Mély depresszió kerülgetett, semminek nem láttam értelmét, semmilyen cselekvésnek, se egy mozdulatnak. Egész nap nem volt kedvem semmihez, csak aludni vágytam. Amikor elaludtam akkor is rémálmok gyötörtek, ami miatt vissza kellett térnem gyötrő valóságomba. Budapesten élek, egy panelházba szorulva, nincsen jelenleg programom, se céljaim az életben. 

Ebből a lélekállapotból el kell mozdulni, minden áron... Muszáj valami eszközhöz folyamodnom, alkohol, vagy más? A vagy más mellett döntöttem. Egy kollégám ajánlott egy bizonyos nicaraguai kávékülönlegességet, állítólag az ember szeme felszökik, és megpörgeti az embert. Nem vagyok kvzós, gondoltam kipróbálin, elmentem egy iylen extrább kvzóba, és az ajánlott mellé, még belejöttem és kértem ezt azt. Ha már ottvagyok akkor a csábítás óriási, amikor látod mennyi földrészről tudsz jobbnál jobb kvkat rendelni...

Az egésznek az lett az eredménye hogy pörgő aggyal tértem haza, tele tervekkel, tele vágyakkal... Alpentrekking... Régi vágyam. Unom a Pilist, Budai hegységet, valami új kell, a magashegyek, Ausztria... Gyorsan felnéztem az oldalra hátha van valami itt meghirdetve, de semmi nem volt éppen. Végülis... Nem is kellenek társak, csak a magam ura leszek, ennek vannak előnyei. Elővettem egy Ausztria domborzata térképet, és megnéztem a legközelebbi 2000+os hegységet... Schneeberg... Első kétezresem.

Manapság 1 perc aalatt foglalsz szállást internerneten, kb este 11kor meg is tettem, holnap indulok, és ott leszek 3 napig. Az adrenalin és a kvtól csak az agyam járt, forgolódtam, próbáltam aludni... De reménytelen volt... 2kor kikeltem az ágyból, és elkezdtem készülődni, úgy pakoltam eszeveszetten mint egy őrült, mintha az életem függne rajta, már 3kor elindultam.

Amikor megláttam a Schneeberget az autóútról katarzis fogott el, ezt a gigantikus hegy az ellenfél, micsoda pompa, és varázs. A mese elkezdőtött. A katarzist később felfelé menet felváltotta a félelem... Egyedül vagyok, félek a hegytől, és nagyon erős szél fújt, tele gonosz felhőkkel az ég. Majdnem lemenekültem, sose éreztem ilyet, sötét volt, minimálisan éreztem a magashegyi hatást,nehezebb levegővétel, adrenalin, és a nur für gebault(csak tapasztaltaknak) táblák megrémítettek. Nem is tudtam milyen útvonal lesz, csak úgy nekivágtam az egésznek. Végül megvolt az első 2000+... Klosterwappen:)

Az alpesi mese folytatódott másnak, mikor a szomszédos Rax-Alpenbe mentem, itt kb 2500-s szintemelkedéssel sikerült a Heukuppe 2007,, és két másik 1900+os hegycsúcs meghódítása. Ekkor a sikerélményektől, és a mesebeli alpesi tájtól kis katarzisokat éltem át, nem kellett álomvilágokba menekülni az agyamnak, hiszen az álomvilág ott votl előttem, a Rax-alpen fennsíkon járva... Harmadnap, a már elég messzi SchneeAlpen volt a cél, de az előző nap túlzásba vitt szintemelkedések miatti lábfájás miatt nem sikerült feljutni. A hegy aljánál visszafordultam... De mit számít...

Hazatérni a sivár pesti valóságba sokkoló, és megdöbbentő, nem tudom hová rakni az érzéseimet. 

Új szerelemem, az Alpok, bele vagyok merülve, térképeket nézegetek, 2500+. 2300+-as csúcsokatn ézegetek, később 3000+osokat. LÁtni akarom őket, közelről. Vagyis először meg akarom pillantani őket messziről, aztán leküzdeni őket...Micsoda csodás jövőkép.