Alig vártuk a jó időt, hogy a szokásos erdei sétánkat megtegyük Imókő-re.

Végül is márc.21-én sort keritettünk, sikerült mindenkinek szabaddá tennie magát.

Egerből busszal mentünk Tamáskútig. A busz tömve, már attól féltem fel sem férek .

Szinte az utazók 99%-a túrázni ment. Sajna egy csoport gyereket is ott ette a fene, igy nem igazán tudtuk élvezni az erdei csendet.

Imókőn nagy csalódás ért bennünket. Nem volt víz. Elvileg messziről hallani lehet.. hát csak képzeltük..

Jól megtárgyaltuk, hogy kb 4 éve láttunk mi ott utoljára vizet.. kizudulni a sziklából.

Persze tudtuk hogy szakaszos a karsztviz, de reméltük, hogy elérjük, no lekéstük potom két héttel.

De kárpótolt bennünket a friss levegő, és a természet éledező szépsége. Na meg a röhögés, hogy még sziklára sem tudok mászni ugy.. hogy ne gatyaféken jöjjek le:-))

Hóvirág tenger fogadott a sétánk során.És sok helyen láttunk, lilavirágot, sajna a nevét nem tudom, valaki  megirhatná.

Betegségből lábadozó barátnőmre tekintettel, nem mentünk tovább a Vöröskő-höz, pedig ott biztos volt viz, hanem vissza a Lambodig. Ott csaptunk egy kis evészetet. S lesétáltunk Felsőtárkányig..

Ott szokásunkhoz hiven beültünk egy kávéra a Sziklafogadóba, mig jött a busz.

Könnyü kis tavaszi túra volt.. jól éreztük magunkat.