![](https://lh3.googleusercontent.com/YVatWc2ZZ7N1fOvAxrmeLVhcmPFexe9wu4f7tozSs_-ZB5IPm4i03YU28_b8vjiS-GMCdeW9HgI3nw5Fs7-T_vh8meOM0xutV-pZ6l2FxN7FpPBDZl2rCrRuRItcHNv1wpXPx6l2c6Ff2Ois30rUmWInwYWm9YnOZhytlO1pf9M6MQGt5vL-cjwfcHEn2muvG_baATTGXs3P4vhgnmGOWmMZI52jjP7PrhZwhRiNyMxVUNsoBqTRcsobmjDEGs3EhuEChVCSn107ZVsobJYMN0scWAxZfQfpk1YUlrd9yKGlG_o5sm4Q0teew8VnPmkhRzJOjt2i_RTaNL1KGdyOZarS9LDAUcrOFrxE8caaVHqv-rzq5ZKRr4QxN0C8i-ZNJFuuzkfYcuYbQ6QIJUCAvldItBY6CIRMM-jza8gB_JNuFSys8CzpbKwANvIompnZlo9oDbZDl-uqM18JZras-yk5AqIQTxUEPv8pgBTqhBwkyGh_0SvHC6L54W5HYq1RV0gAxz5QyzOLHgKhG17olF_m-zYdjaDqYW4VLF0HAPbSfRVKWaWglkMgLfa9j2k8HFJeGptHJoeQBH4cHSUlHbVEZKTabjs6kNtvFTVM7yjMwXGu5hjJcft83hSbXiVBTbolbJ4M54uQ71OKTJ6H1OC3VhnjIMDy7qSd17-xL4ivjrknYdkFRqMDSeIXwpe2xVRc3yYV7EH_WPzSf0FR8-lNyQ=w1024-h768-no)
Régi adósságom önmagam felé a Magas-Tauern Goldberg-csoportjának meglátogatása. Részben azért, mert az itt folytatott hajdani aranybányászat geológusként több évtizede izgatja a fantáziámat. Másrészt, hogy itt – Raurisban – találkoztam először Horváth Tibivel. Tibi 2012-ben eltűnt az Annapurnán, így a közös terveinket már nem tudtuk megvalósítani, de attól még ezek a tervek nem múltak el. És egy közös Sonnblick-mászás olyannyira kézenfekvő lett volna, hogy erről nem is beszéltünk. Amikor tehát Karancsi barátom az idei terveiről beszél, kb. a Sonnbl…-nél járhat, amikor rávágom; Wir gehen!
A Magas-Tauern Goldberg-csoportja a Kreuzeck-, Schober-, Glockner- és Ankogel-csoport, meg a Pinzgau (völgy) által körülzárt hegycsoport, ismertebb csúcsai a Sonnblick, Schareck, Hocharn; a háromezer métert egy-kétszáz méterrel meghaladó hegyek.
![](https://lh3.googleusercontent.com/ubpk07E6Z8TpbpSIYdqKvOiMmC1-xCUOJiSJrRj1XMqIiwXTznrsHWgNl5EQnDWIuJ6593zPYRb9UwGn9jeypUq2yIAdPqFPO2VO0mbyIrD_IDB8B_HaRdwmauXJVQfyZHCAk_UGK2745hGQzWXo62EHue4Ty1j1QA7gnNvaPqzXVa2wyFyFoGUUCbQuxaIJECu_oalR7qcwNiEahk1d3-N9ogPWi94Q9ZyrH5pAC_TCooWj6VH-_pYr91ZAQl-U1oTUJ4ZmTSCo4VUcLfkA-DfVOCUef6Qvbs3L7EF9Jw4xzvKwtNv783nXL3PfS2RBsb46Rgkd7dlhe__N6leH4ogmf8ycw3f9ThEUV39-SkDeS5v0D9A6fPxsCcegn0MeSEfcXDiZirg4BHzw6H4E70bBj4Lr7ShbkzgFaJ17avCUa_q6f_BLmOn6NR6QGiNcK7cSLaAisv3iJdaByO1mjVAhAVzVbP_B0nPc1Cpq4_iYKzJQ5Mbou4YaiU_a-NtZpACXNjnUCKSl0Be-hB6dZTh9YrMkjJ5G9tCThVoJ9wYrMSjYBx137RKp-smnBm6UEHx0ZjbOlUMgbnIJRTzajy7lTcAIYH6OvCN5sJ9jbV7nab5ItbHvBKngsfqZsoroF-mSRKI7mlwFuIVMtTv5yXwhv6ySora_XLeZ_KJtg2_krlaEGA0fKb7S8PZOUyFJ44vGJTfCelYVxc_15DjjN_m9NQ=w1024-h768-no)
A Rauris-völgy déli végét lezáró hegyvonulat tövében, tehát a völgy felső végében található Kolm-Saigurn, itt tesszük le az autókat (1550m-en) és bázisunk, a Naturfreundehaus Neubau (2175m) felé vesszük az irányt. A ház egy divergencia-lépcső tetején van, ami a halandók nyelvén azt jelenti, hogy a völgyben egy 600 méter magas és meredek tereplépcső tetejére kell felmásznunk. Vezet oda direkt út is, de a nagy pakkokkal inkább a „nagycsaládos” utat választjuk, ami a völgykatlan bal oldalát széles ívben követve, menedékesen vezet fel a házig. Kezdetben romantikus, áfonyás-páfrányos fenyvesek közt, majd havasi legelőkön. Minden előrejelzés özönvízszerű esőzést jósolt erre a napra, így különösen élvezzük a gyönyörű napsütést, a vízesésekben gazdag völgykatlan kitáruló panorámáját. Igaz, nem sokáig; északon, a Pinzgauban fekete felhők gyülekeznek, dörög az ég, s a viheder gyorsvonati sebességgel közeledik. A csapat első nyolc embere még szárazon érkezik a Naturfreunde-házba, az utolsó viszont már öntött mormotaként esik be.
