Múlt hét szombatjára esett az a nap, amikor is úgy éreztem magam, hogy nagyon jól esne egy kis testmozgás a hetek óta tartó monoton munkát megtörvén.
A reggel első sugarai az ágyam mellé kikészített pohár vízre hullottak, mint angyalok apró kis szárnytollai a végtelenségből, mire észbe kaptam, már a Szépjuhászné gyerekvasút-állomásnál keringtem a kocsival parkolóhelyet keresve.
A rajtnál őrjöngő tömegbe ütköztem, és kemény könyökcsata után tudtam csak odakeveredni az összehajtható kempingasztalok mögött golyóálló mellényben üldögélő rendező-nénikhez.
A tollakért folytatott harc után, keserves kínok között kitöltött 8Km-es nevezési lappal a kezemben akartam benevezni a 30Km-es túrára, ezt gyorsan korrigáltam.
A tömeg egyre csak nőtt, ahogy elhagytam a rajtot, figyelmeztető lövésekkel kellett kordában tartani a lassan tíz főre duzzadt áradatot!
Az erdő csendjében megtapasztaltam az inov cipőm lerongyosodott kopottságát, óvatosan lépkedtem az éles kövekkel tűzdelt ösvényeken.
A túra alatt egyetlen hölggyel találkoztam, aki statisztikus, és nem ipari turizmusos pólót viselt. Almát és csokit hiába kínáltam neki, így miután megtaláltuk az utat a vitorlázórepülőtérnél, eklöszöntem tőle és előrefutottam.
Egy ideig követtem a fehér inges, szalmakalapos urat, aki frissen galoppozva vette a lejtőket.
Majd Máriaremeténél nem az árok felé kanyarodtam, hanem banánt ettem inkább a földről, mert véletlenül kiesett a táskámból, és punnyadttá tapodtam.
Az árok után meg felmásztam félig egy hegyre a OKT után, szerencsére már visszafelé jött onnan egy testes úr, akivel megtárgyaltuk a részleteket, és megegyeztünk, hogy a pataknál vétettük el az irányt.
Néha futottam, de legtöbbször sétáltam, nagyon kellemes idő volt, és a virágzó bodza illata lengett be mindent.
A cél ugyanott volt, mint a rajt, pecsétek bemutatása után kaptam két pofont, oszt jó napot!
Címkék: Ttt Budai30