Vörös-kő - Kékmező - Homokkő-forrás
Magasság: max.375 m, távolság: kb. 10 km (?) , idő: 3-3.5 óra ( tempótól függően) , terep:könnyű.
Kulcspontok: Miskolctapolca, buszvégállomás - Avalon-park - Nagy-Száraz völgy- Vöröskő- Kékmező -Homokkő-forrás (forrás +tűzrakóhely) - Szentkereszthegy
Jelzések: tömött zöld négyzet /zöld/zöld+piros/zöld/sárga/ kék+zöld pötty
Ez az út nem is annyira túra,mint inkább kellemes körséta a Miskolctapolcát övező hegyekben. Szintemelkedés szinte nincs is; az elején fölveszünk körülbelül 300-m-t, aztán maradunk is ennyiben. Kiindulópont a miskolctapolcai buszvégállomás , illetve, az amellett levő parkoló. Nyugat felé, az Iglói úton hagyjuk el a települést, ezen haladunk egészen az Avalon-parkig. Ott egyenesen folytatjuk , még mindig a betonúton; itt már megjelenik a tömött zöld négyzet, ezt követjük a komlóstetői elágazásig, ahol a sima zöld jelzésen balra betérünk a Nagy Száraz-Völgybe. ( bár a név kissé megtévesztő, éppen ma kicsit sem volt száraz, és ez esőzések után így szokott lenni ) Nagyon szép út következik a Vörös-kőig , ez a legmagasabb pontunk az út során. Onnan dél felé fordulunk a piros - zöld jelzésen. Vigyázat, itt jön az egyetlen "csapda" : a bal oldalon levő ,ismeretlen eredetű (legalábbis számomra) téglafal, majd a sorompó + jobbkanyar után a jelzés a Nemzeti Park bejáratánál jelenik meg; adná magát, hogy beváltsunk a hívogató utacskára, de nem, tovább kell menni, végig a bal oldali kerítés mellett az úton, és a következő jelzésnél egy alattomos kis hegyesszög nyílik balra, amit időnként belep az aljnövényzet, na,ez az. Innen már sima - és szerintem az út legszebb része - a zöld jelzés,egészen Kékmezőig. Itt sárgára váltunk,és kelet felé fordulunk, egyben összeolvadunk a Mária -úttal. Kékmezőtől nem messze található a Homokkő-forrás, balra asztalok -és tűzrakóhely, jobbra maga a forrás. Ez tökéletesen alkalmas hely a glikogénkészletek feltöltésére ,akár szendvicsek ,akár szalonnasütés formájában. Az út utolsó szakasza már kitérő nélkül vezet a Juhdöglő-völgyig , itt hétvégi házak mellett érünk ki a Szentkereszthegy tetején az útra. A finis kellemes , kék-zöld pöttyös erdei ösvény ,amely keresztezi a kőbányába vezető csillepályát. Itt a csillepálya fölött egy hidacska vezet át, ahonnan nagyon szép a kilátás. Végül ráfordulunk a játszótérhez ereszkedő útra,és pár perc alatt már lenn is vagyunk.
Kiegészítésként elmondanám , hogy az út több szakasza ( a zöldekkel jelzettek) nagyon jó talajúak,terepfutásra is alkalmasak, időnként futóversenyek is előfordulnak itt.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy lévén tavasz, minden gyönyörű élénkzöld, és az általános madárcsivitelésen kívül a kakukk is rendesen odatette magát, szóval,igazi tavaszi feeling volt).
Máj. 21.
Pintér-hegy - Borzavár -Szépalmapuszta
Magasság (ill.szintemelkedés) :kb.300 m, távolság: kb. 16 km, időtartam :kb. 5 óra ,terep: könnyű.
Kulcspontok: Pintér-hegyi parkerdő - Borzavár, Fő út - Szépalmapuszta.
Jelzés: kék (Országos Kéktúra )
Kiindulópont a zirci Pintér-hegyi parkerdő parkolója. A Maps ezt így nem ismeri , de végtelenül egyszerű: a zirci templomnál jobbra kell fordulni, Porva irányába , és egészen a temetőig autózni. Ezzel szemben csodás játszóteret és parkolót találunk, ahol az autó kényelmesen megvár. Alternatíva: a vasútállomástól , ill. Tescotól gyalog a kék jelzésen.
A tájékozódás nem jelent különösebb kihívást; lévén az országos Kéktúra része, gondosan kitették a kék jelzéseket,ami végigvisz minket. ( Bár bevallom,nekem mégis sikerült Borzaváron a templom körül tenni egy kurflit a kutyasoron, ami azért elárul valamit a képességeimről,na de mindegy ,végül is picit még rövidebb is volt) . Az első szakasz maga a Pintér- hegy ; nagyon kellemes ,zömében bükkös ,enyhén emelkedő erdei ösvény.Két jelölt pihenő is van,én a jobboldali, no namet néztem meg (visszafelé); odafele rendben van,de visszafelé csak az vállakozzon,akinek még sok tartalék energiája van,mert ez volt az út legmeredekebb része. Borzavárhoz megérkezve a növényzet némiképp takarja a jelzéseket, lényeg, hogy ki kell menni a műútra,és a Fő úton kell áthaladni a falun ,egészen a templomig. Ott jobbra kanyarodva folytatódunk ( balra a kutyasor) , egészen míg szembejön az erdő. Onnan a kék jelzés alapvetően a műúton halad egészen végig, de létezik egy párhuzamos ,szintén kékkel jelzett erdei ösvény is , jobb oldalon a kerítés után kezdődik, véletlenül bukkantam rá. Lehet választani: a műút kicsit túl beton, cserébe csodás a kilátás és nagy a tér -meg szabadságérzés. ( No meg a rengeteg biciklis: én gyáva vagyok, tehát csodálom őket, nekem mindenki isten, aki képes ilyen sebességgel lefele zúgni ,szóval, élveztem a látványukat) . Az erdei út meg egyszerűen szép, bár rajtam kívül alighanem csak a madár járt arra mostanában, egészen benőtték a bokrok. Na és a végén a meglepetés, egyben jutalom: azok a gyönyörű jószágok Szépalmapusztán , plusz néhány egészen új,friss kisboci . Örülnének Eszterházyék . Szóval, ez is egy szép nap volt.
Címkék: Szépalmapuszta