Egy több okból is nagyon jól sikerült teljesítménytúrán vettem részt.

Újonnan megismert, de mintha örökké ismert bakancsos társaim rávettek a 45 km-ről a 61 km-re átnevezésre ami az Ároni black goya miatt 62,5 km lett :D.

A „Betyárok nyomában túramozgalom” olyan túrák sorozata amelyek valamely egykori betyárral kapcsolatosak. A mozgalomnak, egyelőre két túra a tagja. A Mátrában rendezik a Vidróczki Mártonhoz kapcsolódó Vidróczki teljesítménytúrát.A Bükkben a Less Nándor emléktúrát, ahol a Suba Mihályról elnevezett barlang, a Suba-lyuk az egyik ellenőrző pont.

Szorospatak Bátonyterenye kistérségi központ településrésze, mely egykoron virágzó bányászati központ volt.
Az 1980-as években folyamatosan felhagytak a szénkitermeléssel, s ez a településrész hanyatlását jelentette.
Jelentős létesítményei a szorospataki ifjúsági tábor erdei iskolák, motoros találkozók, nyári táborok.
Péntek kora este érkeztem Szorospatakra Eger és Pétervására felől kissé fáradtan és végre megkönnyebbülve, hogy
a rendkívül kanyargós közutakon történő autózásnak vége.

Maga a Dáté Gyógyászati Panzió első látásra számomra meghökkentő volt. Amolyan betyáros. Azt kell mondanom illik
a környezetébe miközben legalább annyira ki rí belőle. A teniszpályák, a tó a hajó büfével, a házi állatok, az emuk
fura egyvelege a környező erdők a hegyek látványával vizuális sokkot okoz az először ide érkezőnek.
Szabics Antal a tulajdonos, létesítményfenntartó és úgy általában minden az egyben önfenntartó módon rendezkedett be és
éli számomra igen szimpatikus életét. Azon kevés emberek közé tartozik akik képesek két kezük által elképzeléseiket
megvalósítani.

Mire álmélkodásomból felocsúdtam "befutottak" a holnapi nap további résztvevői és kísérőik az ország minden részéből.
Közösen és egyenként is körbe néztünk a panzió területén, igazában a Birtokon. Közben aktívan részt vettünk a vízhordásban
az állatok részére, a bográcsban fövő tyúkpörkölt forgatásában, de leginkább a szúnyogok elűzésében.
Némi vendég fogadó pálinka elfogyasztását követően igen elmélyült eszmecserét folytattunk a túrázás és teljesítménytúrázás
múltjáról és jövőjéről, a panzió valamint általában véve a honi túrista szállások lehetőségeiről.
Az időközben tarhonyával összeérő pörkölt a teríték mellé vándorolt. Szabad szedésben majd jó túristákhoz illően egymásra
odafigyelve amolyan baráti gesztusként is felajánlások következtében gyorsan megtalálták gazdáikat és elfogyasztóikat
a "kaparók", a nyakak, a szárnyak. Miközben mi jóllaktunk teljesen ránk sötétedett, de a beszélgetések fonala ujabb és ujabb
beszélgetéseket szőtt.

Éjfél körül sikerült ágyba kerülnöm, majd némi átbeszélést követően a holnapi túranappal kapcsolatban ami már inkább mai
volt egyszer csak világos lett.

Bár az 5:30-at céloztuk meg, 3/4 4 kor az ablak mellett a beszűrődő világosság felébresztett. Halkan összeszedtem
cókmókomat és kisurrantam a szobából. Andris már szintén ébren volt, mindketten az indulásra vártunk.
Az udvarra lépve meglepve tapasztaltam, hogy a pontőrök már a réten ügyködtek az érkezendők autóinak helyét biztosítandóan
szalagokkal jelölték ki a helyeket.
A csarnokban már a szervezők készítették elő az indulást.
Én "lőttem" pár kora reggeli képet, majd rákészültem a nevezésre és Andrissal megcéloztuk a csarnokot.
Bevártuk Áront aki többszörös Vidróczki betyárként hatalmas segítségünkre volt. Helyismeretével tévedhetetlenül
"száguldottunk" a teljesítménytúra útvonalán.

