Szeretem a hajnalokat. A hideg, párás napsütötte reggeleket, a vízcseppes növényeket. A nyugalomban még bátran legelésző
őzekkel, a süldőket tisztásokra hozó vaddisznó kocákkal. Ma is így indultam neki némi fenntartással az elmúlt napok nagy
havazásával szemben. A mátrai média hírek, az elhalasztott Decathlon Mátra túra helyett egy héttel előre hozott
Zempléni körtúra nem volt egy hirtelen ötlet. Több hete készülök rá, a tavaszi telet leszámítva felkészülten vágtam neki
a túrának.
Kora reggel a boldogkőváraljai vár sötétlő sziluettje, tömegével biztatóan tekintett rám. Az országos kéken Arka felé indulva
ismét megcsodálhattam a hegyoldalban a felhagyott kőfejtő andezit tufa alakzatait. A roppant több mázsás kövek egymásba,
és a hegyoldalba kapaszkodásai hihetetlen alakzatokat rajzolnak a szemlélődő felé. Megmászásuktól óva intenék mindenkit!
A kövek és sziklák hajlamosak önálló életre kelni és mindent elsöpörni, összetörni ami előttük van!
A bánya talpi részén erdei pimpók és szineváltó kutyatejek sárga virágai élénkítették fel a napfelkeltétől világosodó reggelt.
Az Arka felé kivezető műút mentén hatalmas vérehulló fecskefüvek nyíltak. Arkáig az országos kék az Arka-patak völgyében
a műúton halad, mely teljes mértékben illeszkedik a völgy vonalhoz. A patak mely most zúgó hegyi folyóvá vált már messziről
hallatta hangját.

A nagyobb köveken, fennakadt fákon lecsobogó víz szép vízeséses részei, ellentétben álltak a hordaléktól
megtorpanó és tavat alkotó patak felduzzadt látványával.
A nyáridőben ide látogató megcsodálhatja a laposra koptatott sokszor mázsányi köveket, a közöttük heverő kisebb nagyobb
gömbölyűre koptatott görgetegekkel. A megáradt patakban zavaros, igen erős sodrásban rengeteg törmelék, faág, levél úszott.
Most lehetetlen volt akár a tegzes, akár a folyami, vagy a kövi rákok fotózása is.
A valamikori tó fenéken fekvő Arka környéke Dr Simán Katalin ásatásai alapján az őskőkortól, 28000 éve lakott volt.
A nyugati hegygerincen Boldogkőváralja irányából található egy 1650 m hosszú kősánc, belső magassága néhol eléri az 1 m-t,
amit védelemre használtak. Ez azonban későbbi építésű, valószínűleg a késő bronzkor(i.e 1600-1200) embere építette.
Mihalik József (Tóhegy 344m, Leányhegy 354m) itt cserepekre, kőeszközökre bukkant, amelyek egy 16000 éves újkőkori település
nyomaira utalnak.
Arkára beérve a helyi faágas lámpa oszlopokat csak a húsvétról meghagyott tojásváró pihenő képe tudta felülmúlni.

A két templomnál balra tartva kell az Újhegy irányába kihaladni. A réz tornyú templom napfényben csillogása messziről irányt mutat a vándornak.

A temető mellett nagyon szépek a Két kapu faragott oszlopai.
Az Újhegy felé már megcsodálhatjuk az égbe emelkedő Magoskát, melyen a fák ritkásabb részein most kivehető volt,
hogy 734 méteres csúcsa bizony a hóhatár fölé nyúlik.

Újhegyről egy valamelyest benőtt mezőgazdasági úton a gyümölcsös mellett haladva egy rétre fogsz jutni mely valamikor
legelő lehetett. Most a kökény mint fő növény inkább egy erdő határ menti bokrosabb képet alkot a távolról szemlélődőnek.
A kiérés előtt bal felől egy csapás a helyes útirány az országos kék az Arka-patak völgye felé halad tovább.
Itt a tipikusan kökényes, juharos ösvényen pár száz métert követően éred el a patak völgyét. A turistaútvonal többször is
áthalad a patakon, mely nyár időben könnyen átléphető, jelenleg azonban a kisebb zúgó hegyi folyóhoz hasonlatosan
a patak partján tovább haladásra kényszerít.
A völgy tavaszi pompájában több száz négyzetméteres ibolya és mocsári gólyahír mezőkön fogsz haladni. Ikrás fogasír,
változó boglárka, bogláros szellőrózsa, erdei madárhúr, orvosi tüdőfű, árvacsalánok, kónya vicsorgó, tavaszi lednek fog
sárga, kék, fehér és a lila elképesztő színorgiájában gyönyörködtetni.

Az Arka-patak és mellék patakjai a hóolvadás, majd esőzést követő vízellátottsága következtében kisebb nagyobb időszakos
vízesések minden fotós álmaként késztettek többszöri megállásra.

