Az első..

Az első komolyabb túrám- nem is jó szó- túra kísérletem-, ahol sok mindent megtudtam magamról,és a felszereléseimről

Borús reggel, néha esett az eső , de többnyire nem. Így elindultam , gondoltam neki vágok  a Stappitzer see völgynek, és onnan, majd megyek valamerre. Túra cipő, vízállókabát, hátizsák, zsákomba víz, némi élelem.  Természetesen belesve a kezdők hibájába, úgy gondoltam, hogy késő délutánra bármerre is megyek visszaérjek . 

Elég gyors tempót diktálva magamnak , tekintettel arra, hogy nincs egyensúlyérzékem ( gyors tempónál van biztonság érzetem) elég hamar végig értem a völgyön, Az eső el kezdett esni, de hát ha az embernek van vízhatlan kabátja, cipője ez semmi gondot nem jelenthet  A völgyvégében a vízeséseket elhagyva , több elágazás is van ( térkép nálam nem nem volt ) kinéztem egy utat, alulról úgy tűnt, hogy nincs messze a hóhatár. Ha már ott vagyok nyár elején mi vonzott volna,  ha nem a hó 

Az eső közben elállt gondoltam hajrá, az égiek is velem vannak.  Elég meredeken kapaszkodtam felfelé, de élveztem biztos voltam magamban, hogy én ezt megcsinálom, feljutok a  hegy tetejére.  kisebb nagyobb vízeséseket átlépdelve haladtam az úton , ami egyre keskenyebb lett. Szigorúan a lábam elé néztem, nehogy  elessek vagy valami... fel sem néztem. Számoltam a lépéseim számát.  ( ezt nem tudom miért csinálom, de azt vettem észre, hogy kikapcsolja az agyam ) Láttam az órámon ,  hogy 4 km  mentem felfelé a völgy után, már annyira messze nem lehet a hó.. ( Álmaim vágya ) Már elhagytam a fákat, csak tetejüket láttam, azt is akkor ha véletlenül lefelé néztem . Ekkor jött egy hatalmas eső.  Én bandukoltam tovább, a levegő egyre kevesebb, az eső szakadt.. Se fa, se egy menedékhely, semmi az égi világon, az esőt ez láthatóan nem érdekelte.  A cipőm már átázott, a kabátom átázott, és a hó egyre messzebbnek tűnt, célt nem adunk fel , megyünk tovább.. mondogattam magamnak. Már messziről láttam, hogy az utat, egy fa teljesen elzárja keresztben, ( azon gondolkodtam, hogy került oda ? ) ez sem jelenthet gondot , valahogy csak ki tudom kerülni, vagy átlépni, átmászni. Odaértem. A fát az olvadó hó által lezúduló víz hozta valahonnan,ekkor döbbentem meg, hogy ez egy vízesés. Már mindegy ettől vizesebb átázottabb nem lehetek.. Átmásztam a fán ( azt látni kellett volna ) A lábam ahogy letettem a vízesés szélére, éreztem itt végem... Olyan erős sodrása volt, hogy esélytelennek találtam  az átküzdésemet a vízesésen. Megijedtem, egy perc alatt átfutott az agyamon, nem tudom hol vagyok, hogy magyarázom el ha segítség kell, hová jöjjenek? Cél ide-oda úgy döntöttem visszafordulok az a biztos . Visszafelé persze az eső is elállt, a nap is kisütött.. Én mint egy ázott veréb. Egyetlen ruha sem maradt szárazon rajtam Lefelé rájöttem, hogy nem csak, hogy beázott a cipőm, de még csúszik is, ja és persze törte a lábujjamat is.. 

Szembejött velem két fiatal túrázó , gondoltam szólok Nekik, nem érdemes fentebb menni, az áttörő vízesés miatt. Ahogy üdvözöltük egymást  megálltunk egy perce, összeszedve az összes német, és angol nyelvtudásomat próbáltam nekik elmagyarázni mi a helyzet ha tovább mennek. Mondták nem gond, majd jobban megfigyelve őket , láttam nekik valóban nem lesz gondjuk. Profi felszerelésük volt, az enyémhez képest mindenképpen . Esőpelerin, bakancs, vízállónadrág.. csak amit láttam 

Idő előtt hazaértem. Két napig száradt a cipőm, a méregdrága kabátom  , a zsákom. 

Jó szórakozást!   Én is nevetek magamon 

Címkék: Első Bakancslista Túra Gyalogolás