A kora reggel párás nedvessége ellenére többen is eleve rövidnadrágban indultak útnak, én fölé húztam egy vékony
hosszúnadrágot, de a Vöröskő-kilátónál már nem tűrtem tovább és lekönnyítettem ruházatomat.
A kilátó egyik fordulójában egy kis fészekben másodköltésű madárfiókákat találtunk. Az előző fészkelést a tavaszi tél
elpusztíthatta.
A Vöröskő étteremi ellenőrző pontnál feltöltekeztünk zsíros és lekváros kenyérrel. Én málnaszörpös vízzel kísértem le.
Galyavár felé tartva több helyen is találkoztunk kidőlt fákkal, némely fenyők még virágozni is próbáltak annyi életerő maradt
bennük. A csillagvizsgáló fehér gömbjét megcsodáltam science fiction érzelmeket keltett bennem, egy pillanatra talán Yodát
is láttam. Vagy csak egy pont őr volt.

Mátraszentirmén a fura szoborra hívta fel figyelmünket Áron. Hát van egy fílingje. Ha még nem láttátok nézzétek meg!
Ilyen Árpádházi királyfit még nem láttatok.
Innen a Bagolyírtás majd Pálloskút érintésével egy kört megtéve visszatértünk Mátraszentirmére. Csapatunk időközben Tamással
a nagy négyesre bővült. A büfénél ebédeltünk minden földi jóval sörrel, jégkrémmel kiegészítve.
A hátizsákom legalább kiürült.

A Vándor-forrás felé ismét előbújt navigátorunk helyismerete, többeket is figyelmeztetett, hogy jobb ha velünk tartanak és
nem követik az erdészeti utat egy hirtelen bal leválásban. A hutahelyen található építmény több százéves kora ellenére is
már holnap használhatónak tűnik.
A forrásnál mindannyian feltöltekeztünk a friss és hideg vízzel, mely igen jól esett. Ekkor már azért meg volt a fűtés.

Ezután kitérőt tettünk minimális pluszt bevállalva a Csörgő szurdokhoz. Hát ez valami eszméletlenül megfogja az embert!
Autónyi kövek a patakban, hihetetlen sziklafalak a fejed felett, az egekbe emelkedő látványt nyújtva. Meredek ösvény lefelé
ahol komolyan el kell gondolkodnod és meg kell tervezned minden lépésedet, hogy épségben leérj! Nagyon szép és izgalmas.
Mátrakeresztesről a Vidróczki-barlanghoz igyekeztünk mely előtt kihagyhatatlan volt a vízesés. Ez a több ember magasságból
lefolyó vízfüggöny mindenkit megállított és csodálatra, fotózásra késztetett. A közvetlen környezet simán verte bármely
természet filmes külföldi TV műsorát. Nincs értelme különösebben túlfogalmazva leírni, pontosan az a hely amelyet látni kell
ahoz, hogy megérezd a hely "szellemét"! A barlang maga vizuálisan és szellemileg elgondolkodtató. Vidróczki életében talán
valóban használta szállás helyéül. Talán valóban itt bujkált. De igazában teljesen mindegy. Ősi és kész.

Innen az eredetihez képest a madár fészkelés miatt módosított útvonalon folytattuk túránkat Szalajkás tető felé.
A Hidegkúti-nyereg után Babik kúton az emberevő hangyák között vizet vételeztünk felkészülve a Világosvári csúcs mászásra.
Ezekre a hangyák valóban figyelni kell! Baromira nagyot csípnek! Különösen rosszul esik ha a bakancsod belsejébe jutva teszi
ezt!

Világosvár aljára kiérve érzékelhetővé válik a látvány megelőlegezése. Az erodálódott hegy oldalon igen kevés fa tud megélni,
inkább cserjés, majd a csúcs felé közeledve már a lágyszárú növények dominálnak. A hatalmas mohás és zuzmós kövek óvatosságra
intik a rájuk lépőt, párás, csapadékos időjárásban igen csúszósak, mellé kelően meredek a hegy oldal. Közeledve az egyetlen
nem élő ellenőrző ponthoz már leginkább fellépőssé vált a haladás mely az ember comb izmát már kezdte érzékenyen érinteni.
De mindenképpen megérte! Ellátni a Visontai erőműig illetve Gödöllő felé, majd megfordulva a Mátra belsejébe az felfoghatatlan
élményt ad! Egy látvány orgia a hely! Bár kissé földre döngölt bennünket a felérés azt gondolom feledhetetlen és
visszatérésre ösztökélő!

