Biciklivel Perth környékén I.

Új tagként blog sorozatot indítok, melynek első témája (nekünk európaiaknak) a távoli, egzotikus és igazán vonzó Ausztrália lesz. Volt szerencsém ugyanis másfél évet (2007 október - 2009 március) e gyönyörű kontinensen élni, egész pontosan Perth-ben, és ez idő alatt szerencsére jutott arra idő, és energia, hogy ellátogassak szép, érdekes helyekre, amelyek nem feltétlenül szerepelnek útikönyvekben, leírásokban.

Igaz, régen volt, amiről írni fogok, de most először kerültem olyan közegbe, ahol talán elolvassák és értékelik a 2008-as kerékpározásaimat Perth környékén. (Képeket eddig is raktam fel a netre, a linkeket majd beteszem a szövegbe.) Összesen 6 kerékpártúra rövid történetét fogom elmesélni. A dolgom nem könnyű, az eltelt 9 év kicsit berozsdásította a memóriámat, de a modern technika csodákra képes! Akkori fotóimat össze tudom hasonlítani a Google Maps utcaképével, és szinte méterre pontosan betájolom a helyszíneket!

Kezdetnek egy kis háttér információ:
Abba részleteiben nem megyek bele, hogy mit kerestem és mit csináltam Ausztráliában (diákvízummal voltam kint amúgy, máshogy nem nagyon lehetett akkoriban), mivel az nagyon messze vezetne. A lényeg, hogy egész életemben szerettem bicózni, túrázni, úgyhogy a munka és az iskola mellett igyekeztem erre is időt fordítani, bár a dolog nem volt egyszerű, hiszen hétköznap iskolába kellett járnom, dolgoznom pedig szerda, péntek és szombat esténként/éjszakánként kellett. A biciklizési vágyam annyiban bőven teljesült, hogy munkába, meg a városba azzal jártam. Külvárosban laktam, habár ott ezt mindenki elmondhatja magáról!

De ha már itt élek, akkor nehogy elszalasszam a lehetőséget a nagyon fasza helyek meglátogatására!

Az ausztrál időjárás eléggé korlátozza a lehetőségeket: a tél (június - július - augusztus) iszonyatosan esős (gyakorlatilag fél órára eláll, utána elkezd megint szakadni), a nyár (december - január - február) tűzforró, sokszor 40 fok feletti hőmérsékletekkel, és felhő nélkül, a sokkal erősebb UV sugárzással. Marad tehát 6 hónap a kirándulásokra!

2008 márciusa környékén jött el az idő a cselekvésre. Addigra beszereztem egy igen részletes, könyv stílusban nyomtatott város térképet. Csak bámultam és ámultam, hogy mekkora távolságok vannak ebben a városban! Merre menjek először? Utcánk egy részéből (a helyközi vonat megállójának közeléből) nagyon szép kilátás nyílt nyugat felé. És ha az ember arra nézett, akkor egy zöldes és barnás színekben pompázó, észak-dél irányú dombságot (horizonttól horizontig) vett észre. Ez a Darling Range vagy Darling Scarp, itt az angol nyelvű cikk róla a wikipédián:
https://en.wikipedia.org/wiki/Darling_Scarp

Hatalmas terület, amiben megbújnak Perth fő ivóvíz forrásai: a víztározók (reservoir). Több is van belőlük. Elsőnek a Victoria Reservoir-t néztem ki Canning Mills kerületben. Aha, csakhogy rohadt messze van! Nem mertem megsaccolni vagy megmérni, hogy mennyit kellett volna tekernem, ráadásul totál ismeretlen tájakon! Mik a lehetőségek? A helyközi vonat! Engedik a bicószállítást az utastérben, kivéve hétköznap a csúcsidőben. Így már egyből szimpatikusabb volt a táv: az oda vissza kb. 60 km helyett kb. 40 km-et kellett tekerni. Sokkal barátságosabbnak hangzott.

Egy vasárnapi dátumot néztem ki: 2008. március 23. Arra már nem emlékszem, hogy előző éjszaka dolgoztam e, de anélkül is, mint utólag kiderült, baromi fárasztó volt a túra.

Nem szeretem eltékozolni a napjaimat, és akkoriban még nem esett olyan rosszul a korán kelés, mint mostanság, ezért korán, 6.30 körül elindultam a házból. Hogy a belvárosig tekertem, vagy oda is vonattal mentem, már kiesik. ( A vonat, ami vitt a kiindulási ponthoz, egy másik vonalon (Armadale) volt, én a Midland vonal mellett laktam.) A lényeg, hogy valamikor 7 és 7:30 között megérkeztem a Maddington állomásra. Ez  a kerület neve is amúgy.