![](https://lh3.googleusercontent.com/ayydMPmYey-8vyiQjSct43AevVUXrlm93nnGQqFYfZD3kDeR6Dak-3SpXfQia3SOxRGt_NZhBn0pPXo70SubYez46iUrqkMsSDGtlYHMftMFGGR3jQH4tO2xjqmAM7pRkZwf4jTdRw484rKPmf7eq6zpLKWzmIZkelOzT8XnMh6QQTru8PpQE6u_0DXXhJfK9nVp7MYGiciFAYHsz4W5YUPY3Z-nJjuvknMWYKscv-Egl9TZjn4FtB6TK2pQgZyfSJy6H5Wmqr4Ewdn1C1nm8sFTVLOCQBnAv980Jn-dorVI-JynydzVZJKVf9f9iBTOuxvlCn2SgWFZrl7VzxP8ateFhr0VcIfEm9ihZq_JYnnaTLFe0i62SnIrvhZ2WZu59B3Bm1qJnJV3jvbXVT4SoDPk_8E532saXJtvzDIzIvKhSv_mpIgOWRYoT7xBqGDqvk7GOaUI0nZ6ETKjUVuyzjdNgytCnTndW7BGLmdL1G7CuBJPSA8-j1du2nzauDzeonwcw0wuoSK5iffS5zhSZTBL4f6AvrE6M74J0-4tWUN4sbgUAssVx5QJhoJWTywXXL1AdJG9ojdk0kIvp7DzK5cDdL_fQWl-zgva9pw0jqb0uWGBLuezp_KA-qehIswi4nOy6R5AAMEXFx823Ncs80cHtCm0VBfIukbPsiENCX56JtK-QfZ6sBCFfd5bk06z7rhk4ArL38vePu96dLWcIX7nRA=w478-h358-no)
![](https://lh3.googleusercontent.com/RC27cYSt7Y8uFeTRTrF7Mk13-GCEXvOcsXzmkl9sXXQlogFRU9UeCePt_MVW3xLsmgnfZ4TC5odiuRBOUsf2OIsNgJrDadyPdprzSCiknidhR5R3mWJ97JoKaCG63lXHV5jDgjr6H4Ps5rqISQlEPsF3eq-rowugtRB0I2CnsD1q85uUZ1G7q1Mj8ejWjdBeKz-TyQ4hwcNQWwQlmUl9P7WxYGRWRNVqutdOkvWq64f5w9JZLOb38kzNxj_WI6jewGHmp9X6SVqQjzLcsVad43utCGJBRXjxb3lDEIt9ve_DUhUhXbqZECYxe6KL2hseyiA8nXr_mrk6H4iHRDWpgx2IOKHGrLqq_dXYkdILnCea9pyZRiDxn95vaEWiZa-XaRiEIg45V0tDjrLNSEi_TGwlI9AnpNvFE5L5KC9grP3vo4XUrFB59gDA9cEGRx0X165hDQ-SkxGvOP-9Whw8BcjsVz77Yzv3Ztelpl_NGmW4CpoX12OijR5fTytx3VVsayGTPx-2oGQ8aJ21odAaQANKgyLdxjba-dOPTCZFlWqF3jB9cy6hEtUxu4h4y4A1emsffXhqYKSqEHNufuC-nhtckP2N_hwwQLJ-a2mYGDHegvlhyLuDjxjwgfMoQMgdox7iVezOEpHGOLVwKeUkFC4cZyg9gvf7xLGJ6G9vgCub-wDDOoHV5c2aTY9_YpvwFDIoRNZbgAj4kPdBbKjD6RTPXA=w1024-h768-no)
Ez bizony ilyen hely; a Magas-Tauern, és tulajdonképpen a Keleti-Alpok főgerince: nem védi semmi, így ide akár délről, akár északról érkezhet bármi, és akár egy óra alatt lejátszódhat a négy évszak. Napjában többször. A ruházatot, felszerelést ennek tudatában érdemes összeállítani.
