Január 21-én kihasználva a Duna alacsony vízállását Tát nyugati határában száraz lábbal fogunk átsétálni előbb a Táti-szigetre, majd tovább a Nyáros-szigetre. A zajló  Duna és a téli ártéri erdő is csodálatosan szép, de ezeken kívül meg szeretném nézni a turista térképekre tévesen római kori építménynek jelölölt sáncokat.  Ez a kiserőd valójában akkor készült, amikor az 1594-95 években, Esztergom várát az egyesült keresztyén seregekkel a töröktől visszavívtuk, akkor vertünk itt a Dunára hidat és ezt védte innen a tüzérség. A világhálóról ide másolom a hadműveletek rövidített történetét:[1]

 1594. április elején összegyűltek a magyar hadak Esztergom visszafoglalására. Hídfőállásuk Esztergom-Szentkirályon volt. Május 7-éreMátyás főherceg serege körülzárta a várost mintegy 35 ezer katonával, réseket lőttek a várfalon, és 14-étől folyamatosan rohamozták a várat. 19-én 800 fős magyar és német csapat indult rohamra köztük Balassi Bálint. A költő mindkét lábát elvitte egy ágyúgolyó, és 30-án a borbélyok hanyagsága miatt vérmérgezésben meghalt a szentkirályi táborban. 29-én a felmentő török sereg közeledtére, 56 napi ostrom után elvonultak a magyarok. A pápa ezek után pénzt és katonát ajánlott az ostrom folytatásához.

1595 áprilisától újra gyülekezni kezdtek a keresztény seregek a Prímás- és a Nyáros szigetek közötti partszakaszon. Június végén mintegy 60-80 ezer fős királyi sereg élén Karl von Mansfeld generális átkelt a Dunán, (ekkor épülhetett a Nyáros-szigeten a hídfőállás) és május 4-én körülzárta Esztergomot. Az ostrom ténylegesen július elsején indult meg. Töretni kezdte a vár falait, amik az előző évi ostrom után még nem voltak kijavítva, és több erőd felépítését rendelte el a város körül. Ilyen példáulSípoló-hegy.

Az ostrom előtti hetekben villámlás miatt két lőporraktár is felrobbant. Egyik a várban, a másik a Szent Tamás-hegyen, ami nagy kárt okozott a védőknek, sőt még a lőport sem tudták pótolni. A törökök július 2-ánfeladták a Rácvárost, de a Vízivárost és a várat szívósan védték. Ez lehetőséget adott az ostromlóknak arra, hogy hidat verjenek a Prímás-szigetre, és ott is ágyúkat állítsanak fel. (Ennek helye mára már beépült. Az egykori sáncolásokat elegyengették.) Két napra rá, már a Vár-heggyel egy magas Szent Tamás-hegyi erődöt is bevették, (Ennek a helyén ma a kápolna áll.) ahonnan jól ágyúzható maga a vár, itt is ostromágyúkat helyeztek el, 4-4 ágyúval megkezdték a falak törését mindkét helyről. Ezzel párhuzamosan sáncokat építettek a hajózás megakadályozására, mivel a törökök július 9-én megpróbáltak lőszert és embert juttatni a várba. Őket sikerült visszaverni.

Másnap, mikor Mansfeld egy színlelt rohammal azt próbálta megtudni, hogy a várfalon ütött rés elég nagy-e a támadás megkezdéséhez, néhányan részegen lelkesedésükben csatlakoztak a rohamozókhoz. Nagy részük elesett a rohamban. 15-én és 17-én is két sikertelen támadásra került sor, mire a törökök megpróbáltak kitörni a várból, és bevenni a Rácvárost. Őket a tartalék visszaűzte. Az ostromot főleg az átellenben lévő Párkány török őrsége zavarta, míg 20-án Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc csapataikkal át nem keltek a Dunán, és a palánkvárat három nap után be nem vették.

A szultáni hadsereg Havasalföldre készült, és nem tudott Magyarországrajönni. Hasszán budai pasa viszont megkísérelte Esztergom felmentését 15-16 ezres seregével,[2] de Mansfeld augusztus 4-én nagy csatában megverte, és egész felszerelését zsákmányul ejtette. Néhány száz töröknek sikerült bejutni a várba. Mansfeld nem sokkal később vérhasban meghalt, és a fővezérséget Pálffy Miklós vette át. Az ostrom annyira előrehaladt, hogy augusztus 13-án elesett a Budai kapu, és fél napi kemény csatával sikerült bevenni a Vízivárost. A törökök sikertelenül megpróbálták visszavenni a várost, ezért gyújtóbombáikkal lángba borították házakat. Kara Ali bég 17-én halálosan megsebesült, mikor egy ágyúgolyó karját szakította le. Másnap megérkezett Mátyás főherceg, de a heves esőzések miatt csak 22-én indulhatott újra az ostrom. Aznap a pápai hadak is Esztergom alá értek, akik mindaddig Bécs ellenkezése miatt nem indulhattak Magyarország felmentésére.

Augusztus 25-én megindult az általános roham az immáron egyesített tüzérség támogatásával. Két nap alatt sikerült leszerelni a török tüzérséget. 31-ére végre sikerült aláásni és bevenni a Keleti- és a Dunai rondellát. Ezek után a török őrség szeptember 3-án megadta magát, és a magyarok az ostrom hatvanötödik napján bevonulhattak a várba. A székesegyházban Te Deumot tartottak és Vincenzo Gonzaga mantovai herceg zenekara bemutatta a táborban jelen lévő Claudio Monteverdiegyik művét.[3]

A vár parancsnoka Pálffy Miklós lett, aki azonnal nekiállt a várat rendbe tenni. A vármegyéktől kért segítséget, pénzt és kézműveseket, hogy a tél beállta előtt a legszükségesebb munkákat befejezzék. 1596-ban Rudolf király több parancsban is rendelkezett a vár helyreállításáról. Tervbe vették a Szent Tamás-hegy elhordását is, hogy a várat ne lehessen többet onnan lövetni. A város egész védelmét áttervezték, és Párkányba is korszerű erődöt szántak. A várost Győr és Érsekújvár mintájára erődvárossá akarták változtatni, amiben a Szent Adalbert-templom is helyőrség lett volna. A tervek pénz, idő és munkaerő hiányában nem valósultak meg.

[1] A csata leírását a világhálóról a https://hu.wikipedia.org/wiki/Esztergom_története  oldalról másoltam ki, ahová szerző és forrásanyag megjelölése nélkül lett feltöltve.

[2] Azért építettek a Kis-Strázsa-hegyre sáncokkal megerősített figyelőtornyot, nehogy a Buda felől érkező török sereg hátba támadhassa az ostromló sereget. Ezt az erődítést 1945 után az oroszok eldózerolták, és a tanklőtér területére eső csúcsra a ma is látható tornyot építették.

[3] Ennek emlékére Monteverdi nevét ma utca viseli a városban.

Címkék: Táti-sziget Nyáros-sziget Esztergom Várának Visszavétele