A Szép patak

A Nyugat-Börzsönyben, Letkés és Ipolytölgyes között találjuk Széppatakpusztát. Fura  egy vízfolyásról nyerte nevét a puszta. A Börzsöny térkép szerint a patakot az állattartó teleptől keltre eső horhos forrásai táplálják. A műutat keresztezve elébb balra, majd jobbra kanyarodik, de még mielőtt az Ipollyal párhuzamos gátat elérné, elapad a vize.

Kerékpárral  Szobról elébb Márianosztra  fele  indulunk, majd pár kilométer után balra az Ipoly völgyében haladó műútra térünk. Elébb Ipolydamásdon, majd Letkésen áttekerve, az falutáblától másfél kilométerre, a buszmegállónál, (Szobról idáig busszal is eljöhetünk) jobbra a puszta keskeny bekötő útjára térünk. A bringákat párszáz méterre a kövesút végénél érdemes lezárni. A kerítésen túlról naduk és lámák fognak majd vigyázni rájuk. (A futómadarakkal nem érdemes barátkozni, mert a nekik kínált kajával esetleg az újadat is megcsíphetik!)

Innen fűvel benőtt szekérút vezet tovább, de 50-60 méter után balra a pár méter széles csalános bozóton átvágva érdemes beereszkedni az árokba, mert itt még könnyű szerrel megtehetjük. Az árok túrához vízálló bakancs, túrabotok és csalánálló hosszúnadrág és persze hátizsák az ajánlott felszerelés! Télen egy-két fokos fagyban már nincs csalán, sár és az erdő is átláthatóbb.

A szélesés „U” alakú árok alja itt még lapos. Az elmúlt napok kiadós esői ellenére alig egy-két arasz szélességű csermely csordogál a sáros árok alján,[1] mire a pusztát elérné, az is elnyelődik.[2] Hóolvadáskor és a nyári felhőszakadásokat követő egy-két órában bizonyára megtelik a meder sáros áradattal. Így aztán több mindent elmondhatunk róla, csak éppen „szépnek” nem nevezhető. Ebből is látható hogy ez egy elátkozott patak, s valójában Szépasszony-patakának hívják. Csak, ahogy honfoglaló őseink a nemzetségüket védő állatok nevét sem vették szájukra,[3] úgy a szellemlények jelenlétére utaló helynevek is csak elvétve, vagy csonkítva, lerövidítve kerültek a térképekre.

Ha a patak nem is, de a meredek falú egyre mélyülő vízmosás annál szebb. Kalandvágyó turistáknak ritkán látható és járható csemege! Vannak bedőlt fák, néhol bozót is melyeket legkönnyebben a meredek oldalba kikapaszkodó vadcsapásokon lehet megkerülni. (Itt nagyon hasznos segítség a túrabot!) Többnyire azonban jól járható az egyre meredekebb és mélyebb árok. Az elején még „U” alakú horhos alját itt már „V” keresztmetszetűre vájták a nagyvizek.[4] Van, ahol 60-80 méterre is ellátunk, máshol ívesen kanyarog. Aztán hirtelen vége szakad?!

Nem! Csak összeszűkül, s egy derékszög kanyar után ismét kitágulva folytatódik. Feljebb keskeny oldalárkok ágaznak ki belőle. Legkönnyebben ezeken tudunk kikapaszkodni a jobbra felettünk haladó erdészeti útra. (Ezen jobbra térve 15-20 perc alatt visszajutunk az állattartó telepre, majd tovább a műútra.) Másutt nem érdemes kísérletezni vele, mert a keresztirányú vadcsapások túl meredekek és nagyot lehet esni!

Fent az erdészeti útról jól lehet hallani, amit az árokban beszélnek, mert a keskeny, ívesen hajló folyosószerű falak messzire elvezetik a hangot, de fordítva ez nem mindig van így. Talán ez az áthallás volt az egyik oka a helynév kialakulásának.

Meleg, nyárvégi éjszakákon szájról szájra járt a legenda, hogy az éjfél körüli órákban itt is, ott is hallották a csőszök, meg a pásztorok a démoni zenét, és a szépasszonyok énekét. Néha még a ruháik suhogását is. Holdvilágos éjeken az Ipoly menti réten ki világos virradatig folyt a vigasság. Egyesek a hajnali derengésben, a rét felett lebegő párában fehérruhás alakokat is látni véltek amint a folyó fűzbokrai felé osontak...

Szádeczky-Kaross Géza    szkgeza51@gmail.com

Címkék: Szépasszony Cifraasszony Fehérasszony Menyecske Banya Pokol