Vasárnap hajnalban fél ötkör, azon a semmi mással össze nem tévesztehető hangján csörög a telefonom, ébresztő van. A szememben még csak a félig kidörzsölt álmokkal elindulok munkámba, az "öregasszonnyal", egy matuzsálemi Mercedessel. De nem, csak indúlnék: Ő nem akar. Mint utóbb kiderűlt, az akksi cellazárlatos. Ilyenformán jól kezdtem a  napot, mehettem on foot, azaz gyalog, kb. 3 km.-t, ami nem lett volna probléma, csak éppen a haladási sebesség különbözete aggasztott némileg.Természetesen elkéstem, ezért kissé  nehezteltek rám a kora reggeli órákban nehányan , akik a hideg kilincset markolászták remegő kézzel a bezárt helység ajtaján HP-s pohár helyett .

Az a nap jó volt, mert sikerűlt még mellberúgás ígéretét is beszednem drogos garázda hoszonévestől, aki sértésnek vette, hogy erélyesen megkértem, ne rugdossa szét a virágtartót.További társalgásunk folyamán ugyan én is tettem neki igéretet, hogy golyó által hozzásegítem haszontalan kis léte megszűnéséhez, ez sem tetszett neki.

Próbáltam elfelejteni a nap során a fenti incidenst,míg egyszercsak eljött a hazaindulás perce. Kis hátizsákomat és minden jó érzésemet, derűmet magamra öltöttem és elindúltam az 51-es úton hazafelé. A hó hatalmas pelyhekben szakadt, ami úgy tért vissza mint egy Hitckock film szelleme.

Próbáltam számolni a lépéseimet és főleg a légzésemre figyelni. Szinte kellemes volt ez a kényszerű "túra" -és egyszerű ember lévén- boldognak is éreztem magam.

A hó már szépen eltakarta a tájat és az utat, mikor is jött egy -minden bizonnyal- szörnyű fontos ember velem szemben autóval. Száz év is kevés lesz annak megfejtésére miért, rámszedte a kormányt.Nem volt az úton kátyú, állat/ azt az egyet kivéve/ kikerülendő akadály. Ez csak nekem, a hátizsákkal egyedűl battyogónak szólt. Aki boldog tudott lenni a gyaloglástól, a levegő illatától,és az újabb apró győzelemtől.Soha az elmúlt 53 évemben nem találkoztam ilyennel, és nem is szeretnék.

Eltelt három nap, és nem tudom feldolgozni ezt a megalázást:miért? Igaz, dolgozni mentem-jöttem hátizsákkal, gyalog. De lehettem volna túrázó, mint ahogyan néha országutakon vezet utunk.

Konkluzió:Nem lehet eléág sokat élni, hogy megtapasztald a világot.