A Naturfreunde-ház – mint említettem – a bázisunk, de nem itt szállunk meg. Már május végén nem volt szabad hely augusztus elejére, és az időjárás előrejelzés ismeretében is csak ketten mondták le a foglalást, tehát sátorozni kényszerülünk. Ez teljesen szabálytalan itt a nemzeti parkban, és juj! (Szóval, nem követendő példa, ne próbáljátok meg otthon sem!) Jelezzük a gazdának, hogy mi van, azt mondja, nem bánja, csak olyan helyen verjünk tanyát, amit a házból nem lát, mert akkor jelentenie kellene. Amúgy ő is biztos benne, meg mi is, hogy semmi kárt nem okozunk; ahol 400 (vagy 4000?) évig bányásztak, ott tényleg valami elvetemült dolgot kellene tenni a károkozáshoz. Meg különben is, Herr Karancsi visszatérő vendége a háznak, az ő személye a garancia arra, hogy jó gyerekek vagyunk mi.
![](https://lh3.googleusercontent.com/4R3IODv2fzOQOvb40rn_GRSiIE1VlEZIF48iGrXwmi2XzP17o2lwqhkjo9eKyyZxZl5yQ_5BvdisqJZKaIAdiVKMZ7xVZiJlSlBCBFfPRlLtpi6T6IrFvmV6-D7rORddm3TGN_9IGDDks-5BpJGjt7wjM2cSdvUFkmg7vOEU68yhFrRwHdv0aslbxzaXdP6yWnjkh50Ml4BEZhHm4flmKsYbgWhdKgPK5ct83i9nm2gfQVpmYXluYZJ_xWfatJn9bXyxVJjbHWjv6KAx1mKP9cRWkzPD9pdKsvM4DAuKGloD1VImHpL0UYhmV88a0lfeXsRtlVMPKgIJ2vPDcvY3bN65hwfiEe6X3ZYj08LeaW_b5GxcfA_XocQ9bUMqGE5iq4SWcc45m4BsygYW6SOgelR0nlk6hXHkjhuWiBdBmcqI1_kzkM3_gXJkqRGg-6vhOX1l3ZOlUUh54lmK482-ttw1PB2kDoSpVsI0wknzEhtpqqkBuYv53hsCKihAN75Ba7gcZe-IDeAzzLq6S42EpXzysI2MOkZZl_-5ptLCFFrVumT-1dKY8WFMVPc1FvdwsZp6K_wBUE2HH32T-QY_D4ODFcxn7-ZDWeP1s8l4hWOTVmaCMsZr3BvOIecQiTc7q3cQmOts8Wri8fWJx1SNXUIXLbWWaoxqUqhbscDXFswVTww4lGQw7hWyiwEkKeaB_tIBaNueLv4J9gB2Nydqoyp3Yw=w960-h640-no)
Amíg szakad az eső, meg a hódara, nem sok kedvünk van kimenni, így már majdnem este nyolc van, mire kiszabadulunk táborhelyet keresni. Valami azt sugallta nekem – már otthon – hogy a turistaház közelében, az egykori Radhaus (a víz hajtotta lejtős felvonó átrakóállomása, illetve maga a felvonógépezet volt itt a névadó kerékkel) romjai fölötti részen lesz táborozásra alkalmas hely, nem csak meredek hegyoldal, és lám… ahol megálmodtam, ott egy sík tetejű gerinc, nem sok kővel. Mire állnak a sátrak és elkészül a vacsora, már újra esik, így az estebédet már a hálózsákban ülve eszem meg, aztán kiadós alvásba kezdek és ezt abba sem hagyom 10 órán át.
![](https://lh3.googleusercontent.com/vTy9tPaLiGnQLv_djJNSrya2AHuzesL7gIJH7b5pGENaOQJJnwGEJuA89-S_0VCGfMVIvai5femJs3H9GJu8mZKE4wxsl9VtvGknSv7IVNzJOR7kwD5kNO3N3nBxHFIxyMnbFzrpBaeiMSG30s_dxpwnOOmEfZHL_RTq0TWTM3tOUOMNKjWgbJDlD1ZWIpJJ0_ph-lWKBcSf3aPW57fYmuueXsr_MQaFAs4WBS7zOu4F83lzv3XPJgu5_i4A_Fj5iqYI4TuHI48iFWrr3Y2DQvCXQgfoSW5mtuuj4AgeVGRDlincilNE0bFzs5m5Lpt_RRkr-GhIf-c9yqp30EOzT7EspMqt_-w7qoo2OYQta_n_xae4Ox62CLMovsYltMoGg6aTkcPGlGfJ6Hp0Mcp8eCLT0wMbI4QQknlVe3g_euqBZYxONznbwGxmWCWVatN_hkexGkOw-sP_qyQFevqiDcJ8emEpYjdbei39y8PD6HLZEIzVopaqei7HpYxpqQBDxj_1sl44TFhAXKIh7jNSd9J126w0OXMl4vlq6xU5uMvE3QRgcEiP_AdaaQRD96Yi32lZXweT4JWZS9BhtoXUomsHGfXZCE5LN_75eyuYpoBx6yNrtW8uxIUSthaKFuprn3-hbnAc68KBdmMz4wqae4COvHuL9hvJHUIUxr_aUM1-XqJZocNkRNChXsiWqlpl7KBHk4KzsbilFSB8Bz4muuQNUw=w960-h640-no)
A reggel gyönyörűen indul, napsütéssel. Lent a völgyben van csak egy ártatlan fehér felhő, ami váratlanul, gyorsvonati sebességgel elindul fölfelé, feketére változik, s a förgeteg olyan hirtelen csap le a táborra, hogy Attila bakancsostul ugrik a sátorba. Mint az Everest-filmben. Csodálatos ez a helyi klíma.
