A vasárnap reggel a rohanás jegyében telt. Gyorsan összekaptam magamat, és indulnom kellett a első megbeszélt találkozóhelyre, ahol Pit barátom várt rám. Csak annyi időm maradt hogy gyors szemrevételezést tartsak a bringám műszaki állapotán, mert ma komolyan igénybe fogom venni. Az első méterek után baljós kattanások érkeztek a szabadonfutó felől, izgultam hogy csak tartson ki a túra végéig. Ismerős hangok voltak ezek, tisztában voltam vele, hogy a racsni kilincs éle lekopott már, és csak abban bizhattam hogy kitart, mert nem sűrűn jöttek a hangok. Mikor a szupermarket parkolót elértem, Pit már ott vigyorgott messziről. Gyorsan beszaladtunk a boltba némi élelemért, azután indultunk is Pákozdra a rajt helyszinére. Komoly izgalmat okozott  Pit kerékpárórája ami 9:50-et mutatott, és 10:00-ra oda kellett érnünk. Kiderült hogy az órát nem állította át a téli időszámításra.

Ezen jót röhögtünk, és egyben nyugodt tempóra váltva kényelmesen kigurultunk Pákozdra. A kezdeti sietségnek meg is lett az eredménye,mert 25 percel korábban érkeztünk meg. Elsőként Imi83 futott be, aztán vártunk, és vártunk, majd 10:15-kor idulást vezényeltem mert  addigra már Sukorón kellett volna lennünk ahol Warhorse és Zoli várt már minket. Az eredeti terv a 10:00-ás indulás lett volna. Sukoróra beérkezve üdvözöltem őket, és nekiláttunk az emelkedő mászásnak míg elértük a Gyapjaszsákot, az első ingókövet. Megálltunk pihenni és fényképezkedni. Majd tovább indultunk, és fokozatosan emelkedve elértük a Nadapi hétvégi házakat ahol megkeztük a hosszú emelkedést fel a Meleg-hegyre. Hamarabb felértünk mint ahogyan arra számítottam. A Kővecses-hegy ismét áldozatot követelt, mert Warhorse lánca elszakadt, pont ott ahol Pit bicaján tavaj. Kényszerpihenő, és szervíz következett. Mikor elkészültünk, felcsörlőztünk a Likas-kőhöz. Itt tartottunk egy hosszabb pihenőt, majd felnéztünk a Meleg-hegy csúcsára a toronyhoz. Ez volt a túránk legmagasabb pontja. Innét fülig érő szájjal mentünk le az Angelika forráshoz, majd tovább ereszkedtünk a Bodza -völgybe ahol megáltuk pár fotó erejéig. Végigszáguldottunk Abajka löszös lejtőin, és megnéztük a Gomba és a Kiscipó köveket. Útunkat a Sár-hegy fenyvesein átt folytattuk míg fel nem értünk a Pogány-kőhöz. Itt is tartottunk egy röpke pihenöt, és Pit észrevette hogy az első kereke defektet kapott. Lecsorogtunk a Kockakőhöz, mert ott a fűben könnyebben meg tudtuk javítani a kereket. Innét élvezetes ereszkedés kezdődőtt volna, a Pandurkőhőz, de egy kidőlt fa elzárta az utunkat ezért le kellett szállni a bicajról. Nap és a térség legszebb geológiai képződménye a Pandúrkő. A többi ingókő eltőrpül mellette. Megcsodáltuk, és azután visszakapaszkodtunk a kockához, hogy megkezdhessük az élvezetes hullámvasútazást a Tompos hegyen át. Összekaptunk egy újabb láncszakadást, ezért megint bringát szereltünk a fűben. A hegyről nekiiramodva a gránitmurvás útnak, elég gyakran levegőbe emelkedett a bringám, és 45km/h sebességgel hamar leértünk az Anikó forráshoz. Jókat ittunk a forrás hűs vízéből, majd a Z jelzésen haladva elértük a főutat.   Az útra kanyarodva vissza gurultunk Pákozdra a túra kiindulási pontjára. Ez egy kellemes levezető szakasz volt.

Külön elismerésem Warhorse-nak és Zolinak, akik nehéz DH bringával vágtak neki a távnak, ezért a meredekebb mászásoknál kénytelenek voltak tolni a bringájukat.

Jó hangulatú kerekezés volt ez, kiválló tavaszias időben, jó társasággal! Ráadásul a bringám is elvitt haza, nem jelentkeztek a reggel még baljósan fenyegető hangok, amelyek komoly müszaki hiba előidézője lehettek volna. Azt hiszem sikerült összehozni egy igazi élménybringázást!

Címkék: Kerékpárral A Velencei-hegységben