Több helyen találtam salamonpecsétre, aranyveselkére, turbánliliomra.
A patak völgyében a turistaútvonal az északi oldalon halad. Ez az oldal könnyebben járható, míg a nyugati markánsabb
sziklásabb oldalon meredekebb.
A völgy kiszélesedéseiben kialakult lápos részeken, tisztásokon nagy vadak által kedvelt területek voltak.
Néhol széna, szemes takarmány, és sózó volt kialakítva mely a vadak látogatására jellemzően inkább mutatta egy mély szántás
jellegét, mint az erdei tisztásét. Javaslom számodra különösen ha egyedül túrázol, mint általában én, X-faktori éned
felélesztését némi füttyögetés, dúdolgatás képében. Disznóbácsi és disznónéni nem lesznek veled viccesek. Malacos időszakban
pedig simán fognak lányos hangon sikítozva fára mászni késztetni! Ha sokan most fel is mordulnak zörögj nyugodtan!
A Hármashegyi-legelő rétje a napsütésben a Tavaszi kankalinok sárga virágainak sokaságával hívják fel a túrázó figyelmét.

A több száz virág a zöld mezőn éles kontrasztot nyújtott a háttérben magasodó Borsó-hegy, Tokár-tető és a regéci Vár-hegy
behavazott látványával. A természet egy olyan tréfája ez amely úgy gondolom mindenkor arra késztet, hogy elmében
és fotóban megörökítsük azt.
A Bónyi-kút felé tovább haladva következett el mai túrám tragikomikus részének kálváriája.
Az Arka-patakon a turista útvonalat megközelítőleg követve többször is "átkeltem". Ideiglenes hidaknak a régebben kidőlt,
majd elsodort farönköket használtam, rajtuk egyensúlyozva keltem át. Egyik alkalommal úgy egy méterre a partól elfordult a
fatörzs így az 50-60 cm mély patakból kengurut megszégyenítve egy "szökelléssel" ugrottam ki a 60 literes jól megpakolt
hátizsákkal.

Ebben az időben a patak hőmérséklete nem vicces! Hirtelen egy zanussi mélyhűtőben érzed magad, rövid időn belül
keresel egy lecuccoláshoz és öltözködésre alkalmas helyet. A zoknival úgy ahogy kiitattam a vizet bakancsaimból,
majd szárazakra váltottam őket.

Második alkalommal ellenérzéssel kezelve a korhadtnak tűnő rönköt, kissé a parttól beljebb
rálépve terhelés tesztet végeztem egy rugózással, mely a nem kívánt eredményt hozva ismét félcombig fürdést eredményezett.
Bónyi-kúton megettem egy szendvicset, feltöltöttem ivóvizes palackjaimat és rendeztem ruházatomat.
Irány Mogyoróska, Regéc és a belső Zemplén!
Egyrészt megállapítottam, hogy Mogyoróskán csak fekete macskák vannak :D Legalább négyet láttam! Másrészt Mogyoróska volt
a hóhatár. Már a temető mellett is elhaladva az eltúrt hó nyomaival találkoztam, de feljebb érve találtam rá az első fára(!),
mely a villamos vezetékekről függött alá.

Később a Regéci vár irányába a kidőlt, letört fák állandósultak, haladásomat nagyban
akadályozva. A Regéci vár és az Erdőhorváti, Sárospataki letérőtől egy horror volt. 40-50 méterenként teljes fák kidőlve.
A virágzó, leveleket hozó víz felszívódásban megindult fák a rájuk nehezedő hómennyiség súlyát nem bírva hol derékban eltörve,
hol tőből gyökerestől kifordulva, valami gonosz szellem munkáját mutatva a teljes káosz képét alkották. Az erdészeti úton
vezető turista útvonalon 20-25 cm latyakos vizes hó volt, alattuk megszámolhatatlan patakkal és sáros latyakkal.

Még a páromtól télre kapott szöges csúszás mentesítőt felvéve is nehezemre esett a tovább haladás. A fák alatt, között, fölötti
bujkálás egy 60 literes hátizsákkal valami borzasztó! Letérdelni a hideg vizes hóba, sárba még elmegy. De a sokadik, századik
felállás már nagyon megterhelő. Erdőhorváti felé utolértem egy lovaskocsival közlekedő apa-fia erdészeti munkás párost.
Az apával beszélgetve közösen megállapítottuk hogy erre felé se munka, se túra nem lesz ma. Olyan mértékben voltak
a fák kitörve és kidőlve, hogy minden nemű közlekedés lehetetlen volt. Erdőhorváti felé átvezet a turistaútvonal egy gerincen.
Ennek a tövénél állva egy patakban, ami egyébként "rendes" körülmények között maga a turistaút mentálisan összeszedtem magam,
rendeztem gondolataimat és a visszafordulás mellett döntöttem.

Egy szendvics elfogyasztása után elindultam Regéc felé közben készítve egy pár "paparazzói katasztrófa képet".

