagurultunk. Otthon már vártak minket, gratuláltak a teljesítményünkhöz és örültek, hogy 2735,2km után épségben hazajutottunk.

Teljes útvonal

Videó

Címkék: Túra Bringa Bicaj Kerékpár Túrakerékpár