![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3dokKQyh42D-h8HbEbqn18qt4aNZOqVxDCXFrBc8AhJQSqnIwvkzifUjpPJR5O9kS5RZjcQzwiv5xIzHArkKQZU2zdOlJ5piaGeo-eDfnQJmNIaSdGar38qhzihxOBSenYOfHPPxvDW6xLU98XwhE2XFA=w1024-h768-no?authuser=0)
Az idei nyár úgy telik el, hogy nem is igazán szervezek túrát. Mindig a máséba csatlakozom bele. Aztán többé-kevésbé a magam képére formálom azt, de csak amennyire igénylik, nem tolakodóan. Augusztus elején pl. Attila szól, hogy két hét múlva lesz egy szlovén túra, ugyan nézzem már át a tervet, és ha akarok, mehetnék is velük! Kapva kapok az alkalmon. Szlovéniában otthon érzem magam, a Kamniki-Alpok pedig különösen kedvenc helyem. Tátra, embertömeg nélkül.
Attila tervében különösen tetszik, hogy elszakad a Tomaž Bolcar vezette Cojzova koča turistaháztól, amire én magamtól képtelen vagyok, annyira szeretem a helyet. A terv az, hogy északról, Jezersko irányából támadunk és a Grintovec-csoport keleti végét járjuk be, a Skuta gleccsere alatti turistaházból (Kranjska koča na Ledinah).
Hárman vágunk neki verőfényes hétfő délután az útnak a Zgornje Jezersko fölötti Ravenska Kočna parkolójából (1000m-en). Szemben a Kočna-Grintovec-Skuta 2500-as csúcsok fémjelezte impozáns északi fal, ennek egy-egy tereplépcsőjén van 1500 illetve 1700m magasságban két turistaház, a Češka és a Kranjska koča, de azok innen nem láthatók még úgy sem, hogy a teherlift drótkötele vezeti a tekintetet.
Négy lehetőségünk van elindulni a Kranjska koča-hoz. A legnehezebb a leginkább nyugatra eső, a Češka koča ferratája, de ezt eleve elvetem, mert a kalauzok „különösen nehéz” útvonalként emlegetik, ami Szlovéniában tényleg különösen nehezet jelent. Kicsit azért beleolvastam: D-E-D nehézségű szakaszok váltakoznak, ami ferratázásnak biztosan jó, de hátizsákos kirándulásnak nem az igazi. Most a héten egyébként történt ott egy súlyos baleset, szóval tényleg nehéz lehet. A legkönnyebb a leginkább keletre eső, és csak „nehéz” minősítésű vadászösvény (lovska pot), amit majd a visszaútra tartogatunk. Középen van még két út, mindkettő „nagyon nehéz” minősítésű, szóval épp nekünk való! Ezek közül az egyik a Žrelo (torok) hasadékon vezet fel és egy szakaszán omlás miatt le van zárva, ezért erre nem mehetünk. Marad a másik, az ún. „szlovén út”. Ez lesz a mienk.
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3c4kvmUlIQs5DRm9bOMMr90xDPux5cj1L3Lr7j1_71idrD1FSA3ePvLAP-9aiwDjaJnpcEsFW1VCQj1sEbnkS3RYncE_VzXXP5sxjyjgAekCbwDqakI81A-PsUnJ033bwvaSU--aKDkuY1gGWOg1LSxRw=w1024-h768-no?authuser=0)
Na, de hogy van az, hogy Szlovéniában egy turistautat szlovén útnak neveznek? A többi nem szlovén út? A titok nyitja az, hogy a Monarchiában – is – szokás volt, hogy a birodalom egyes részeinek turistái gondozásba vettek egy-egy távolabbi vidéket, ahol turistaházat építettek, jelzéseket festettek, tettek-vettek és felfedeztek. Csehország akkor még a Habsburg Birodalom része volt, a Nagy Háború utáni gyarmatai, Kárpátalja és a Felvidék – benne a Tátra – még magyar kézen. Másfelé keresték akkor a boldogságot, s a krajnai Jezersko környékén találták meg a prágai turisták a játszóterüket. Ők építették 1900-ban a Češka koča turistaházat és jelezték a környék turistaútjait. A Rinkára vezető útvonal egyik áthajló szikláján látható is még egy régi cseh jelzés: 30-40cm magas piros, talpas kereszt, a Kranjska koča étkezőjében pedig néhány régi cseh útjelző tábla is.