Mikor eláll, útnak indulunk, fel, a Sonnblickre. Táborunk 2200m-en áll, innen a Rojacher Hütte (2718m) érintésével, a délkeleti gerincen szándékozunk felmászni a Sonnblick csúcsán álló Zittelhaushoz (3107m), ahol meteorológiai obszervatórium is működik a vínersnicli-kimérés mellett. Az út kellemesen szerpentinezik a gyephavasi hegyoldalban, majd egyre meredekebb, kőtörmelékes rész következik. És persze rázendít az eső. Délelőttre apró szünetekkel ki is tart. Lent, Kolm-Saigurn környékén még gránátos csillámpalán jártunk, idefönt inkább fillit van a talpunk alatt, a lényeg, hogy palás, metamorf kőzetek ezek, a palásság irányában hihetetlenül csúsznak vizesen. Nem vészes, de oda kell figyelni minden lépésre.
![](https://lh3.googleusercontent.com/H5mY8QNNOgAMHfCMnJqKTs6EjUzrA8n44IFxuqu1QHP1T-_YWbJFlxucZ6EQeFWgsfgpv-nabQ6GwmW-GOManp0clSdEmPVgwNYiqwV5-M5kYodhCxO7ATLfRKRaOgoPiv1DauuW8Vm-lvTKAqubNS4oinBHLySM_AZ5qnTPaUDrSIdtnfsbFn0xRhJ7kKyDyzZk4YPVnS09KlWaNYjROIWKc2dwYln68YHqFOZbQf4a7s7FuA7D4eIiPuNF6WcVSGpiccEuAZsjbOuVXqSaPtoSlssug2hd-UTIy5gCrfAr_sC0o5EnPXEZCBFLDKnuJP2ycNdTAKG6LRQV0N-tXvnAE5Qs2uZNvcJ75MaGo8nKp7HyhByX8-5GXUpbsLqkH_XzqH7K_hGFrO0NSV5iHMmltSGMZxRhyyoIvaepNhtbriJqqBr4Uq-GFkr8_XWqRVOIEG3Bot_Ti0gF_Wy3K_5xDGC7mXjTlQNxWQZsCryK_Et3X_K2wou8Ct0hBuWd1ptPQWhSR4xJz-vwhEJVIKoh5k3CsRC75yhv_zYWAdShGZmeSiJaUmb-5oCxjxS5q2ULnHCEGNIYul0EPSruD3I5BzFuKYBf9AzNdOU4yxRzW51jdXKnpxitks0N-cRa8mXoCDxIn5sZ3xNF_NfiI2QlNL4FI7fucbUreakVXBpF34_q1L1U1YAHjy8daQGf2AxlKgNEwmq9q__d5I8RQjIUTA=w1024-h768-no)
Tejfehér ködben hómezőhöz érkezünk. A valaha impozáns – de ma is szép - Goldbergkees (gleccser) déli firngyűjtő medencéjét keresztezi a nyom. Utána újabb sziklás szakasz következik. Közvetlenül a Rojacher Hütte alatt járunk már, és itt már nem csak törmelékként, de szálkőzetben is megjelenik a gneisz. Néhol egészen gyönyörű, porfíros (nagykristályos) szövetű a kő, ezen sokkal biztosabb a járás, mint a palákon volt. Szép, üde kőzet, nem olyan mállékony, törős, mint a Schreckhornon, vagy a Piz Rasaßon volt. Az mokány eső viszont egyre gyakrabban vált sűrű hódarára, már kezd megmaradni a zugokban a hó… nem tetszik ez nekem. Ha hó esne, azt nem bánnám, az csak felszerelés dolga, hogy tudunk-e vele kezdeni valamit. A hódara viszont ilyen tételben rettentő erős dörzselektromosságot tud létrehozni, amiből villám lehet. És a hüttétől a csúcsig sok-sok vas van beépítve az útba.
