Utólsó nap reggelén, nem éppen frissen de még mindíg elszántan ébredt a csapat. Nyugodt reggelizés és megbeszélés után összepakoltunk és kifizettük a szállást. A terv a következő volt:  Csipit, Imrét, Lalit előre küldtük az Eszkála erdészház pecsételő helyéhez, a társaság söfőrei pedig átvitték az autókat Regécre majd 1 autóval vissza Újhutára. Csimpiéknek már kb. 1 óra előnyük volt mire mi is elindúltunk Újhutáról búcsút véve a gyönyörű és emlékezetes szálláshelyünktől.

Viszonylag lankás műúton vezetett a jelzés felfelé a hegyre. A mellettünk fútó patak és több, a hegyről lerohanó erecske jelezte, hogy ma sem lesz hiány a nedvességből. A műúton, majd dózer úton jól haladva elérkeztünk a megbeszélt találkozó helyre ahol kis várakozás után megérkezett a triumvirátus. Előtte még várakozás közben találkoztunk három túratárssal akikkel kis csevejbe bonyolódva megálapítottuk, hogy ők is megtalálhatók a túratárson (köszönjük a lehetőséget modi). Rövid beszámoló után, ami arról szólt, hogy Laliék mit szívtak az Eszkála felé tovább indúltunk a következő pecsételőhely irányába az Istvánkúti vadászházhoz. Az elmúlt naphoz képest az út elfogadható állapotban volt így nem okozott gondot a haladás. A vadászházhoz megérkezvén fogyasztottunk 1 kis elemózsiát és mivel keztünk fázni hamar tovább álltunk. Ezen a helyen viszonylag nagy hóval és latyakkal találkoztunk, ami nem könnyítette meg a túra legnehezebb szakaszán való haladást. Erős szintemelkedés következett amit jelzett a társaság viszonylagos némasága és lihegése. Felértünk az emelkedő tetejére és akkor vettem észre, hogy az időjárás javulni kezdett ami abban nyílvánult meg, hogy néhol látni lehetett a kék eget, valamint a nap sejlő körvonalát a fellegek felett. A Pengő-kőhöz érve 1 kis hezitálás után (1 sec) úgy döntöttem nem megyünk fel és csodáljuk a kilátást a hegyről, ami amúgy sem volt garantált a látási viszonyok miatt. Ettől a résztől ismét viszonylagos rémálommá vált az út. A kerék nyomokban víz, mellette latyakos hó és ami rosszabb több helyen olyan hó borította az utat ami alatt 20-30 cm latyak rejtőzködött. Az elől járók törték az utat saját kárukon tanúlva, hátúl lévők valamivel kisebb kockázatot vállalva tocsogtak a nyomokban. Találkoztunk még akadálypályaszerű fenyőfa kidőlésekkel amit nehezen lehetett abszolválni. Mindenesetre túljutva ezen nehéz szakaszon az út lejteni kezdett és már tudtuk, hogy nem sok van hátra Regécig.

A Puskás patak mellett ami erősen megvolt áradva haladtunk lefelé a hegyoldalon és több átkelésen és kisebb vizesésen keresztül beérkeztünk Regécre ahol már csak 1 pecsételés és az autók vártak. A csapatot elosztva beszáltunk az autókba és inúltunk vissza utóljára Újhutára. Megérkezés után kis öltözködés és cipő váltást követően a társaság elbúcsúzott egymástól és látható jókedvel beszélte mindenki, hogy találkozunk a legközelebbi "három nap a kéken" tipusú túrán.

Ui.: Voltam katona és több menetgyakorlaton is részt vettem akoriban felderítőként. Ilyen körülményekkel 1X sem találkoztam. Ezt azért írom le mert ezúton is szeretnék minden eggyes résztvevőnek gratulálni és megköszönni, hogy eljött és jelenlétével emelte a színvonalát a három napnak. Kemény túrákat teljesítettünk, de én úgy érzem megérte a fáradságot. Remek embereket ismertem meg bennetek és remélem a legközelebbi valószínűleg bakonyi túrámon is részt vesztek.

résztvevők: Antsa, Edinamariett, merlin, PBetti73, Sura, Viane, Zakarias, Amras, Bicsek, carnivolo, customs, csimpi, Icebob, Imre, Kornél, Moderator, peter8, r0t0, Sierra, Szlovik Zoltán, zzzz      

Külön gratulálnék a majdnem 11 éves merlinnek valamint Bicseknek. Előbbinek a kora miatt, utóbbinak mert ő tette meg a legtöbb kilómétert a 3 nap alatt. Nem utolsó sorban köszönöm Modinak a lehetőséget, hogy ez a csapat összejöhetett.  

NAGY TISZTELETTEL   remeron