Ezzel a helynévvel a Keszthely melletti Gyenesdiás honlapján[1] találkoztam először. Azért figyeltem fel rá, mert egy ellentmondás húzódik a szóösszetételben. A Kárpát-koszorú gerincén vannak szorosok és hágók. A szorosok égbeszökő szikla falai között általában csak a víz tudott magának utat törni. A XIX. század közepéig még gyalogosan is bajos volt rajtuk az átjutás. A hegyek között azokat a nyergeket nevezik hágóknak, amelyeken út halad keresztül. A kereskedők szekerei, és természetesen a hadak is, ezeken a hágókon át juthattak a Kárpát-medencébe. Tehát a szorosokon nemhogy hadifelszerelést és utánpótlás szállító szekerek nem juthattak át, de még ösvény sem vezetett át rajtuk. A széles nyergeken keresztül haladó hadiutat viszont nem lehet szorosnak nevezni.

A község újságjában az alábbi magyarázatot találtam erről: „A Pilikáni út végétől induló Szoroshadi út a Pilikáni erdő és a Meleg-hegy között húzódik végig. Elbeszélések szerint a név eredete visszavezethető egy török időbeli ütközetig, ahol a magyarok "megszorították a törököt" a területen, és győzelmet arattak fölötte.”

Gyanítom, hogy ez a már meglévő helynév utólagos magyarázata. A török-magyar világnak ugyanis megvoltak a maguk sajátos kifejezései. Ahol a török került felül emberölés, emberölő és jaj-völgy, jaj-hát helyneveket találunk. (A Gerecse-hegységben, Pusztamarót közelében. Balatonkenese és Balatonakarattya között, vagy itt a Keszthelyi-hegységben: Emberölő Balatongyörök felett, Jaj-völgy a Rezi-vártól északra.) A magyarok a leshelyeken szorították meg az ellenséget. 1561 szeptember 02-án Szigetvár alatt jelentek meg a törökök. Zárkándy Pál szervitor még aznap levélben közölte a történteket Nádasdy Tamással:[2]

„Híre volt és mostan is híre vagyon, hogy az passa a szőlőhegyekre akarna az itt valókra jönni és meg akarná szedni; ennek meglátására ki mennénk és meglátogatnók az les heleket…

…Tovább azt is írhatom Nagyságodnak, hogy három lessek voltak, egyik az szentlőrici Cserben, a másik az Szentörzsébeti völgyen volt, az harmadik csak itten Semlékhegynél volt. Azért mi bennünk kettő veszött Draskowyt Jánossal, ennél több nem esett.”[3]

Zala megye helynév gyűjteményében[4] a Szoroshadi út megnevezés Gyenesdiáson kívül Válluson és Keszthelyen is van. Az egykori út bizonyára mind három település határát érinthette. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a Badacsony és a Gulács között is van egy Szoroshad nevű dűlő. Egy régész barátom felvetette, hogy talán a szabadságharc végén Noszlopy Gáspár hadi népe e helyeken haladt át, vagy pihent meg. Ezt látszott igazolni a Büdöskúti erdészházhoz vezető „Meszeltfák útja” is.

---------------------------                       ----------------------------                        ---------------------------

Nagyapám, Mészöly Gedeon (1880-1960) soha nem mondott nekünk mesét, helyette rég múlt eseményekről beszélt. Családjából tízen vettek részt az 1848-49-es szabadságharcban és legény korában többüket személyesen is ismerte, így a Fehér-, Tolna-, és Somogy-megyei apróbb csatározások történéseit első kézből halhatta. Halála után pár évvel, amikor a Tv-ben a „Tenkes kapitánya” sorozat ment, feltűnt Papa történetei és a film epizódjai közötti hasonlóság. Amikor nagyanyámnak ezt szóvá tettem, jót nevetett:

-          Hát persze! A nép szájára akkoriban sem lehetett lakatot tenni, vásárokon, csárdákban szájról

szájra jártak a hírek, hogy hol, hogyan törtek borsot a császári katonák orra alá. Csak hogy a titkos rendőrség emberei is ott szaglásztak mindenütt. De neveket, pontosabb adatokat soha sem tudtak meg, mert a mesélő azonnal úgy fordította a szót, hogy hát ez nem mostanában történt, hanem még a Nagyságos Fejedelem úr idejében. Így válhatott aztán három-négy emberöltő után Noszlopy Gáspár gerilla vezérből Örsi Mátyás forgatókönyvében a Tenkes kapitánya.

