Macedóniai túránk eléggé random módon kerekedett. Az eredeti terv miszerint pár baráttal Grúziában csavargunk egyet a munkahelyi és a repülőjegy árak miatt kudarcba fulladt és gyorsan frissen ki kellett találni valami új úticélt. Barátnőm és útitársam, Viki, már többször járt a kiszemelt helyek szinte mindegyikén, így alakult, hogy két kalandor csaj nekivágott a balkán eme szegletének. 9 napot töltöttünk az országban, ebbe próbáltunk mindent belezsúfolni, ami csak emberileg és anyagilag lehetséges volt az adott körülmények között.

Rövid látogatást tettünk Skopje hajnali utcáin, süttettük a valagunkat Ohrid csodálatos strandjain, átbarangoltunk kicsit (teljesen véletlenül) Albániába, megmásztunk kalandos úton egy két hegycsúcsot, szemügyre vettünk néhány templomot és kolostort, és részt vettünk egy tradicionális macedón esküvőn. Azt hiszem ebből a felsorolásból is látszódik, hogy ezt a kalandot egy szuszra képtelenség lenne megírni így külön-külön szösszenetben fogom elmesélni az érdeklődőknek az egyes állomásokat. Remélem a közölt információk mások számára használhatóak, hasznosak lesznek, és talán páran közületek kedvet kapnak egy hasonló kiruccanáshoz.

Skopje

A Szabadkáról induló hosszú- hosszú vonatozást követően hajnalok hajnalán érkeztünk meg, a vegyes építészeti tartalommal bíró, és ugyanilyen vegyes érzelmeket kiváltó, Macedón fővárosba, Skopjéba. Már a városba való megérkezés előtt egy gigantikus (nem túlzok, valóban gigantikus) méretű kereszt jelzi, hogy bizony betoppantál ebbe a furcsa miliővel rendelkező helyre. A balkán legnagyobb keresztjét, a város mellett található Vodnó- hegyre küzdötték fel, hogy a messziről jött éjszakai turistát az 500 reflektorral kivilágított 76 m-es monstrum üdvözölje.

Idő hiányában a városban csupán 1-2 órás sétát tettünk (azt is hajnalban) túl sokat nem akarok írni róla, talán érdekes lett volna itt maradni egy napot, és megérteni ennek a sok furcsaságnak a miértjét.

Lényeg a lényeg, a városban minden megtalálható, mint egy zsibvásárban. A londoni piros double-deckertől kezdődően a városon átcsorgó folyón álló hatalmas hajókon keresztül a folyó közepén nagy beton kockákban található japán fűzfákon, a gigantikus méretű szobrokon át szinte minden, amit csak képesek voltak összehordani az itt megtalálható. A szobrok valóban minden sarkon ott ácsorognak, vannak itt kicsik, nagyok és még nagyobbak. Nagy Sándor képét szinte minden utcában megcsodálhatjuk, de találkozhatunk épületnyi méretű csecsemőt szoptató édesanyával, és igazából akármivel amiből szobrot lehet készíteni  (képesek akár a szomszéd utca postásáról is szobrot állítani)

Útitársam mesélt a lehetőségről, miszerint a városban ingyenes idegenvezetett túrákat szoktak indítani, ahol csepegtetnek némi információt arról a rendkívüli változatosságról, ami a helyet jellemzi. Sajnos miután hajnali 5-kor érkeztünk és egy rövid sétától eltekintve sebesen tovább is álltunk, erre most nem volt lehetőség. Viki korábbi utazásai egyikén részt vett egy ilyen túrán így nem nulla információval indultunk neki a sétának. Például ezen a túrán mondták el, hogy a képen látható fűzfákat Japánból hozatták horribilis összegekért! Szegény fűzfáknak viszont oly iszonyatos honvágyuk támadt, hogy nagy részük ebben a nagy szomorkodásban gyorsan meg is purcant. Ezen felbuzdulva gyorsan hozattak helyettük másokat, szintén Japánból!

Utazásunk végén voltunk olyan szerencsések, hogy az egyik stoppolás során megismert sofőrünk vissza tudott fuvarozni a fővárosba (innen indultunk haza). Ő mesélt pár dolgot a korrupcióról és hogy hogyan is működnek a dolgok náluk. Neki köszönhetjük azt is hogy látogatást tehettünk a Skopje mellett található Macedón Skanzenben, és voltunk olyan szerencsések, hogy a tulajdonosokkal is beszélhettünk pár szót (miután sofőrünk legjobb barátnőiről volt szó). A skanzenről annyit, hogy teljesen ellentétes képet mutat a várostól. Igazán gyönyörűen kivitelezett, remek hangulattal rendelkező kis egységet hoztak létre, ahol megcsodálhatjuk a Macedónia szerte megtalálható különféle hagyományos építészeti remekeket. A nagyon kedves tulajdonos leányzótól kiderült, hogy az ötlet megszületésétől a megnyitóig csupán 3 azaz 3 év telt el! Számomra szinte hihetetlen a kontraszt, amit ez a „Macedón falu” képvisel és az, amit a város többi részén láthatunk. Nem mellesleg a helyen nem csak a tradicionális építészettel és mesterségekkel ismerkedhetünk meg, de ehetünk és ihatunk is hagyományos finomságokat és ha úgy tartja kedvünk szállást is foglalhatunk itt. (A helyről több információt és csodás képeket a következő linken találhattok: http://macedonianvillage.mk/)

A folytatásban a csodálatos Ohridról fogok egy keveset írni ;)

Címkék: Macedónia Skopje