Emlékezetes tapasztalatunk van tavalyról; a Damavandról lefelé jövet, 5000 méter fölötti magasságban végig szakadt a hódara, annyira telítődött a légkör, hogy csípte a sok elektromos kisülés a fejbőrünket, fülünket. Aztán becsapott a villám. Szerencsére távolabb, ember nem járta helyen. De figyelmeztetésnek ez így pont jó volt. Én már tudom – és a csoport tapasztaltabb tagjai maguktól is tudják már – hogy ebben az időben nem próbáljuk meg a csúcsra mászást. Ha a hegynek különvéleménye van, az ellen nincsen apelláta. Pedig odafönt a Zittelhausban lehetne egy jót ebédelni – míg itt, a pirinyó Rojacher Hüttében számunkra nincsen kaja. Ja, meg persze a csúcsélmény. Elképzelni a nem is olyan messzi Grossglockner és társai látványát… merthogy a felhőben egymáson túl nemigen látnánk…
![](https://lh3.googleusercontent.com/8u3_gA0gzX40bUPQkMCMUF9fHMiMmUbnuK-WayWPIRCbsK-FqYJhvBUy2tecEMhg0VIuRmRdS-ApjywVfIvers6PAgNmbw4ihONifXDP4re_4VDkdthD7b6nKTV1FmDd_rrL7IrFCstS4rl5vazkU-SldKxm63pbYcizdMeyOIpiR3D0_1ZuLtgsuBbbX2us-KDgQSci4bvkMdSRoOFqbdG68rvZmwUOErDkZK9df8qWeHs2hYUmW-8wkGGVFUh7z8Zkle9c-14DGO_5kKzTwl7WjDTsJNIl0Dl9thEBouX9M1JucJlp8spNsISNbK3J-6H4QqZiYrJzW03TMSuAeu7IaDzfwFhrhxm9IS7vbQhBysat-hTRH0o0sukLtDqhP8uxK4TIEmx3jmYpgsrkvkD0iDUKVZUGwc3fuwRPpvgcBm8mR818oWj0suFugBnEVlxvWwC7ZU3XYZc3P-4fkbdCUEM_wqWmKKSO_4_HunFoMjzFkSBMgRCyYrricyRvw0zt2e_RhOnYIhfHCdFh-V6HEtGkEPfuVXGzBjbzSeMhk095ZwYMyhOPdNiLUCa5tPnqxjwDAmgjO3xwYNforRS9b5_T1mY5YhgIR_qb0xwUAaIQPF9XGptqbC8iOU5sEu6uIsDBFALsXKs566bi8-QAp5JgFPxwOhP3gGW3NGcnFeDab3Ow0Z5W6weljXYV1286-Be9eb28HAE2u4RIw2NXPQ=w1024-h768-no)
Kisvártatva elindulunk lefelé 2718m-ről. A korábban keresztezett firngyűjtő után hárman nem a tábor felé megyünk tovább, hanem a délre tartó sziklagerincen leereszkedünk a Goldbergkees végpontján levő tavacskához (2350m). Gletschertor a neve, rideg, mégis festői szépségű hely, rögtön tudjuk, hogy ide mindig vissza fogunk térni, ha erre járunk. Nehezen indulunk tovább, különösen, hogy a felhőzet is felszakadozóban van. Bezzeg, ha felfelé indultunk volna, akkor biztosan folytatódik a rossz idő…
![](https://lh3.googleusercontent.com/NX8ouDH1meGpg15zwUgXstcHKdxJhWkFrrvu8bPm99LJ88UpPEc9e1NNz8YkwrY2R9QaRRbvQZ7lYMBjMG8k_YKxUtAyeBifjljFlaEVHrvg15h7uKBnsQE7EWPhdh9pgwM7cnsY76FMEyqG5F6yio6_b4k-Sjcto2R4uml6I6wfi-B4eigk43Otja3it7yjFeAaJeNYm0L-GgMjNnXTE74udoBR4vEY2PtKYl2Og2tJ-MG-wmd1uJvrkQLC91PAJhpf9WvZpClfmKgjjTfNArXk_5taAMQN3IZibFr6OyWR7zXw8uKwRu5qy-LABTC-19g-0FIQeIbxNxXr92-ckp-s8BzEWgKp7eHw1UjxYxNDhTHDAgXSt6lk9izjMmF4MTEJ3kR6T2XQtpM_NpRqbPidsshzq4W5m9kbYGpIO2vZiofay4QSIxiAKpKsd-nSJczf4NgpOtkOuib3HHW_1nZBTKUCg1AAAqP4Q0RoIalCPItXDLdXigoKmE2_ipKdtktV3JdC9nM_SzAD1SWZeQwWEbwtYi9k50Os4OrB_8Qfh0k22nGlYTetic8BBk1AuOhU7g5fKEneozMlDtyKa8eInEDUlkno8pjcAlZnmVVdCvMmQqmBQZs8Afg2SMySq4k0TivvhzrgRzOs2WUmJpIzNXRaULivH31wQjyryaNJlSqGVHU5rTmGShtZBpWUrrxMgDHXzu5i5cJZ8Lpvc_8vYQ=w1024-h768-no)
![](https://lh3.googleusercontent.com/pUxLUXelAE_drDEXPlc3yEJFTTbD5qXxcw9LNbr1dkFyqWqDdW3mGWFtL-fyvonOY67URSu9CCfFXM1C9u_n-87x-uS4Ybjx0JylkbEl-ZXh4UnJ0s8njJFal0_4gf7MT_QAeGEBKuh-2gtucrAiqff6Gq1sFypLfY0RFvIVt077JDedptEuGzsozSVA9us0xoi4u1VsSPlvSrWot9EKJI8hKdgdr3yEdLXfjXpV9lltlSrR36bTMTf_Vuscdc9R1m6-IcHPxhlj9FcR1LmGiP99PFsEk_O3rp_34MrzLmFB-TEoxzrFE0E42Lt2cZxO1IQPX1jiuf04X-JLkJFq9WTUDKTwkBieKSWFDnDteyvOcx6UDu-5A4Zmpf3IG-J3CUqfnhSVLGJwpRou9UH9Cik6h3G5u7adCHYptMkzDFcqazq7y0Hvt86oIxFYAX4TYH4EgOyJSF3_Cafeo5jMxgFTFr-QmCBgYrdjKixPMEZ0Kw05tEiRCbuxm8hJ0KGKr95cTnGLHFir0Z0FI5gligt67E1-49Onda57pOyf2yiLB6k_X1UE7vb6Mf8lXMB4jFsO8v7ZKO2Fo8-NPlRVb8nB3nowhyjh1zZkJKVdL-BxC-zlPXk5W7EXN3x1nEyI0GSNEQ7D43pOH6Uxpj1ZI4oM6yf0jMlNKhPBTUYnxgvRorsivWSvF8BhF-rKUhelh4qvpiQ1W-lpDPo-sAIIFh3W0w=w1024-h768-no)
Gyönyörű, porfíros gneiszen haladunk tovább, a gleccser olvadékvizének tajtékos patakja, zúgói mentén. Keresztezünk egy zöldesfekete szerpentinit betelepülést is. Szépséges! A völgy túloldalán, az aranybányák a következő úticélunk. Ehhez egy kicsit fel kell másznunk a hegy oldalába, ahol egy vízszintes sávban kisteherautónyi sziklák vannak összetorlódva; a Goldbergkees (gleccser) oldalmorénája volt ez az 1800-as években, a gleccser legnagyobb kiterjedése idején, ami 1830 körül volt. Ilyen magasságig töltötte meg akkoriban a jégár a völgyet, míg ma 30-40 méterrel lejjebb száguld a bővízű patak a völgyfenéken. Az oldalmorénára támaszkodnak a bánya meddőhányói, és ez a szint felett kezdődtek a bányaműveletek – hiszen a gleccser szintje alatt nyilván nem tudtak tárót nyitni.
