Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

1 év Brassóban
2017/11/19 19:23:44 Küldte: meronandi

Bucsecs 1

Aztán óvatosan lefelé! - Köszönt el Sófalvi András és felesége még odafönt.
Mire visszaköszöntem már nem láttam őket, akkora köd volt. Az első két jelzést még megtaláltam, utána már csak az volt bennem, hogy lefelé tartok és majd lesz valami..20-25 perc után a nap felbontotta a ködöt és kiderült, hogy egyáltalán nem az úton haladok a Szarvasok völgye felé:) Az út tőlem 100-200 m-re kanyargott lefelé a mélybe, így arra vettem az irányt.
Az egész péntek este kezdődött, mikor ismét tudatosult bennem, hogy hétvége van, így gyorsan le is foglaltam a helyemet az Omu menedékházában szombat estére. A menedékház 2504 méteren van a csúcsot jellemző sziklához építve, a Bucsecs hegység legmagasabb pontja, Romániában a kilencedik. Nem is az adatok a lénbyegesek, nem az a fontos, hogy hány méter, minden hegynek van egy egyénisége, a kisebbek is nyújthatnak legalább akkora élményt, életre szóló emléket. Vonattal utaztam Busteni-ig, -nem tudom van-e magyar neve, a wiki nem adta ki, csak azt, hogy 0,23% a magyarság, én biztosan megdobtam az adatokat, így Busténynak nevezem innentől- majd onnan a kék kereszt jelzésen fölfelé a Bebele csúcsig, majd onnan a sárgán tovább az Omuhoz.


 Az út elején mindjárt ki is írták, hogy vigyázz, medve és néhány gyakorlati jó tanácsot is mellékeltek, mint ne térj le a túristaútról, azt nem tudom, hogy a medvéknek szóltak-e, hogy ők meg ne térjenek rá, minden esetre kedvesek.
Útközben találtam egy koponyát - a túristaúton - ami nem hiszem, hogy tehéné lehet, hiszen a legeléshez és kérődzéshez nem kellenek ekkora fogak, mivel a vadászattan tantárgyam a Jóisten segedelméből lett meg, nem merek semmilyen kijelentést tenni a koponya mivoltához.
Egy-két nyomot is felfedeztem, ami már biztosan medvéé, hiszen a teheneknek nincs karmuk, ezt már kiskoromban megfigyeltem.
Bustényból 36 leiért felvonóval is felviszik az öltönyös, nyakkendős túristákat, de én gondoltam, több időm van, mint pénzem, így inkább alulról figyeltem a néha felbukkanó kabint. A fölfelé út egészen a Babeléig nem tett túl a Nagykőn, de mégis megérte,  megcsodálhattam néhány TAXON-t közelebbről, A Professzor büszke lehet rám:)





Fönt már hó fogadott, megcsodáltam a Szfinxet és gyorsan továbbindultam a lármás tömegturizmustól. Mikor már csak a szívem lüktetését hallottam egy-egy megpihenésnél, akkor éreztem, hogy ez való nekem! Ez hiányzott egész héten! Mikor elértem a menedékházat, nagyon megörültem. Nem vagyok edzésben, a táska is nehéz volt, mert felesleges dolgokkal töltöttem meg, mint étel, hálózsák, benzinfőző, meleg ruházat..nem tudtam előre, hogy nem lesz rájuk szükségem.
Fönt találkoztam a "Bakancsosok" társasággal, kikkel beszélgettem is kicsit, kiderült, hogy Udvarhely környékéről vannak és több erdész is van köztük. András Alberttel is váltottam néhány szót, aki székelyvarsági. Mondam is neki, hogy tavaly jártunk ott a Gyuláékkal és Tartód vára felé találtunk egy szénégető telepet, mire ő hozzátette, hogy ő is látta már, hiszen az övé. 
Siettek lefelé, mert gyerekekkel jöttek föl és már igen idős volt az idő, kérdezte tőlem Albert, hogy elfogadok-e egy kis maradék kenyeret tőlük, mert nem akarják lecipelni. Mondtam, hogy igen, ki tudja mi lesz még. Aztán kérdezte, hogy Egy darab szalonna elférne-e még nálam, utána elővett egy 3 liter ürtartalmú múanyag dobozt, amiban háziszalámi, kolbász, abárolt paprikás szalonna, túró és sajt volt beletömve és mondta, hogy ételt ő nem visz haza, pakoljam ki. Én megköszöntem, mert ugye ki tudja mikor eszek ilyen házi ínyencségeket és elkezdtem kipakolni, mire mondta, hogy hagyjam, nem kell neki a műanyag doboz sem, kezet nyújtott és a feleségével a gyerekek után siettek.

