Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Nagypénteki bruti túra
2019/04/21 10:24:11 Küldte: szAgi

Nagypénteki bruti túra

 

Nevezhettem volna akár Három kívánság túrának is, de végül nem az lett :D Az elképzelés egy Rám-szakadék, Holdvilág árok, Dera szurdok kombó lett volna kívánságom szerint. Osztottuk szoroztuk a kilométereket, de akárhogy is néztük, sehogy sem jövünk ki 30 km alatt. Sebaj, múlt héten megcsináltam az Andezit 30-at, a többiek is jó kondiban vannak, simán megcsináljuk. Nem kell kapkodnunk, most már 12 órán keresztül világos van, de azért fejlámpát vigyünk magunkkal :D Feri megtervezte az útvonalat, mi rábólintottuk, de az alapvető hozzáállásunk is az volt, hogy nincs semmi kőbe vésve, lesz, ami lesz :) Öten indultunk útnak, különböző indíttatástól vezérelve; volt aki vezekelni akart, volt aki túrázni, de azt hiszem, a végére mindannyian megszenvedtünk :)

7 órakor találkoztunk a Dera szurdoknál lévő parkolóban, onnan egy kocsival tovább mentünk Dömösre. Leparkoltunk a hajóállomásnál, és  elindultunk a Rám-szakadék felé. Az erdő gyönyörű volt, és jelentem 8 óra körül csak néhány elvetemült lélek császkál ott, aki nem restell korán kelni, és a Rám-szakadéknál sem volt tömeg :) De, pssszt, ne kezdjük el terjeszteni, mert a végén mindenki reggel 8 órakor ott fog tobzódni :D A Rám-szakadékban nem lehet gyorsan haladni, egyszerűen kényszert érez az ember, hogy szinte minden lépésnél megálljon, és rácsodálkozzon a körülötte lévő dolgokra.  A sziklák, a vízesések, a virágok, a zöldellő fák, amik ilyenkor tavasszal olyan zöldben pompáznak, hogy szinte az a gondolatod támad, hogy ilyen szín nem is létezik…Pedig, DEEE :) Ja, és persze pózolni is kell, a sziklán, a fatönkön, a vízesés mellett, a létrán, meg mindenhol IS :D Meg is tehettük, mert az égvilágon senkinek sem voltunk útjában :)  A lehető leglassabb tempóban haladtunk, hogy minél többet magunkba szívhassunk ebből a miliőből, de így is elértünk a végéhez.

Dobogókő felé vettük az utunkat. Egy rövid szakaszon jelzetlen úton mentünk, és az volt a terv, hogy majd rátértünk a zöld négyzetre, persze, hogy simán elmentünk mellette, úgyhogy  vissza kellett fordulnunk :D Ez volt az első kitérőnk, aztán még volt vagy négy, hogy elnéztük az utat, vagy épp nem néztük :D De, mint szokták mondani, maga az út a cél… :) Mindannyiunk számára ismertlen volt ez az útszakasz, ezáltal tele meglepetéssel :) Nagyon helyes kis keskeny ösvény, erős emelkedővel. Szeretjük a kihívásokat :D Szerencsére mindig találtunk okot, hogy megálljunk kicsit…nahát, szikla, másszunk fel rá, ú-ú forrás, igyunk belőle, megint szikla, másszunk fel ide is, vagy épp csak fényképezzünk :) Boldog mosollyal értünk fel Dobogókőre, amit a terv szerint kihagytunk volna, de ha már itt vagyunk, tartsunk egy kis habzsidőzsit, már megdolgoztunk érte, ha nem is, akkor meg azért, mert megérdemeljük :D  Meglepő módon nem volt itt sem tömeg. Kikértük a réteseket, kávékat, ízlés szerint a barna-, világos-, és meggysöröket, előkerültek Ági finom házi sütijei(nem, nem magamat fényezem :D Két lányból ketten voltunk Ágik :D)jóízűen elfogyasztottuk, és nagy lelkesen elindultunk a Holdvilág árok felé a kéken. Az út sokáig keskeny ösvényként folytatódott, imádom az ilyen utakat :D Közben szövögettük a terveket, hogy akkor ha a Holdvilág-árkot megjártuk, visszafelé tegyünk egy kis kitérőt a Salabasina árok felé is, ha már itt vagyunk. Elvetemült gondolat, 21 km után, még bedobni a Salabasinát, de akkor még kb. csak a tizenvalahanyadik km-nél tartottunk, nagyon a toppon éreztük magunkat, és hát lelkesedésünk azzz volt :D Nem siettünk, útközben meg-meg pihentünk ha szimpatikus helyet találtunk. Nem panaszkodhattunk az út változatosságára, volt minden, erdő, mező, emelkedő, lejtő, óriási virágzó vackorfa(Süsüvel ugyan nem találkoztunk, majd talán szeptember-október környékén, amikor  már érik :)).