![](https://lh3.googleusercontent.com/1nOyFAVL-db9PW7E_HGMxsBUJN0VtmGTH0UcaltdZ2kpnjM34o4q6yAZg1CW0HNUuYIgmJAt9GfATPIWMD7kGCr0x5E0uIe0HTeCmaocAPNLokspsW2uocJ-xalDuFwHyMP9gxtJa6fOT8KpL8cNv_-Tm2BTf7sDok-J5ehZxgXTX5L7-qr2g2T3jT8VM6YlU7eZ6gipHvnqiGhfMTSSceMYaSzG-iemtseRaLQwfn66fZ4qirxlN1xWgP1BW8oVFSAr6wqa_lTAcY_RC1RH967BEUyXP5C6o9gwM7TVxq4Avh3_cXJdXMXicVHpLBw7AYKBRjoYgwwMoJcO-UH3aLYNRtDaMtwfIwxreOCJAKT58CTLfl0c-HiqlDu9F1HdHXdtYrxRTFnciXTwzW0NKvb2jhXIxTRW-Z6zMJxpE98spS_dJRcox-t7IgCtUpPAB9oB-rq7Jp4o0Tq1axDjUZTROO2bMmPSpWjaCe1zbZpWTv59nkIpBYpcJ6_iOa95vFUTvoDCjCFX0WUZ399rWeMC0BFQIUGeL49vi83UmVXx36GHM7tu-bYDzVDAf5ST4uqxDoP8vQUC_BdLxocQNhJo8QhodC6YBB7nOHXDCK0TcFbOLdjZZauDeHyHetNHgEHgZprEOpMiTtt0fifjCirBmgoMxM9FKB3hu9G5Vsdy3F-NLUkZ783xOkXbuLgXjnoqZGavJAfVUicYLPxQW7b9mg=w1024-h768-no)
A Magas-Tauernben az aranybányászatot 4000 éves múltúnak tartják. Egyrészt találtak „Tauernarany” ékszereket kőkori lelőhelyeken, másrészt találtak a havasi régió egyik érclelőhelyén (Gasteiner Kreuzkogel) szerpentinitből csiszolt kőbaltát, ami a bányászatra alkalmas eszköz lehetett. De ezek csak közvetett bizonyítékok; a kőbalta elveszhetett vadászat során is, az ékszerek készülhettek folyóparton talált aranyrögből is. Bizonyíthatóan a kelták, majd a rómaiak bányászták az aranytartalmú kvarcteléreket a Tauernban és a rómaiak idejére esik a Duna-Dráva vízgyűjtőn a Tauernből származó aranyrögöknek a mederből történt összeszedegetése és felhasználása. Azóta a mederben már csak „mosóarany” található, újabb aranyrögök képződésére (az aranylemezkék gravitációs hatásra történő dúsulására) még nem volt azóta elég idő.
