(Nemesvámos – Veszprém óvárosa – Ördögrágta-kő – Tekeres-völgy – Nemesvámos)

2017.03.15.

Már egy ideje rákattantam a teljesítménytúrázásra. Talán azért, mert meguntam egyedül túrázni. Pár éve egy gerecsei privát túrámon szaladtam bele a Gerecse 30 és 50 szembe jövő mezőnyébe. Hát, kicsit furán éreztem magam, hogy én másfelé megyek… Ja, és annyit hegytetőn embernek még nem köszöntem, mint akkor. Aztán a 20-asokkal haladtam együtt egy darabig, ezúttal „jó” irányba - és megfogott az egész feelingje.

Igyekszem olyan helyekre menni, ahol még nem jártam. A Déli-Bakony nagy része még szűz terület számomra, így örültem a tekeres-völgyi túrakiírásnak. Az is tetszett benne, hogy útba ejtette Veszprém óvárosát. Mivel túrázás közben szeretek fényképezni, ezért 30 km-nél hosszabb távon eddig nem indultam. Most a 20-at éreztem ideálisnak, így erre a távra neveztem be. A teljesítménytúrák felfutó népszerűségét jelzi, hogy 7:23-as indulással (7:00-től lehetett nevezni) is már több mint 180 túratárs indult el előttem. Egy nemesvámosi sörözőből startolt a mezőny, ahol előrelátó módon befizettem egy túra utáni levesre is.

Az első kilómétereken nem nagyon akadt látnivaló. Kiszalagozott útvonalon hagytuk el a falut, majd rácsatlakoztunk a Veszprémbe tartó kerékpárútra. A 77-es főúton átkelve piros színben pompázó gallyakra lettem figyelmes. Az ezüst juhar (Acer saccharinum) bontotta éppen virágait, jelezve, hogy menthetetlenül itt a tavasz. A latin névből talán már kitaláltátok, hogy ez az a faj, melynek nedvéből a juharszirup készül.

A 8-as főút alatt jópofa alagút vezetett át a mostanában divatos dróthálós-termésköves falazattal védve a lejáratokat.

Az óváros felé közeledve szebbnél szebb épületek mellett haladtunk el. A Megyei Könyvtárat pár lépés múlva a Megyeháza követte. Itt minden a megyéről szólt, tényleg csak a hobbitok hiányoztak…

Hamar az Óváros térre értünk, ahol az első „igazi” ellenőrzőpont állt. A kínált édességet energiapótlás címszó alatt gyorsan betankoltam. Közben azért a látnivalókról sem feledkeztem meg. Nagyon megtetszett például a Pósa-házként ismert, copf stílusú épület, illetve a 44 méter magas Tűztorony.

A tér végén enyhe emelkedő kezdődött a Vár felé. Visszatekintve szép látvánnyal búcsúzott az Óváros tér.

A Hősök Kapuja alatt értem a Várba.

Mivel lépten-nyomon megálltam fényképezni, sok túratárs megelőzött. Sőt, voltak, akik elszáguldottak mellettem.

A Szentháromság térre érve ismét fotóznom kellett: ezúttal az égbe nyúló tornyok és csúcsok szépségét örökítettem meg. Érdekes, hogy ha egymás melletti tornyokat fényképez az ember, a csúcsok egy pontba mutatnak. Pedig a Föld gömbölyű, ezért az lenne a logikus, ha széttartóak lennének a vonalak. Na jó, az utóbbi mondatot azért ne vegyétek komolyan… A szereposztás a következő: Szentháromság-oszlop, Szent Mihály-székesegyház (kéttornyú) és a Szent István ferences templom. Furcsa, hogy két ekkora méretű templom egymáshoz ilyen közel hogy tudott „megélni”.

