Miért pusztul a Nagy-csomád Mohos-lápja?

Az elmúlt nyáron (2025.) az Erdélyi Kárpát Egyesület nyári táborának Tusnádfürdő adott otthont. Innen mentem fel a Nagy-Csomádra. Majd a kráterekben a Szent-Anna tóhoz és a Mohos-lápba. A kirándulók többsége ide autóval vagy buszokkal érkezik. Mivel a parkolóhelyek száma korlátozott, így magasabb árakkal és a parkolási idő korlátozásával igyekeznek egyensúlyban tartani a dolgot. Cserébe, a lápba 15-20 percenként ingyenes vezetést biztosítanak az érdeklőknek. 20-22 éve, amikor utoljára itt jártam, akkori vezetőink azzal riogattak, hogy a növényi korhadék és a bemosódó talaj miatt végnapjait éli a láp. Alig szobányi szabad vízfelületek vannak már csak benne. Ha így haladnak a dolgok 50-60 év alatt benövi az erdő. Mostani vezetőink más vészharangokat kongatnak. Az erdeifenyőt eddig ismeretlen szú félék támadták meg. A Mohos nagy részét már az elhalt törzsek borítják és a még élő fákat ellepték a kártevők.

Igazat mondtak akkor is, meg most is, de a teljes igazságtól igen messze vannak. Olyan igazságok ezek is, mint amikor öles betűkkel arról írtak az újságok, hogy pusztul a nád a Keszthelyi-öbölben! A nádról ugyanis tudni kell, hogy a szél által messzire sodort magja a tocsogókban is ki kel, de fél méternél nem nő magasabbra és nem virágzik. Mert a nád a 120 és 160 cm közötti vízben érzi jól magát. Csapadékos években, amikor a tó vize megárad, a nádas víz felőli oldala megritkul. Ilyenkor azonban nem csak a nád pusztul, hanem a sás, a gyékény, a káka, a szittyó és a víz által elöntött rét füve is. Továbbá, ahány méterrel csökken a tó felőli oldalon, ugyan annyit terjednek a partok felé is. Aszályos években pedig megfordul a dolog. Ilyenkor az iszapban a nád gyökerei akár 2-2,5 méterre is előre haladva csökkentik a nyílt vízfelületeket.

Ugyan ez a helyzet a lefolyástalan krátertavak esetében is, amelyek szintén csak a csapadékvíz táplál. Tartós szárazság idején lecsökken a vízszint. Húszegynehány éve még nem voltak deszka pallók. Ahol a lucfenyőből átértünk az erdei fenyvesbe, ott kezdődött a láp. A tőzegmoha dombok között 30-40 méterre szárazlábbal be lehetett menni. Ahol tocsogóssá vált, megritkult az erdei fenyő és megjelent a csak másfél-két méterre megnövő molyhos nyír. Amely egy a jégkorszakokból itt maradt hűvösebb klímát igénylő fafaj. Beljebb már csak gumicsizmában, vagy békanyelves bakancsba lehetett volna menni és a tőzegmoha közül itt már eltűnt a fekete-, és vörös áfonya, de megjelent a tőzeg szeder és az alig arasznyi és mérgező tőzeg rozmaring, meg a kereklevelű harmatfű.

Az erdeifenyő tehát a csapadékosabb években magasabb vízszint miatt pusztul. Az már egy más kérdés, hogy az így legyengült növényeken fokozottan elszaporodnak a különböző szú bogarak és egyéb kártevők. Ha nem így lenne, akkor ugyanezek a szúbogarak a környező lucfenyvesekre is átterjedtek volna.

Címkék: Mohos-láp Csomád Tusnádfürdő EKE-tábor Szentannató