Nyár  van. Meleg  van. Aki rendszeresen járja a hegyeket, azért ilyenkor is neki indul, mert a gerinceken hűvösebb van, s a szél is jobban járja az erdőket.

- Túra közben menjünk át Dobogókőn és együnk egy babgulyást, vagy egy szarvas-pörköltet!

– Mondta kedvesem – De ne induljunk túl korán!

- A Rám-szakadékban rengetegen vannak ilyenkor, menjünk inkább valami ritkán járt úton!

– Mondtam én. - Hát így esett a választás Pilismarótra és a címben szereplő érdekes nevű árokra.

Még nem jártam arra, rákerestem hát a világhálón, de nem lettem tőle okosabb. Ott csak túra útvonalakról meg kerékpár küllők burkolt reklámjairól írtak. Némi töprengés után nekem több küllővel kapcsolatos kifejezés is eszembe ötlött:

-          Zöld küllő, harkály féle fűzöld színű madár.

-          Üllő, amin a kovácsok ütik a vasat.

-          Küllő, tiszai hal faj.

-          Küküllő, erdélyi folyó

-          Küllőrojt, fészkes virágzatú növénynemzetség

-          és persze a kerékpár, vagy a szekér küllője.

Ha rájönnék, mi ezekben a közös, talán az ördög küllőjéhez is közelebb kerülnék…?

A lexikonból megtudtam, hogy a kör, vagy a gömb központját és palástját összekötő egyenes, a sugár (Rádiusz) régi magyar neve a küllő. Így már érthető, miről kapta nevét a kerékpár és a szekér, vagy hintó kerekében a lécek, vagy drót szálak. Az etimológiai szótár szerint előzményét még a honfoglalás előtt z ótörök nyelvből vettük át.

A küllőrojt (Erigeron) nevű virág közepe körül a keskeny tűszerű szirmok is úgy állnak, mint a küllők.

Hogy a madárnak mi köze hozzá? Talán a hangja!? Az az előbb magas, kacagó, aztán ritkuló, egyre mélyebb hangzású tik-tik- tik-tik--tik-- tik---tiak--- tiak -----tak -----tak ------taak, s közben hullámzó repüléssel elszállva, egyre halkul éneke. Valamennyire tehát a gyorsan pergő hintó kerekébe akadt faág hangjára emlékeztet.

A halról megtudtam, hogy a tiszta vizű folyókban él. Régente sokat fogtak belőle hálóval, de mára már védett, 10 cm-es, hengeres, stb. Végül, Hermann Ottó: „Tiszai halászat” című könyvéből azt is megtudtam, hogy a víz alján a fejjel rézsut lefelé a fövenyben a férgeket keresgél, s ha egy helyen többet talál, társai is oda sereglenek. Ilyenkor fejüket összedugva, – mint a kerék küllői – turkálnak öten-hatan is a homokban.

Végül, az ördöggel kapcsolatos szólások gyűjteményből  azt is kihámoztam, hogy a hiába való felesleges munkára szokták azt mondani: Olyan ez is mint az ördög küllője!

Hogy aztán mind ennek mi köze a Pilisbeli hegyhez és árokhoz, azt már csak a túrán tudtuk meg. Elmondom hát azt is:

Az ősvulkán lejtőire a jégkorszakok idején több tíz méter vastagságú lösz réteg rakódott. Melyre idővel szépen gondozott szőlős-kerteket telepítettek. Az ezekhez vezető borhordó utakon azonban a rendszeres taposás következtében a lösz elveszítette eredeti szerkezetét és elporosodott, s a nyári záporok lemosták. Így alakultak ki néhány évtized alatt a mélyutak, amit aztán egy újabb felhőszakadás vízmosássá mélyített, s a szőlősgazda elkerülve a járhatatlanná vált szakasz más felé terelte lovait. Így jöttek létre aztán párhuzamosan, meg sugár irányban újabb, meg még újabb szekérutak az oldalba. Olyan is volt, ahol egyetlen pontból öt felé ágazott az út. Talán, ezeket nevezték az Ördög küllőjének.

Ahogy a filoxéra elpusztította a szőlőket, s a terület vissza erdősült, úgy mehetett feledésbe az egykori elnevezés is…

Címkék: Lösztalajok Adezit Szőlő üllő Küllő Küküllő