Annyira meglepődtem, hogy a székesegyház mögött van egy lejárat a Benedek-hegy felé, hogy elfelejtettem kitérőt tenni a Kilátóteraszhoz. Ezer bocs és három anyamackó, de onnan készült képeket így nem tudok prezentálni… Az Óváros teret követően „feladatos” ellenőrzőpontok sora követte egymást. A Benedek-hegyen például az egyik szobor alatti feliratot kellett az ellenőrző lapunkra írnunk. Bár a Kilátóteraszról nem láthattam a Benedek-hegyet, a hegyről bosszúból csak azért is lefotóztam a teraszt.

Tetszett az is, ahogy a hegy sziklája a városrész fölé magasodik.

Ezután a következő „feladatos” ellenőrzőpont, a Szent László templom került iránytűm célkeresztjébe. A hegyről leballagva a Jókai utcából nézve már-már salzburgi feelinget árasztott a Vár fölénk magasodó sziluettje.

Aztán az Eszterházy Antal utcából sem akármilyen panoráma tárult elénk. A kép ferdeségéért elnézést kérek, de a Föld forgását nem minden képnél tudtam megállítani.

A Szent László templom mind elölről, mind oldalról megnyerő látványt nyújtott.

Itt is volt feladvány, mint ahogy a Rovaniemi-lépcsőnél és a Gizella királyné-kilátónál is. Utóbbi két hely már kívül esett a lakott területen. A Gizella-királyné-kilátó egészen új építmény, 2016-ban adták át. Nagyon megtetszett a fémszerkezete, a felső szintről le is fotóztam a lépcsőfordulóit.

Innen erdőkön, réteken keresztül értünk az Ördög-szikla közelébe.

Itt, az Ördögrágta-kőnél volt a második valódi, emberes ellenőrzőpont, ahol nem tudtam ellenállni a kókusztekercs csábításának. Hiába, na… Kell ilyenkor az energia a megfáradt vándornak! Itt érzékeny búcsút vettünk a 30 és 42 kilóméteres táv résztvevőitől és egy merész huszárvágással dél felé fordultunk. Egy darabig a Sas-hegy alatt vitt az út, majd nyugat felé kanyarodva beértünk a túra névadójának számító Tekeres-völgybe.

A talajt sok helyen valóságos hóvirágszőnyeg borította, sajátos hangulatot adva a völgynek. Aztán egyszer csak a fehér színbe kék is vegyült. Először azt gondoltam, bizonyára nyílik az ibolya is. Közelebb érve ez a csoda fogadott:

Mint idehaza megtudtam, a nemes májvirág (Anemone hepatica) példányaival találkoztam. Ismeretlen virágok, növények meghatározásakor mindig a Facebook Növényhatározó csoportjában kérek segítséget. Eddig még nem csalódtam bennük, számomra ez a leggyorsabb módszer kideríteni a megfigyelt faj személyazonosságát, a hirdetési jutalék pedig csak hab a tortán. Jaj, ezt nem szabad beleírni, basszus… Valaki húzza ki, plíííz!

Hogy eltereljem a gazdasági összefonódásaimról a figyelmet, gyorsan bedobok egy képet a völgyről. Koncentrálj a hóvirágra és felejts…

A völgy egyik legszebb pontján esőbeállót építettek a környező sziklák alá. Sajnos, eső hiányában nem tudtam kipróbálni.

Ezután már nem tartogatott annyi érdekességet a túra. Az út először a völgy jelöletlen szakaszára tért át, majd Nemesvámos határában, szántóföldek mellett értünk ki nyílt terepre. Itt azért megörökítettem egy jámbor kérődzőt, mert megérdemelte.

A sörözőhöz visszaérve megdöbbenve tapasztaltam, hogy szinte minden talpalatnyi helyen autó parkolt. Nem tudom, mennyi lehetett a résztvevők száma, de az látszott, hogy rengetegen eljöttek. A sörözőben elfogyasztottam a jól megérdemelt levest és elégedetten indultam haza. Ismét egy kellemes túrában volt részem.