![](https://lh3.googleusercontent.com/asbELovesynnq2W60uvqTJntuxpgpi0SNIMApCHmuySdi-dxPiYR00cM_TBA4clEczpvSfJx6aOr70z3j0rYIl9nHb4kBZj0TEpjg1oJ7skQKJS06E-vYMR6xCtAg0i3jx4wPua5WEMZMK5fg2xz0Xxe6Td2WzuH6h-EFIH-i-XR2vYARUbFPFMWuXwB2QbxOBgbstG7esCw8bhWSaW7XAut-7Sn7xp5L0HVJbCbL9U3R45pecrTPeaVlHDceAIyB_g9BDsV88y-Au9LrBJXroBvba04dmzHu6TSkfaX_jbzPlVM8dFfVHtnHCEUgWP1-ixkjQiDu5uq57ZcdDS11L8YVBXizapvtUhl89OZn1DFKUjIuaIY-jb-7i9g2Jfb6CGlCOmz3w4Ci1UJ6YT2F3EFAgu2de5FIqCtYRHRxMqt6URNIAiI3emrWk10KnbT3tM6EW2xOCMyjV6xSkp6uFD-nK1hax4oGg5itlxy-GMBfq355FkFzJ1kbbuKj3LGTX0FJpzOXGcRuwyqZR0AC6QM6z-HtyH5zJggXpPrmMJ7QNe0AT4mvZVZom7r27Oy5OlvRnomGb0-6PIN0TJFLPQu9t1nZY_k3pxFbpzjmIfmBRSIxRYi2fpYm1YYR3nIRF7l1O9H-YrLvhTjkBoXJDZRbFPpNPcRg73s_myu-dvp-xMqaiW3tQQ8x7EiMp_BxSzVHc-CXCdiwTPe-Xtby8MuZg=w742-h593-no)
A következő nagy korszaka a Tauernarany bányászatának az 1400-as évektől 1891-ig tartó időszak volt. A Goldberg-csoport paláit és a gneiszt deciméteres-méteres vastagságú hidrotermális (forróvizes) eredetű kvarctelérek szövik át, bennük gyenge szulfidos ércesedéssel. A telérek eléggé gyakoriak, és feltűnőek, a hátrányuk, hogy ércben szegények és hogy 2-3000 méteres magasságban találhatóak. S most elérkezünk a bányászat és a régió kulcsemberéhez, Ignaz Rojacherhez.
![](https://lh3.googleusercontent.com/4RB_hVi94jNVNCsmYcFB6Cv6FQwiiSCU_eYIQ41GAzFNXjhuJh_GfLqnQUdv2OSntaukPHw_5MZuOUfiFwmpBshLAUkx68r2ahtN3tqKUDchTo4mgqqJEUOXvKAzy7p_skWma-p5ZBV6dpJ-iDKC0es8B3u9_9VCkKG3iK3-JaJwZhRpsQXU2sTHr9Am7yE8VydHPtKZVVflVJSkwsyrGtP39qJsB89f8crz69HPKT9rAmmKKRblF8imeSrP4jTWIcLlKuD_L589N6uhp_gwVeXYs3Dc_9oMYwVJsnfDfcjnIW300eiB3N30vG9oPzlzUizbupxkPefa0NAEskovMJJod4Z2UaEDmFYfBQriKwwyytFvegu3x7Tcr5ETn7Ej-zUQpX0SuF88mKz-UuWtxBKAc36CJabP0B8Fn3bIFqYJGBzJrNgXz9hZuvwRUgqy-t9ioHrEX6sjIzpWaDExum-0bnZv8B0QU-L1XPn4l_UEd7JgelJNz4-mZWcjwoDtW8tqKFlxM1uqcUxwJnQkxRAnxprRqpKHU22O1hBZjuUStq7KVTgOLSeP5FV7PoO9LfYYkyMfKYq2OgRK46P_f4USL53J_DfBMJy-3nUpJm7enAqLd8O4sud7y0I6qEZllRgYHw3WTbJ7-zveqbw-_iEBhYKNsVcvVbarwqsIs8ymiaEdtdhob4RjSlAy2RiiS9IhGvAI1FBqSFYqGlZ9Q1dzKg=w1024-h768-no)
Rojacher 1844-ben született bányászcsaládba, bányászakadémiát végzett Přibramban, majd az ambiciózus fiatalember kézbe vette a raurisi bányászkodást és az addigi kisipari módszerek helyett felvonót, ereszkét, csillepályát, telefonhálózatot épített a 2500 magasságban levő bányák és az ezer méterrel lejjebb, Kolm-Saigurnban felépített ércfeldolgozó között. Csak 1880-ban 4.500 Guldent (mai áron 330.000.-€) fektetett be a vállalkozásba. A telefonvonal ma már nyilván nincsen meg, de az épületek falai 130 év után is megdöbbentően jó állapotban dacolnak az időjárás kihívásaival. 1876-77-ben 25-30 bányászt alkalmazva 472 tonna ércet termelt ki, amiből 15,378 kg aranyat és 38,175 kg ezüstöt vontak ki. A raurisi bányatárók hossza több, mint 5 és fél kilométer. (Az egész Magas-Tauernban összesen kb. 25 km aranybánya-tárót hajtottak). Rojacher a frissen feltalált villanyvilágítást is megkezdte kiépíteni a bányában, midőn 1891-ben 46 évesen, váratlanul meghalt. Halálával (és a lelőhely kimerülésével) az aranybányászat is hamar megszűnt a raurisi régióban, néhány aranymosó próbálkozott csak odalent, a völgyben, az 1960-as évekig. 1984-ben egy amerikai cég megkutatta a lelőhelyet és a kor technológiai színvonalán gazdaságosan kitermelhető több tonnányi nemesfémet prognosztizáltak a lelőhelyen, de bányászati jogot (a ciános technológiára) nyilván nem kaptak a nemzeti parkban és nem is fognak kapni.
