A tegnapi nap folyamán meglepetésemre egy új csodás környék felfedezésére indultunk egy volt túratárssal, Mikimanóval.
Kaposvárról indultunk kocsival, s Bőszénfa felé vettük az irányt úgy 11 tájban...A Szentbalázs felé mutató táblánál lefordultunk jobbra, no persze miután túlmentünk rajta, s vissza kellett fordulnunk.
A fűrésztelepnél bementünk egy sáros útra, s keresztülvágtunk egy kis hídon. Mivel megláttam pár pudrés házat, így elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon nem-e a kutyák fognak bennünket elkergetni kiszállás után erről a terepről, de persze egy fia lélek sem üdvözölt bennünket mikor megérkeztünk a célunkhoz. Egy tisztáson áltunk le a fűrésztelep háta mögött, kb 50 m-re a természetvédelmi területes táblától.
Mákunk volt, mert épp találkoztunk kb. 1 perc után egy párral, akik megtömött zacskóikba medvehagymát tartogattak. Segítőkészen elmondták nekünk, hogy jobbra tartva az úton (nem a patakmeder mellett) pár száz méter után megláthatjuk azt, amit keresünk....Hogy mit is????? Egy titkos dolgot....mondaná Mikimanó....Persze Nektek elárulom...Kakasmandikót.
Az út elején számtalan más növényt megismerhettem, köztük a pettyegetett tüdőfüvet, a kisvirágú hunyort, a sárga tyúktaréjt...Rövid idő után egy kígyóval találkoztunk a fotózás közben, ami persze úgy volt kígyó, mint én. Törékeny gyíknak vagy más néven Kuszmának nevezik a hozzá értők. A kezembe vettem és megállapítottam, hogy fürgesége, most cserbenhagyta...hideg tapintatú volt és engedelmes, akárcsak én...,bár mit is tehettem volna ilyen ismeretlen terepen...követtem a túravezetőmet.
Nemsokára megláthattunk pár hóvirágot, majd a medvehagyma liget következett...Persze ilyen védett helyen ezt sem lehetett leszedni...Tehát visszafogtam magam és elvetettem a jó kis hagymás túró gondolatát.
Nem sokkal ezután jött a meglepi...egy csodás mályvaszínű, igen nőies virág, aminek a porzói sötétkék színűek és a levelei feketés lilás foltokkal tarkítottak.
Később már ligetekben tárult elénk, hóvirágokkal, s néhol májvirággal tarkítva felfelé a dombon.
Megkerülve a dombot már egy fia lilaságot sem találtunk, s visszafordulva, 5 percenként a kullancsokat magunkról letakarítva - közben hóvirág birodalomra bukkanva - szép lassan visszabotorkáltunk a kiindulópontunkhoz a patakmeder mellett.
Összegezve elmondhatom, hogy ez a nap nekem volt írva...Mindenben főnyereményt fogtam ki. A túratársam perfect volt a botanikában, a madárvilág terén, a nap sütött, s persze megismerhettem az egyik legszebb, legritkább virágát Magyarországnak.
Nektek is ilyen szuper túrát kívánok!
UI: A kakasmandikó Magyarországon Bőszénfán, az É-i Középhegységben és Zalalövő környékén található meg, s mint ritka növény, VÉDETT!
Címkék: Kakasmandikó