Múlt hét szombatjára esett az a nap, amikor is úgy éreztem magam, hogy nagyon jól esne egy kis testmozgás a hetek óta tartó monoton munkát megtörvén. 

A reggel első sugarai az ágyam mellé kikészített pohár vízre hullottak, mint angyalok apró kis szárnytollai a végtelenségből, mire észbe kaptam, már a Szépjuhászné gyerekvasút-állomásnál keringtem a kocsival parkolóhelyet keresve.

A rajtnál őrjöngő tömegbe ütköztem, és kemény könyökcsata után tudtam csak odakeveredni az összehajtható kempingasztalok mögött golyóálló mellényben üldögélő rendező-nénikhez.

A tollakért folytatott harc után, keserves kínok között kitöltött 8Km-es nevezési lappal a kezemben akartam benevezni a 30Km-es túrára, ezt gyorsan korrigáltam.

A tömeg egyre csak nőtt, ahogy elhagytam a rajtot, figyelmeztető lövésekkel kellett kordában tartani a lassan tíz főre duzzadt áradatot!

Az erdő csendjében megtapasztaltam az inov cipőm lerongyosodott kopottságát, óvatosan lépkedtem az éles kövekkel tűzdelt ösvényeken.

A túra alatt egyetlen hölggyel találkoztam, aki statisztikus, és nem ipari turizmusos pólót viselt. Almát és csokit hiába kínáltam neki, így miután megtaláltuk az utat a vitorlázórepülőtérnél, eklöszöntem tőle és előrefutottam.

Egy ideig követtem a fehér inges, szalmakalapos urat, aki frissen galoppozva vette a lejtőket.

Majd Máriaremeténél nem az árok felé kanyarodtam, hanem banánt ettem inkább a földről, mert véletlenül kiesett a táskámból, és punnyadttá tapodtam. 

Az árok után meg felmásztam félig egy hegyre a OKT után, szerencsére már visszafelé jött onnan egy testes úr, akivel megtárgyaltuk a részleteket, és megegyeztünk, hogy a pataknál vétettük el az irányt.

Néha futottam, de legtöbbször sétáltam, nagyon kellemes idő volt, és a virágzó bodza illata lengett be mindent.

A cél ugyanott volt, mint a rajt, pecsétek bemutatása után kaptam két pofont, oszt jó napot!

Címkék: Ttt Budai30