Csak pár napja regeltem ide és még új vagyok köztetek , de szeretném megosztani azt a hatalmas élményt amit nekem jutott egy hónapja. Életem egyik nagy álma volt hogy ki jussak a Magas Tátrába . Az idén augusztusban meg történt !!

Magas Tátra túra  -Szlovákia 2009

Régi álmom teljesült mikor ez év augusztusában vonatra szállva egy teljesen vadidegen magashegyi túrázók csoportjához szegődve vonatra ületem . Természetemnél fogva azonban hamar megbarátkoztam velük . Kicsit tartottam az út nehézségét illetően de azért bíztam önmagam .

Első nap : Budapestről indultunk – Kassa- Poprád – Nová Lesnára ( egy kis ,hegyaljai településre) .  Már a fölszállás is mókás volt . Hátamon  a nagy hátizsákon , egyik vállamon a fotós fölszerelésem a másikon az elemózsiás sport táskám és ehhez egy húzós bőrönd megtaposva ruhaneművel. Sokan tudjátok hogy mily szűkek a vonatok folyosói !! Tiszta röhelyes mutatvány volt végig evickélni a helyemig ahová a jegyem szólt  . Több alagúton átjutva Poprádon először nem akartam hinni a szememnek mikor megláttam élőben ( eddig csak tv-be látott ) hegyeket amik az égig értek és kis felhőpamacsok ültek a tetején . Rögtön beléjük szerettem és már nem érdekelt más , csak minél hamarább a közelébe férkőzhessek és megérinthessem !!   Azonban arra még várnom kellett egy napot . Ugyanis délután még csak a Tarpataki vízeséseket  néztük meg .  Csoda szép volt hatalmas dübörgése már messziről fölhívta  magára a figyelmet . Rengeteg áfonya volt a vízesésnél és szinte az egész csapat lila szájjal és nyelvel érkezett meg  az Elektricskához (Tátrai Villamos Vasút)  no nem a hideg hanem az áfonya festette szép lilára a szánkat és kezünket .  Én személy szerint egy pasival is „összeragadtam „ a vonaton mert  rövid ujjú pólóm és a karom tiszta gyanta lett egy fenyőtől és a vasúton sokan lévén hozzám /vagy ő hozzám /  érve eléggé „összeragadtunk”  Egy szem villanás és egy mosoly kíséretében azonban elintézettnek találtuk a dolgot és szét válás után mindenki ment a maga dolgára . Este nem kis izgalommal hajtottam fejem nyugovóra , hisz másnap volt a nagy találkozás az „ óriásokkal „ ……

Második nap : Reggel izgatottan ébredtem már kora hajnalban ( minden reggel ötkor ébresztő volt). A Csorba tótól indultunk a Mylinica völgyön keresztül . Az először fenyvesekkel körül vett sziklákból kirakott utat követve indultam utamra. Az egyik kanyar után végre megláttam közelebbről is az óriás hegyeket !! Itt érzi az ember igazán , hogy milyen hangyányiak is vagyunk . Utam csak vitt fölfelé és fölfelé , a hegyek szürkészöld kövei közt . Nem sokára dübörgés törte meg a csendet (közeledtem a Fátyol vízesés 1780 m tszf. ). Egy újabb láncos kapaszkodó után elértem a tavakat ahol nyári virágok özöne nyílt . A kékes vizek áttetszőek voltak mint a tenger .  Mormoták füttyögő hangjának kíséretében mentem egyre följebb és följebb . Ezeket az óriás hegyeket nézve , elkapott a sírás és hálát adtam Istennek , hogy mind ezt a csodát közelről is láthatom !!   Olyan lelket szorító érzés töltött el  , nyugalmat és fáradságot érezve  egyaránt ……   Innen kezdődött a legnehezebb szakasza ennek a túrának , hol hatalmas sziklákon , hol csúszós , morzsalékos köveken jutottam föl a Lorencz hágó 2314 m magasságában . Nagy lépésbiztonságot és szédülésmentességet igényel ez a túra !! Különleges és szemet gyönyörködtető kilátás tárult elém ( ki tud itt szédülés mentes lenni , hisz a gyönyörűségbe is bele lehet szédülni) ???!!

A hágó túloldalán minő meglepetés  magyar szót sodort felém a föltámadó szél . Kicsit eldiskuráltam velük , majd folytattam utamat  lefelé a Furkota völgyben . A Wallenberg tavat elhagyva már törpefenyők tömkelege nyújtogatta felém az ágait . Végre valami élő , hisz hosszú kilométereken keresztül csak kő és víz volt az utamban , no meg a hőség !!

Mikor már a végkimerültség határán voltam és azt mondtam elég volt , akkor minő csoda megint fölfelé kellet kapaszkodni a Szoliszkó menedékházhoz !!  Azt hittem nem bírom , minden lépés nehezemre esett és remegett a lában …. No de azért csak el evickéltem a menedékházhoz és szinte lerogytam a teraszon !!  Kis pihenő után gondoltam egyet és felültem a libegőre amely a Csorbató település Álmok Földje (Predna polana) térségéig vitt le. Hatalmas élmény volt bár az első pillanatban kissé megvoltam riadva a magassága miatt  , de azután már rettentően élveztem!! Mint egy kis bolondos gyerek fészkelődtem és nyújtogattam a nyakam . Leskelődtem lefelé és fölfelé egyaránt !

Estére olyan szinten fáradt voltam ,hogy azt hittem a következő reggel nem tudok felkelni az ágyikómból !!  Lefekvés után még vissza gondoltam mind arra a gyönyörűségre ami egésznap kísért az utamon és végtelen nyugalomban szenderültem álomba…..

folyt.köv...

Címkék: Tátra Utazás Túra Hegy