Én is szeretnék ilyen emberré válni, Gyula azt mondta nekem régebben, hogy ez olyan dolog, amit nem feltétlenül annak kell visszaadni, akitől kapta az ember, hanem tovább kell adni. Biztosan lesz ilyen az én életemben is, mikor továbbadhatom.
Még napnyugta előtt kitisztult az idő, képet is csináltunk, megismerkedtem Sófalvi Andrással és Emesével, akik szintén Udvarhelyiek, jókat beszélgettünk, meghívtak egy forraltborra, elmesélték, milyen útvonalon jöttek fel és András szakmájáról is beszélgettünk, a régészetről.


 A szállás Tömve volt emberekkel, még jó, hogy lefoglaltam a helyem. Csehek, románok, magyarok voltak főként emeletes ágyak voltak és ami a leg érdekesebb, be van vezetve a gáz! Felhozták csöveken keresztül a gázt, és a kályhában az égett. Ez tette fölöslegessé a benzinfőzőmet, ami külön történet..a hálózsákomat és a meleg ruhákat.
Egyébként a szállás 30 lei, ami 2000 Ft, ami szerintem nem sok ilyesmiért. Este, mikor már az utolsó ember is befejezte a csörtetést, mikor már nem világított senki a szemembe az ócska fejlámpájával, mikor már az utolsó román szavaknak a visszhangja is elnyelődött az OSB lapok ragasztóanyagában, csönd lett. Fél percig. És valaki elkezdett iszonyatosan horkolni. Nyugodt ember vagyok, de erre nem számítottam, igazából szájba tudtam volna verni egy lapáttal, csak nem volt lapátom és vagy 8-al arrébb aludt. Iszonyatos meleg is volt, de valahogy csak elaludtam.
András szólt reggel, hogy kel fel a nap, neki is indultam, lefelé.
Mire kitisztult és rátértem a Szarvasok völgye felé vezető ösvényre gyönyörű látvány tárult elém:


Lent megült a köd a völgyek mélyén, magába burkolva az bükkösök titkait.

Most a Nagykőnél magasabb zónákban jártam, itt az ún. Havasi gyepen nem nő más csak szőrfű meg a sziklákon zuzmók, közelítve a titkok felé az Alhavasi cserjések régiójában már megjelentek a Törpefenyők, borókák, havasi éger, majd lejjebb feltűntek az éppen tűleveleiket hullató, telet hirdető vörösfenyők. 










A havasszépe másodvirágzását? is megfigyeltem és valami rózsafélét, a termése hasonló a csipkebogyóhoz, de csak hasonlít, majd utánanézek határozókönyvben, hátha még nem írta le senki, és meglesz az első növény, amit elnevezhetek:) Már vannak is ötleteim, hogy minek fogom hívni, de ez maradjon rejtély.
Elhagyott pásztorkalibára bukkantam, a birkákat már Szant Mihály-kor levitték valószínűleg, érdekes volt látni, hogy a tűzhely kémény nélkül a gerenda kalibában bent volt, még kövekkel sem volt körberakva, én nem lennék ilyen bátor azért.
A kaliba mellett gyönyörű rét volt, biztosan szép birkákat nevelnek ezeken az ősgyepeken.
Beraktam az ajtót és lefelé indultam a ködbe, elhagyva a fenyőelegyes-bükköst, elértem a bükköst, ahol gyérítéseket eszközöltek nemrégiben.
Az állomány gyönyörű volt, itt nem kell kovárvány csíkokat nézni, és vakargatni az erdészfejeket, hogy megmaradjanak a csemeték. Szinte kaszállni lehet a bükköt.


Pár perc alatt gyűjtöttem ezt a csomag "erdésszotyit", aminek a nagy részét el is csemegéztem Bustényban a vasútállomáson, mert 2 órát vártam a vonatra.


És ilyenek nőhettek volna ezekből a makkokból is..nincs ok az aggodalomra, maradt ott rengeteg!




Bejegyzések 1 - 3-ig. Összes bejegyzésed: 3

Bruhaha
2017/11/30 20:32:56

Tényleg jó olvasni , választékos a leírásod.



pavluxek
2017/11/20 09:56:24

Gyönyörű nyelv a miénk; milyen jó erre rácsodálkozni újra és újra! 



tura
2017/11/20 09:47:00

1. Tömegszállás "ellen" legyen Nálad füldugó.

2. Gyanítom, hogy az a bogyó -bérci rózsa- volt, sajnos egyetlen kép sem látható az én kütyümön.




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.