![](https://lh3.googleusercontent.com/uj8IOwi7Oj9Dj7wIEygok9zjN45GPceh4vlh8Sfx2DxoMNdhgAQHKUBKQRVAChFiFP9f-wmiUnc2s-QBRrTI7DS1Q_Sa7QPX8O2P86UDhtOgms5Fnylg3rmh7fRwRy8lN0HySJ-Y4lnXu3ouWL8osz-WYR1zHNcaOF63zxo6rfSVGuTVYvY9-YxDALgW1l1fC1O0zcmgVzL-QyjtiRL-HNVMEjcii0DsjqupxrLegv4INw4X_f5Y4A3eQzBsuBxX7rxR4-GqGBhOCcUCF5kM5gAKLTLeVZD1E0Hv9XGO-F01T31c4m7zQSa_jPw6p5e8ACjUR2QtMDdr-SbegkBABWoRv7wt0COLXjwdMT-wrALAUidE0wCl-efs53BO9dPMFRtmk6_Z0l7daMaPMRIAw00hkAJUR4z8xVUpVBZPnwV6Vr__Ymb7tNrONm-JRi8z4SWjAslwAJtWImqnN3XwCaC73wMyB_vPCAOFhFzOu3rarP3XCCr2P9tWcVkiRz5mWcu-y87kktWDbzEM3ScwjzGQERt9zpCokl5AculdD-uAAmWdOInrR3OLG2NScHzarFIwxzuaZ6dwCkpkcdpCTqJkADCFs38Qxgq2N86mhyLlvHo48nGDbJKO0MkBaE9e6vNcDybUtw--gUzCEKmF8_Qil3m9axG3JrSdOry-8wzwfSj72yF0zpWlU7ZtQGhbFVWfV2NZ2G5buYPBCXPAvyfhxg=w1024-h768-no)
![](https://lh3.googleusercontent.com/CTgrreIkp-rxAEHZEV0jSA3qEXHBxFk9UfN24yEUbeccUJCX-OCR1mGb4ggrxRL6DRhHe_NltqLIub7x4sMWZJkBFGPqAnYShmzDgudfx4z2S3PHxgxfculKbq-mcNiiH_xb3unmbwbQvcmzPhtPQLVfAvGMZtDAHk3isOfaf7HUFjbbHoIYJqHxAtVMBJ5hfNnmr07F8e3OMArC_rWbn6T1_FqTVq_Rovu2A1XqvyGuNxpN28KL2F4cyehMVhE4KtUIwt58M1udJMxSQNZcz_Mp3__HzuXu9wywolew8CE62TecqZ4p9jdDOVBKi61Tjwm2vmWu6LrQ3nEvXFrcPPz7yHLthxdsymXJ-8QnCyZfHtJut15L6cV0ixviZDV74OsPGp6KXGWemRpivBGPubj9Jsh57G7OtL6YVZpWwtiv_ry6MaV0B3RLDtgQJfALeV7Tjp65AKIkwri53grorX0zQG5jbjeWA-0E6qB9mgCsGmUdhKcSHj7XR6EJa0ujNAaWL_wpvuO8i5cEFsLuUN3PKKtwq5B4n3paKqWnzpJeStLsPUvnTWOCzoR1DGW5YT-HbA3-6J3HU_SGlJxdem-nD6_SWJPQUq5IgzV6HAMkUR1KK_FNVqR5zxzNCMpitUH_c7n_lc3O12Cd-uYpTFrdi63wDFiWNOiir7KAdMwc6LcQLwrYCKOXHzPegpuMe0Y2JQg0LWOmlMMaV7Grnxc7jg=w750-h585-no)
Ignaz Rojacher – miként az eddigiekből is kitűnt – figyelemmel kísérte és alkalmazta kora újításait, így érdekelte egy viszonylag fiatal tudomány, a meteorológia is. Az 1880-as években fel is építette a világ első állandó magashegyi meteorológiai megfigyelő állomását a Sonnblick csúcsán. Az építőanyagot a bánya felvonóján és vasútján vitték fel a gleccserig. Innen a bányászok a jégáron gyakorlatilag felhúzták a hegycsúcsra, majd felépítettek, 3106 méteren. A modern távközlés és a drótkötélpálya kiépüléséig a megfigyelési adatokat és a személyzet ellátmányát gyalogosan vitték-hozták a csúcs és Kolm-Saigurn között, ami nem járt áldozatok nélkül, különösen télen. A gerincen százéves fémtáblák állítanak emléket a tudomány gyalogos mártírjainak.
Némi megilletődöttséggel nézzük a régi bányaépületeket, tárókat, böngésszük a tanösvény információs tábláit, követjük a bányavasút nyomvonalát. Több táróba is benézünk. Mindegyiket víz zárja el. Nyilván gátat építettek bent, az óvatlanul beténfergő potenciális áldozatok kizárására, merthogy ezekben a keresztül-kasul összekötött tárókban százméteres aknák vannak, és azt kizártnak tartom, hogy mindegyik épp a bejárat magasságáig telt volna fel vízzel 1984 óta…
A Sonnblick idén nem akarta, hogy a csúcsán járjunk, cserébe más csodáival kárpótolt, gazdagon. De előbb-utóbb meglesz ez a csúcs is. Ígérem, Tibikém!
Címkék: Sonnblick Tauern