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3eRkm1EY2_BMSFSI9roWWd8hA-AwHuwXLcLPBBnCRXom4HrPFRNdCSxXyPrQolqdNlzBplyUZMbRiFFyI2chAR3ScKPkP-QfXMjOIZuiR7JAoJqj6Ur_xsJ6AiTSv9xMjY0SyNXOlgnGz_-xUx2kF46Ig=w1024-h768-no?authuser=0)
Ösvényünk eleinte szálerdőben, majd az északi fal széles törmelékszoknyáján vezet felfelé, aztán minden átmenet nélkül – ahogy sziklafalhoz érünk – rögtön mászásba váltunk. Drótkötelek, falba vert vascövekek, mesterséges fogások és lépések könnyítik a néhol meglepően nehéz mászást. Meredek felszökések, romantikus párkányok során vezet az út a sziklafal aljában, áfonyás vörösfenyő ligetben álló kis 60 személyes turistaházhoz, a szép hosszú nevű Kranjska koča na Ledinah-hoz (1700m).
Viszonylag új építésű ház, nem is hasonlít stílusában más hegyi házakhoz. A jezerskoi birkapásztor kunyhója állt itt 1975-ig, akkor építettek egy teherfelvonót, a következő évben pedig felhúzták a turistaházat. Nincs még 50 éves sem. Kicsi ház és ételben sem nagy a választék. Van kétféle meleg kaja: káposztaleves vagy árpagyöngy, spagetti, meg valami édesség. Ezek viszont rendkívül finomak, úgyhogy a házat vezető hölgy, Saša Naglič igencsak megérdemli, hogy a neve itt szerepeljen! Az a štruklji (túrósajtos tekercs), amit ő itt sütött nekünk, az minden képzeletet felülmúlóan finom volt! Sok štrukljit ettem már szlovén és horvát házakban, jobbnál jobbakat, és őszinte híve vagyok, legyen bár diós vagy sajtos az a tekercs. De ez… leírhatatlan! Oda kell menni, meg kell kóstolni!
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3cWm9hJtpjijwRQjrcphTiVyE-GQMXuXd1R81_5oED_o8w5qk6AlaLNcmeGyoLoOQtNLm7AafOl_TkjuvYBs5m93vx0DZqIU87zCOnjZpkNzDxWCaMSlMwkVw0sxvdg65ER4Qi2D0JY4b68ljA3nxR6-A=w1024-h768-no?authuser=0)
De most, az érkezésünkkor még nincsen štruklji, csak štrudelj (almás rétes), azt uzsonnázunk hát, majd Saša unszolására teszünk egy rövid kirándulást a házon túlra, a Ledinára, a Skuta gleccseréhez. A Skuta a Kamniki-Alpok egyik 2500-as hegye. Északi falában található az Alpok legkeletibb gleccsere. Már amennyi maradt belőle a mostani nagy melegekben. Egy eléggé zárt, mély cirkuszvölgyben található egy nagyobb, talán kézilabda pályányi jeges hófolt, ennyi maradt mára a jégárból, ami azért fénykorában sem lehetett egy Mer de Glace. Arra azért jó, hogy a turistaházat ellássa vízzel, a vízvezeték jól láthatóan a gleccser alatt végződik. Vagy kezdődik. Ez hát ama híres gleccser, amiről olvastam itt-ott, de sosem láttam – merthogy a Skuta csúcsáról nem látszik, itt az északi oldalban meg még sosem jártam korábban. Lábunk alatt a nagy sziklán csillagcsücsöri Zoiss harangvirág nyílik, a környék bennszülött, csak 1600m fölött élő gyönyörű kis virága.
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3eD7ymQalNrV2wEKfjN37Y8dHN2onVTBVZV0a34YPYq1wqDz68IG_N27HBZDwXgECo_5YdPlyKEYdUBdVI_tUFqEI48Xb9nKL94T6fENDk5JiYWTFrICW84R8k-TYpbOC7cwB1-IQ1KgGTEW0u2u5ud8g=w1024-h768-no?authuser=0)
Kiadós vacsora után korán nyugovóra térünk, másnap pedig korán kelünk, mert nagy és nehéz út vár ránk, a Grintovec-csoport északi falát keletről záró csúcsokat vesszük ma végig. Reggelire csak egy kávét iszunk, aztán irány a hegy! Elhúzunk a gleccser alatt, de most egy másik útvonalon. A nagy, szinte zárt katlant alkotó firngyűjtő medence leginkább a Kazana-cirkuszvölgyre emlékeztet a Pirinben. Megkezdjük a mászást fel a hegygerincre, a Ledinski vrh és a Rinka csúcsok közötti részre. Beelőzünk egy nagyzsákos szlovén triót. Ők is a házban aludtak, de a Rinka vasalt (drótkötél biztosítású) útjának a kezdetétől visszafordulnak valamiért. Mi megyünk tovább. Meglepően kitett mászások következnek, nem nehéz, de sok. Mintha a Triglav Tominšek útját keresztezték volna a Jaloveccel. A hegység csúcsrégiója felhőben van, de még így is döbbenetesen szép dolgokat látunk, minden forduló után más és más a táj, s ugyanilyen sűrűséggel váltakozik a nehézségek jellege is. Nem unatkozunk.