A Regéci vár oldalában szép havasi Tavaszi kankalinokat, ibolyákat fotóztam.

A vár pihenő teraszán ismét száraz zoknikra
váltottam. A négy pár zokni mennyire nevetséges egy napra! Pedig elfogyott :D. Miközben rádöbbentem, hogy a 10 km 5 órámba
került egy turista csoport ért fel, akik csupasz lábaimat, csicsegő bakancsomat látván kérdeztek rá milyen Regéc fölött?
Tájékoztatásomat hallván erős újratervezésbe kezdtek.
Feltöltekezve a szárazra váltással és egy újabb szendvics kókusz rúd kombóval elindultam Mogyoróska és az Arka-patak
völgye felé.
Bónyi-kutat elhagyva az Arka-patak nyugati gerincét terveztem bejárni elkerülvén az újabb fürdéseket.
Több helyen találtam így rá a patak természetes bevágódására a nyugati oldalban, a már már kanyon szerű képződményekre.

A kanyargó patak a meder aljzat összetételének és a lejtés felé irányuló törekvésében különleges hurkokat hozott létre.
Ezen a részen a völgy és patak sodor vonala a nyugati oldal felé törekszik így a talapzat andezit kövei által természetesen
létrejött völgygátig elmosta a felső termőréteget, illetve elszálította azt leomlásuk esetén. Itt 15-20 méteres magasságból
függőlegesen letekintve csodálhatjuk meg az Arka-patak völgyét!
A gerinc fennsíkosabb helyein őszi kikerics mezőre bukkantam, virágzási időben elhatároztam visszatérek ide.
A Kacsás-tó melletti szakaszon az egybefüggő sziklás részeken a termőtalaj lemosódottsága egyedi növényvilágokat hozott
létre.
Az erdei pimpó, kutyatejek sárga virágocskái, madársóska fehér virágai adnak otthont a természetes kövirózsa és fodorka
levelei között.

Az ökölnyi izlandi(agancs)zuzmók fehér-szürke növekményei egy a hol is vagyok érzést csalnak elő.

A napsütötte sziklák melegedő felszíne előcsalta a tavaszi ganajtúró csodaszép acélkék példányait.

Másrészt szép kilátó helyek vannak itt a Kerek-hegy, Magoska irányába, ahol a fenyők sötét, a lomblevelűek élénk zöldje
keveredve a kopár részek világos zuzmós fehéres,sárgás színeivel nyújtanak szín kánaánt.

A Kacsás-tó azt hiszem a természet egyik olyan tréfája amely bárkit megállásra kényszerít. Ha az Alföldön lenne sokan
kapkodnánk horgászbot után. Itt viszont a szem szalamandrát keres és meghökkenve lát vadkacsákat melyek persze hangosan
hápogva szállnak fel.
A tavaszi tél itt talán még érzékletesebb, a napsütésben csillogó tó fényére a havas Borsó-hegy árnya vetül.

Arka irányába hacsak nem vagy kő és szikla függő javaslom az erdészeti úton történő tovább haladást.
Rendkívül óvatosan közlekedve visszaereszkedhetsz a völgybe. A kövek mohásak, közöttük levelekkel telített mélyedésekkel.
A csapadék miatt a talaj most csúszós és nedves volt. Átlósan közlekedve a kopárabb részeken számtalan fényigényes tavaszi
növényre találhatsz. A természetben sokszor akadunk az állati és növényi túlélő képesség csodálatos példáira ilyen volt ez
a szét hasadt kő is.

A patak hordalék talaja és az elhalt növény maradványok között Nünükére leltem. Ez a nektárral táplálkozó
visszafejlődött szárnyú színpompás bogár nem tud repülni csak mászni. Lárva alakban a méheken és a mézen élősködve fejlődik ki.

Visszafelé találtam rá egy Olocsáncsillaghúr foltra, a virágokon apró rovarok élvezték a nektárt azok beporzása közben.

Megfáradva értem be Boldogkőváraljára de a vár figyelő arcát most sem hagyhattam ki.

Nem kevés kihívás után, élményekkel ismét
gazdagabban, szép fotókkal zártam ezt a két évszakos túranapot!
A túra kerek 40 km lett 10 óra össz. idővel.
UI: Elegendő száraz ruha nincs, nyugodtan cipeld magaddal még ha meg is mosolyognak!
    A szőke nő újratervezés, újratervezés... monológja néha megfontolandó, extrém viszonylatok között haladj az útvonal mellett!
    "gyártanom" kell egy olyan kamáslit ami a bakancsnál teljesen vízhatlan. Most sem a bakancs maga ázott be, a nadrág
    és a zokni felől telítődött vízzel. Valami olyan kellene ami egy két percig képes gumicsizmaként funkcionálni míg
    egy-egy nagyobb, mélyebb patakon átkelek.

Címkék: A Zemplén Vad Arca