Irány az ismeretlen! A térkép alapján a Maddington Road-on indultam el a víztározó felé. Percek alatt szinte eltűnt a civilizáció: kép. Körülbelül fél órája tekertem, közben betértem egy szűk, egysávos útra, ami egyszer csak véget ért, és átváltott egy földútra: kép. A térképen vagy nem volt jelezve, vagy én néztem el a dolgot, nem tudom, de a rossz híreket hallva Ausztráliáról (minden meg akar és meg tud ölni, ugyebár), nem mertem menni rajta. (Amikor kikerültem a külvárosba, az első napokban azt figyeltem a járdán sétálva, hogy nem ugrik e valami ki onnan. ) Egy pár percet tekertem, de az út annyira bement a vadonba, hogy inkább visszafordultam a műútig, ahol megálltam gondolkodni.

Mivel még friss voltam, 8:30 körül járt az idő, úgy gondoltam, hogy ez a túra számomra még nem volt kielégítő, ezért új célt kerestem magamnak. Csillagász vagyok, úgyhogy a városi térkép korábbi nézegetésekor már feltűnt nekem a Perth Observatory (Csillagvizsgáló). A térkép legszélén volt, viszont előttem volt az egész vasárnap, hát gondoltam megnézem, sőt akár még meg is kérdezem, hogy esetleg vesznek-e fel munkatársakat. Bár ez utóbbit nem gondoltam komolyan, mert a térkép alapján is rohadt messze van, csak kocsival érdemes oda rendszeresen menni.

Most viszont túra volt! Kinéztem az útvonalat: White Road – Kelvin Road – Welshpool Road East – Pomeroy Road – Walnut Road. Na itt kezdett érdekesebb lenni, és megmutatta magát a táj. Nem hiába írtam az előbb dombságot, elkezdett kapaszkodni felfelé az út! Tanulság: városi térkép nem domborzati térkép! Ellenben a Welshpool Road East és a Crystal Brook Road kereszteződésénél nagyon szép látvány fogadott: kép.  Már ezért érdemes volt feljönni idáig!

Persze folytattam a túrát, és csak akkor ijedtem meg kissé, amikor elkezdett hullámzani a táj. Olyan meredek lejtőkön mentem le, hogy közben azon gondolkodtam, hogyan fogok ezen visszamenni? Kép. Mert ugyanarra kellett visszafelé menni, ha az ember nem akart kétszer-háromszor nagyobbat kerülni, és én nem akartam, hiszen rettenetesen kezdtem fáradni. A lelket csak az tartotta bennem, hogy a visszaút vége legalább nagy gurulás lesz!

Mások is nyomták a bicózást, az én „járművem” bal oldalon látható a Walnut és Dood Road kereszteződésénél: kép.   

És végre valahára 10:45 körül megérkeztem a célhoz. Kép. Ahogy a képen is látszik, ez a semmi közepe! Pedig még az eget is lehet jönni nézni a távcsövön keresztül a meghirdetett alkalmakkor. Az ég biztosan kiváló, a hely kilométerekre van nemhogy a legközelebbi településtől, hanem a legközelebbi háztól!

Ennyi volt mára, gondoltam, kifújtam magam, ittam, ettem, aztán megnéztem a térképet, mert nem szeretek teljesen ugyanarra menni, mint amerről jöttem. Egy rövidebbnek tűnő lehetőség kínálkozott: legurulok a Welshpool Road East-en és a Brentwood valamint Wanaping Road-on keresztül eljutok Kenwick állomásra, ahol felszállok a vonatra.

Így is történt végül, csupán egyszer álltam meg egy képet lőni. Welshpool Road East. Ami kb. 2,5 - 3 órámba került, visszafelé 1 óra alatt megvolt, ahogy az lenni szokott, ha az ember felmegy a hegyre!

      Mikor ezeket a sorokat írtam, a Google Maps-en azonosítottam be a pontos helyeket. Amikor útvonal tervezésnél beállítom a kerékpárt, akkor megad információkat a táv meg az idő mellett is: méterben mennyit mész felfelé, mennyit lefelé. Ezek alapján a túra adatai a következőek:

      Maddington állomás - földút (manapság már Bickley Outdoor Recreation Camp): 6,5 kilométer; 26 perc, 85 méter felfelé, 0 méter lefelé

      Földút - Perth Csillagvizsgáló: 16,4 km; 62 perc (nekem inkább 2 óra volt), 498 méter felfelé, 209 méter lefelé

      Perth Csillagvizsgáló - Kenwick állomás: 18,7 km; 64 perc (ez stimmel), 141 méter felfelé, 517 méter lefelé

Az össztáv végül 41,6 km lett. Kezdetnek nem volt rossz! 

Címkék: Perth Kerékpár