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3fw9pvoU7N8fRWDj_1uCINMyFJIQsLfNsh8CwZq72EPjbrD7gXOJYOsFIfRYYl_UQlK98tKw_7rIP9YcnK-F19-MzB7nk4t97It7bLW-YNVOj_Qwhb9fR80og0fs3o2M0WnqOy5Td64hQQgMaxN5QgHfQ=w1024-h768-no?authuser=0)
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3d-TtjnGJcw1-Mb_EkE2x2AaXrpjAhS1lb2mQy3S2PWeDs7H8NDNAC_iCGOoopMWIJvUJkPAZ2BcK42iPBkeWzohiP-RA4mcA7IVtOxzg1PLtvaU_RucI-4tpy-6V5zDh0PByTSrM3hEsUl0RwwTMe4hQ=w1024-h768-no?authuser=0)
Aztán egyszer csak elfogy a mászni való: fent vagyunk a csúcson. Alig akarom elhinni, de itt a csúcsdoboz, a bélyegző: Koroška Rinka (Križ 2433m). Hát, legyen! Nem bánnám, ha látnánk a többi hegyet! Képeken láttam, innen nézve milyen jól néz ki a 2500-as csúcsok sora, de ez most nem adatik meg. Örülhetek, hogy egyáltalán a szomszédos Skuta előbújik néhány percre a felhők közül. De panaszra semmi ok, ezzel az erővel akár szakadhatna is az eső, a látvány pedig így is gyönyörűséges.
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3cIxxuyYDuZ9BjxTWhTk7jB0Ui0rx3bA1jbTPKyyJCJJs3zfrTmGpf28j52b-CKnVRSi5O8fL3vURlpjZSBSZ02oHFVxB30zr3j-hJab0Wfa0iSbx5i8Q6EFOijPV3P_CSo3eGgWq6Z6CTiH-PAaR03cw=w1024-h768-no?authuser=0)
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3eU_-PK3tC3-g1XJqyGMajNsi8TC_eNgwqeE5nWmjJo8okywpvDhlrQF-w5SyU5AacbkpgKaQGtf4Wo6WIV7QLSJ6s3YOOnAVLcr1mnKnMaZ7uHZwI6_p5_-U-gGjToPsLAWyRuAvzIzuiI-RLNv3da0Q=w1470-h293-no?authuser=0)
Csúcsfotó, ima, aztán a feljövetel útvonalán megkezdjük a visszaereszkedést. Általában a lefelé út könnyebb, mint amit az ember a felmenet alapján várna. Nos, a Koroška Rinkán nem ez a helyzet. Egyrészt a sok függőleges lemászás nehezíti a dolgunkat, ahol az áthajló részek alatt keresgéli vakon a láb, hogy hol lehet valami támaszték, másrészt sok helyen attól kitett a mászás, hogy egy-egy sziklatömb a biztosítás végével együtt távozott a falból, s az ember az árván lengedező drótkötélcsonkba kapaszkodva azon töri a fejét az északi fal meredélye fölött, hogy egyáltalán merről (s legfőképp minek) jött ide felfelé menetben? Hová is igyekszünk innen?
