Az erdő

Fejér megyében, a Vértes déli lábánál, egy kis faluban, Csákberényben élek. A falu egy völgyben bújik el az erdő, s a Vértes körbeöleli, eldugja a világ elől.

Az erdő békéjében, csendjében lelkeink roncsderbije véget ér. Nem falnak rohanunk, a természet befogad bennünket, mint egy puha szőnyeg fölfogja belső elesettségünket.

Nyugalmával, tisztaságával, csendjével erőt ad, hogy felállj.

Átlényegít, gondolkodtat, önmagadba kényszerít.

A béke az állatok nyugalma, falevelek halk rezdülése, ha jön a fuvallat, a szőlőszemszivárvány puha villanása, a napfény lágy átderengése a lombokon.

A levelek, s fák változása. A sárga-bordó-zöld hegyoldal, a sziklák fehérsége.

A tölgy rücskös, göcsörtös barnasága. Levelének haragja, amely már megfakult.

Kapaszkodás az életért. A meredek hegyoldalban a piszkossárga fű keresi a hiányzó vizet.

A csenevész bokrok sokszínűsége és ragaszkodása e hálátlan sziklás, kemény talajhoz.

- Nézd a túloldalon a fákat! Mennyi zöld! A vad haragostól a lágy pasztellig.

Lassan felérünk a gerincre.

- Pszt! Hallod? Egy kismadár felelget párjának.

Leülünk. Oly megnyugtató, csendes itt. Szabadság?

Fentről a gerincek hullámzását, s az erdő fájó foltjait látni. Strázsálunk a liliputi pirostetős házak, hangyányi emberek felett.

- Légy szél! Rohanj vele! Ugorj! Fuss! Vágtass! Vigyázz! Robogj! Le! Lépd át! Föl! Kapaszkodj! Menj! Ő így is elfogad.

A szép bika büszkén emeli gyönyörű fejét. A szél velünk van, felénk fúj.

Az állat testének szép vonalai közelebb kerülnek.

S már csak patáinak dobogását halljuk.

Bújócskázik a nap. A madarak már elhallgattak. Jó itt fenn.

A nap vörös korongja lassan tűnik el a távoli hullámokon.

Az erdő félelmetessé válik.

Induljunk. Siessünk, a faluban már égnek a lámpák.

Ezek merre jártak? Miért mások, mint mi?!

Érezzük az emberek néma kérdéseit.

Jó lenne megtanulni, elfogadni egymást.

Lehetőségek: Nyílhat a virág,

                   jöhet a féreg.

1989

Ma? Nem rohanok... :) S régen nem élek már Csákberényben, de túrázni - kirándulni és a családhoz haza járok. S talán a helyiek jobban megszokták a túristákat.

Címkék: Régen