Innen ismét Babik kútra mentünk és ismét vizet vételeztünk. Andris közben jelezte, hogy ö már nem állna meg és tovább ment.
A nyeregre felérve én is eldöntöttem, hogy átváltok kocogó, majd futó üzemmódra. Elhagyva társaim a következő ellenőrző ponton
egy palack ásvány vizet magamhoz véve tovább futottam Mátrakeresztesre. A többségében föld fel talajú túristaútvonalon nem
esett nehezemre, nem terheltem meg a térdeim. Andrist már az ellenőrzőpont előtt a műúton láttam meg, majd a pontnál értem
utol.
Itt egyszerre kívántam meg a masszív és édes menüt, így egy zsíros mancit fordítottam egybe egy lekváros kenyérrel amit zöld
hagymával faltam fel lekísérve a bevált málnaszörpös vízzel.

A Kosik-tanyához igen masszív erőltetett menetben "vonultunk". Én készültem mentálisan az Ágasvár meghódítására, ami a Mátra
nyugati részén elhelyezkedő, meredek trachithegycsúcs.
Később megjött az eső is mely öltözésre késztetett bennünket.
Az Ágasvári Turistaház után egy igazában lépcsős szakasz következik mely így 50 km után megerőltető. Itt van az amikor
utasításokat adsz lábaidnak a tovább lépésre. Andris percekkel előttem ért fel, én megszenvedtem. De felérve volt erőm ellőni
a poént, legközelebb ásóval jövök, hogy alacsonyabb legyen a csúcs! Lefelé legyen bármily meglepetés semennyire nem volt
könnyebb igazi térd kikészítő szakasz volt!

Lent eltérve a piroson Szorospatak felé igazában megkönnyebbülve az utolsó "poén csúcs" lekűzdését követően folytatni tudtuk
a kemény gyaloglást. Közben már a műúton haladva érdeklődtek ránk a szervezők hol járunk, mert az Ágasvári ellenőrzőpontot
a viharossá váló esőzésben nem érték el.
Itt már viccelődni is volt kedvünk a babgulyást készítsék ki mert nagyon éhesek vagyunk ám!
A célba érve pecsételtünk, megkaptuk okleveleinket és azt hiszem mindketten mérhetetlen evésbe kezdtünk. Én két nagy tányér
babgulyást "faltam" fel igen sok erős paprikával és kenyérrel. A fánkot kihagytam, azt nem kívántam.
A szálláson megmosakodtam, összepakoltam elköszöntem Andristól, szállásadómtól és kocsiba ültem vezetői túrámra.
Közben befutott Áron és Tamás akiktől szintén elköszöntem.
Némi égszakadásban vegyesen lightos jégesővel Egerig, majd eső mentesen éjfél előtt hazaértem.
Rövidített élménybeszámolót követően masszív álomba merültem.
A túra és ez a más fél nap emlékezetes volt.
Nagyon jó túratársakkal ismerkedtem meg.
Köszönöm Áronnak a kimeríthetetlen hely és történeti ismeretét, az ultratúrákkal kapcsolatos tanácsait!
Andrisnak a fiatalos lendületét, a "húzását" felfelé, és Ágasvár előtt az esőben az "igen ki kellett lépnem, hogy utolérjelek
annyira elhagytál míg esőruhát vettem fel" mentális erőt adását.
Tamásnak a hihetetlen nyugalmát, türelmét és a felemelkedett beszélgetéseket!
Köszönöm srácok!
Legközelebb bárhol bakancsban trappolva a fekete gólya fészek miatt amit egy hiúz őriz a medvétől csak veletek!

Címkék: Vidróczki 45 Km Ami 625 Km Lett