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3cLLRudlO5WTtwXDe9rke6HxpuuoXdPuKbIOBbW3Da3QJrKplCQPstitKej94iq0-GrPaoEeq92ZY9LoNrwkm-6S_EuZjZC63iQl3uKJdMsUybIrTm5-kh7ngH709_YqkNIWEc_e8dcUAQj9MiP1RiAvQ=w1024-h768-no?authuser=0)
De minden véget ér egyszer, s hamarosan visszaérünk a Ledina által hajdan hullámosra csiszolt kis medencébe, s északra fordulva a hajdani morénákon hullámvasutazunk az osztrák határra. Ausztria legdélebbi pontja van itt, mi pedig hamarosan átlépjük a határt, csak előbb még felmászunk a Ledinski vrh-re (2108m), ha már itt van ez a kis csúcs az út mellett. Nem nagy megerőltetés. Meglepő módon több tucat havasi csóka vesz itt körbe bennünket. Sem előtte, sem utána nem találkoztunk velük, csak itt. Szóval lehet, hogy a közelben valahol fészek van…
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3fDRa0fcwU4qAYoqg9CDTwApMqdVRH6lq_caEs7sZ7CqpUrsQHCa5bix2Bh6x9d3DA6hj_X5Xl1xlyng7WQI4bHXVRwmDYmydU4NWK0dh9tGAyanPMbw1DnQqudC4jmdC0iOPzSnr3BLDZ9XKwd1lKphQ=w1024-h768-no?authuser=0)
A csúcsról visszamegyünk a határra (Jezersko sedlo, 2035m), és a hegynyeregben átlépünk Ausztriába. Jó 200 méter szintet ereszkedünk a Ledinski vrh osztrák (keleti) törmelékes oldalán, majd egy vízmosást keresztezve törpefenyvesben megkezdjük a felmászást a Velika Baba csúcsra. Egy szimpatikus fiatal pár jön szembe. Hollandok. A nő egészen csinos és barátságos, később a turistaházban is beszélgetünk, azonban a koronavírus miatti egészségügyi protokoll és társadalmi távolságtartás szabályait tiszteletbe tartva csak a szomszéd asztaltól kívángatunk egymásnak minden jót, a holland-magyar barátság elmélyítésére nem alkalmasak a mostani körülmények.
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3cEM_SCpCTfkiKQ5_B9W2RcE5Vay8ivdIzeEcWmehTTgh54K1SvkmYu4pivQWaXo4kjUCgNSQFT1sGmPREbghK9h4KVeFucvaruL3wt5C4eHOvbrDodVeXTYL4pul1PFIT5KXWZc-o4eE1cF-dY2AnZGA=w1024-h768-no?authuser=0)
De most még ott tartunk, hogy a hollandok – egész nap nem találkoztunk több turistával a három hegyen – a hátunk mögött le, mi pedig fel. A Sedlo pod Babo (1989m) nyeregben visszatérünk Szlovéniába, ahová balról egy 45 fokos dőlésű mészkőlapon érkezik a Velika Baba ferratája. Úgy néz ki, mintha villámhárító lenne a sziklán. Amúgy ez is egy hírhedten nehéz útvonal, nem ritkák a balesetek rajta. A hollandok ezen jöttek fel a hegy derekáig, de annyit kivett belőlük, hogy a csúcsra már nem is mentek fel. Pedig fizikailag – szemre – rendben voltak, de fejben lehet, hogy már nem, hiszen ők sem rövidtávot mentek a nap folyamán: a Kamniško sedloból indultak reggel, a ferrata előtt letették a zsákjaikat a Kranjska koča-nál, s úgy mászták a Baba nehéz útját. Amúgy a normál úton sem könnyű hegy ez. Vagy már mi is fáradunk. Csak nem akar vége lenni a felfelé menésnek.
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3fZBqcNCEpAMmGYkAEvK11j_Eun9GDwjY-I5SD2huRoaL1S5YnaMmABrkNv6joYILnOUrU-gKw3cC79qU-eDXu3LQ5IoVPa-vts8FGUtr2krOUGniz4JrPktPTSeukQS6CSBGQVtZhVVbTBpYupNY68IQ=w1204-h903-no?authuser=0)
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3eyIuWPDCg57wCxHvha1OWIDqCiopOvIHeSiWfxOfBYOXuQSy31HL5RV6ssMjE3ofBl2JeeFfCVqlJ71mrJ7oHciB8rvGQUEDu32HfRzl2TgaGj9fXmI1q_3ZYbg9OPmMNlEP-7lfvn-NlOxGAloTf_1w=w1470-h284-no?authuser=0)
A csúcs (Velika Koroška Baba, 2127m) nem különösebben szép, ellenben az egész napi fáradozásunk ajándékaként végre felemelkedik a felhőalap, és itt van velünk szemben a Grintovec teljes északi falának a látványa, egy kéznyújtásra. Behúzzuk a harmadik csúcs-strigulát is, majd visszamászunk a völgybe, fel az országhatárra, s onnan leereszkedünk a turistaházba. A befutóról kicsit lemaradok, mert csábítóan bőséges az áfonyatermés, muszáj egy kicsit legelnem. Nyolc és fél óra alatt másztuk végig a három hegyet, végig a táblaidőkön belül, ami – tekintve hajlott korunkat – elég tisztességes teljesítmény, igaz, el is fáradtunk rendesen. Míg a turistaház teraszán a gyógyhatású sört nyakaljuk, és fraternizálunk a hollandokkal, felteszek néhány képet rövid szöveggel a közösségi médiába, s hamarosan jön is a gratuláció „a hegy másik oldaláról”, a Cojzova koča-t üzemeltető Tomaž Bolcartól. Jól esik, hogy a fontosabb szlovén házakban számon tartanak bennünket, pedig csak egyszerű bakancsosok vagyunk, nem holmi határokat feszegető félistenek.