 A Holdvilág-árokhoz érve, találkoztunk már emberekkel, de itt sem voltak sokan szerencsére. Fentről közelítettük meg az árkot. Ez sem az a hely, ahol az ember csak úgy átszaladna, sem a terep nem engedi, sem a látvány :) Nem is próbáltam nem szájtátva gyönyörködni a hatalmas sziklákban, meg-megállva, mert menet közben muszáj volt a lábunk elé nézni, sok helyen vastag avar, nem tudni mi van alatta, vagy épp köveken, vagy faágakon kell  átmászni, igazán vadregényes volt :) Lemásztunk a Meteor létrán, benéztünk az Y barlangba, az egyik ágának a végén, valaki viccesen kiírta, hogy VÉGE…még szerencse, mert még tovább mentünk volna :D A forrásnál megpihentünk kicsit, ott már kezdtek mindenkinél jelentkezni a fáradtság első jelei. Na, de haladjunk tovább, hátra van még a Salabasina árok, és a Dera szurdok.

 Mentünk…nagyon meleg volt, én úgy 2 km múlva éreztem, hogy teljesen elfogytam. Nem fájt kimondottan semmim, mégis mindenem :D Nem is értettem miért, ugyanazzal a csomaggal indultam el, ami múlt hétvégén nagyon működött a 30 km-en. Hát most nagyon nem…nem tudom, hogy a meleg miatt, a telihold miatt, front miatt, de én már ott kezdtem szenvedősre venni a figurát, de ezzel szerintem nem voltam egyedül, de mindenki igyekezett tartani magát :D  Persze Istvánunkat nem lehetett überelni, időnként előre szaladt, aztán visszatért hozzánk, megnézte élünk-e még, aztán megint előre szaladt, majd vissza…Hát, nagyon remélem, hogy 58 éves koromra én is ilyen kondiban leszek :D Ági sem volt piskóta, ő időnként mezítláb lépdelt mellettünk. Egyre jobban közeledtünk az elágazáshoz, ahol le kellett volna térnünk a Salabasina árok felé…Akarjuk? Persze, hogy akarjuk, mindent akarunk :D És lehetőleg egyszerre, és most azonnal :D  Éreztük azonban magunkban már a fáradtságot, a lelkesedésünket  felülírta a józan gondolkodás, és elengedtük :) Így  maradtunk a tervezett úton, megbeszéltük, hogy visszamegyünk a kocsikhoz, letesszük a táskákat, és a Dera szurdokot 1 óra kényelmes sétával bejárjuk. Egy utolsó pihenőt tartottunk a Szent-kútnál, és elindultunk…Nem ártott volna ránézni a térképre, mert simán nem jó irányba…megint vissza….ezek a párszász méteres kitérők még a túra elején meg sem kottyannak, de a végén már fájnak :D Még úgy 3 km lehetett hátra a parkolóig. Az útvonal csudaszép volt, és csuda meredeken is lejtett, ami már a térdeinket is megviselte, de tudtuk, hogy már nincs sok hátra. Már hallottuk a kocsik zaját, nah mindjárt megérkezünk, szuper, akkor még gyorsan félrevonulok kicsit az erdőben. Zajt hallok…oda nézek…és két őzike kergetőzött tőlem pár méterre :) Na, érdemes volt még egyszer leguggolni :D Visszaértünk a kocsikhoz, este 7 óra körül volt. Dera szurdok? :D  Engedjük el :D  :D :D

31 km-t mentünk, 1100 valamennyi méter szintemelkedéssel, és 960 méter körüli lejtővel. A végét megszenvedtük, és mi tagadás rendesen elfáradtunk :) De ez jól eső fáradtság volt :) Nagyon szép utakon, csodás helyeken jártunk, rengeteg új élményben volt részünk(mondjuk nekem szinte minden új :D ), nem beszélve a remek társaságról :D A Dera-szurdok, és a Salabasina- árok nem szalad el, majd egy következő alkalommal bejárjuk azokat is, de csak úgy Túra-flow-ban :D 

 

Képek a túráról: https://photos.app.goo.gl/YqR6VeDHKeyXUuFf6


 


Címkék: Rám-szakadék Holdvilág árok Dömös





*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.