---------------------------                       ----------------------------                        ---------------------------

Csak az volt a baj, hogy sem Noszlopy Gáspár életrajzában[5], sem másutt nyomát sem találtam ennek. Szinte lehetetlen, hogy Somogyból, a Balatont megkerülve több száz ember úgy jusson el Balatonfüredre, hogy néhány helynéven kívül senki még csak meg se említse.

Évekig rágódtam a dolgon. Aztán, a már idézett Zalai helynév gyűjteményben érdekes adatokra bukkantam: A gyenesdiási Tücsöknyerítő dombról 1942-ben valaki azt találta lejegyezni, hogy az is olyan póragos terület. Tehát akkor még nem kellett megmagyarázni mi az a pórag, amiről nyílván a Bödöskúti erdészházhoz vezető út feletti keskeny gerincet, a Pórag-hátat[6] is elnevezték. Ugyan ezt a könyv 145. oldalán, a tartalomjegyzékében már Parlag-hátnak írják.  Találtam ott mást is a névjegyzékben. A keszhelyi Szoroshadi útat[7] más néven Szorosháti útnak is írták. És még itt sincs vége a dolognak, mert a 2010 körül megjelent „Térképskála” által készített 1:25.000 léptékű „Keszthelyi-hegység sétatérképe” című kiadvány már Kecske-gerincnek nevezi a Pórag-hátat.

---------------------------                       ----------------------------                        ---------------------------

A Büdöskúti erdészház közelében fakadó, egykor szebb napokat látott Vadvíz-árok időszakos karsztforrásának hozamát a Nyirád környéki bauxit bányák vízkivétele tette tönkre. A nyáron gyéren csordogáló forrás vize korábban hóolvadás, vagy nyári zivatarok idején akár több százszorosára is duzzadhatott. Egy ilyen áradása tehette használhatatlanná a Hatlábú pajta felé vezető utat és ezért nevezték el a völgyet Vadvíz ároknak. A szekereket pedig a „Meszelt fák útján” a völggyel párhuzamos Szoros-hátra terelték. A keskeny gerincen az így kialakult új taposást nevezték aztán Szorosháti-útnak.

Ezt követően valamelyik katonai felmérés idején, a magyarul rosszul értő hadmérnök jegyezhette fel tévesen Szorosháti helyett, Szoroshadi útnak. Majd a helynév gyűjtemény vaktérképe alapján kerülhetett pontatlanul, egy gerinccel nyugatabbra a Pilikáni erdő és a Meleg-hegy közé. A környező hegyekhez hasonlóan, bizonyára itt is szőlőt termeszthettek a filoxéra vészig. Annak kipusztulása után lett parlaggá vagy, ahogy itt nevezik Pórag-háttá. Később kecske legelővé, mára pedig vissza hódította az erdő. A szekérút pedig a forrás elapadásával visszaköltözött a völgy aljára. A Hatlábú pajtát is újjá építette az erdészet, de azt ma is hat láb tartja.

Már csak a Badacsony feletti Szoroshad kérdését kell helyre tennünk. Ezt ott egy mélyúttal próbálják magyarázni, ahol két szekér nem tudja egymást elkerülni. Ez is amolyan utólagos magyarázat lehet. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a vele szomszédos, ma Hármas-hegynek nevezett keskeny gerincet nevezhették egykor itt is Szoros-hátnak.

Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Gyenesdiás Vadvízárok Szoroshad Pórag-hát Tücsöknyerítő