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3dim_ULFwUmTWIASOBX9AH0AdMxQzG_GMaKT6kEj-yEi1oHuW3s4zjP3RnQLrHMf7Ubv1zKisbdvevVhKw4Ent3IJYBVO8a0lxiMk3brFtRkgIHBEECjjw1SEU3osSi4PkaZbpqvhTsNEQXcerEKTK0VQ=w1024-h768-no?authuser=0)
Korán van még, úgyhogy uzsonnára esszük a főételt (szinte egész nap nem ettünk semmit, csak mentünk és mentünk), este vacsorára viszont már csak valami gyenge édességet fogyasztanánk. Na, ekkor úszik a képbe a štruklji. Megyek a pulthoz, mondom Sašának – a tegnapi menü van még kiírva – hogy kérünk štrudelj-t. Mondja, hogy nincs. Štruklji az alternatíva. Szememben láng gyúl. Kérdem, hogy diós vagy sajtos. A válasz: sajtos. Hármat lesz szíves! Fél óra – mondja a még bontatlan tömlős túrósajtot (cottage) csóválva. Szóval nem valami mirelit sz@rt eszünk! Lelkemben kis rőzsedalokkal térek vissza az asztalhoz.
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3fEIo1a0iFnESj3WdR6NknOLMPXJ76UhGhA20SCaEEE5mE8rz2c2G5zj8_bIl06hEDqBMZqKpH2qnXY_LSHhvz1w4KG4PL3HfXhML6jCRfNvCPgsgFbdM0oGMKwD6yf3HH2D21yG85j9E9ZpvuvsKSrcg=w1024-h768-no?authuser=0)
Aztán hozza… Más helyeken kap az ember 3-4-5 szelet štrukljit a tányéron, olyan tömény, hogy gyakran ezzel is jól lehet lakni. Itt viszont mindenkinek egy-egy szép nagy, még forrón gőzölgő komplett, arasznyi tekercs jut. Azt hinnéd, hogy ez halálos dózis, de nem… Olyan könnyű, hogy szinte elszáll. Az épp hogy csak savanykás túró a fahéjas cukorral keveredve… Álom… Agyba-főbe dicsérjük Sašát és a főztjét, ő meg nemzeti büszkeséggel az arcán, felvetett fejjel mondja: ez nem štrudelj, igaz?
Reggel szépen búcsúzunk Sašától, valamennyien tudjuk, hogy amint lehet, visszajövünk hozzá. Lefelé menetben a vadászösvény nyaktörő meredélyein azon gondolkodom, miként lehet, hogy itt egész nap nem találkozni senkivel? Hogy a világ végén van? Eszembe jutnak az idei nyári tátrai fotók: torlódás a Sas-úton, Tengerszem-csúcson. Itt, a Rinka vidékén volt tegnap összesen két holland, meg három magyar. Rajtunk kívül csak a csókák, zergék, a felhők, meg a szél jártak ott. Miénk volt a hegy, a gleccser, és az összes áfonya. És a süti is. Ha belegondolok, ezt egyáltalán nem bánom.
![](https://lh3.googleusercontent.com/pw/ACtC-3fUyfdt9li-FtPJ1IcjVkAx4mNh_Ghm9eVn1J-YKLE6KlhsWhpY6AnJ-KBej968vA5VVGT6Ai1-zevkXT-oh3sJDozQ4YU3Qitb56us9RLoYAjHUJf2Fc2XoB3DIIEKyJDyMkZXYaZQLpELOSMgEFSW0Q=w1024-h768-no?authuser=0)
Címkék: Grintovci