Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 


Tátrai barangolásom II.
2009/09/25 11:34:27 Küldte: Zsoka58

Magas Tátra túra  a-Szlovákia 2009


3. nap : Újabb nap, újabb célok !  Tátraszéplak-ról indultam megint neki a 20Km-es tüdőt szaggató túrának (bár a szaggatást csak egy kilométer után érzékeltem). Lassan araszoltam fölfelé a Felkai patak szakadékos meredek partján . Még szendergett a rovarvilág és kicsit félhomály uralkodott az ösvényen . Szinte kísérteties volt az erdő csöndje. Málnát és áfonyát csipegetve no és nem utolsó sorban fújtatva mint valami erdei vad , értem a Felkai rétre . Innen már látszott Sziléziai ház ( itt épült az első 1871-ben kőből épült véd kunyhó amit 1874 –ben egy lavina elsodort ). Ma egy modern hegyi szálló van a helyén .

Párperces pihenő után a törpefenyő sűrűjében húzódó kis úton haladva egy erőskapaszkodó után a Felkai vízesés mellett  , csúszós sziklákon át egy völgyteraszra értem ami a Virágoskert (Kvetnica) nevet viselte. Itt már javában folyt a nyüzsgő bogár és rovarhad mindennapi élete . Rengeteg fotót tudtam készíteni  hisz méhek , darazsak , lepkék garmada dolgozott serényen .  Utam tovább folytattam a 1939m magasságban levő Hosszútóig ahonnan megkezdődött a még hatalmasabb emelkedő ahol már nem ,hogy bogarak nem voltak ,de még füvek sem nőttek !! Kő kőhátán és a rekkenő hőség !!  Mikor az ember fölnéz azt hiszi nem is képes följutni a célig , hisz az előtte haladó kis izgő-mozgó pontocskák , mind embereket  rejtenek . Végtelen kicsiknek látszanak ahogy araszolnak fölfelé az egy személyes kis kő ösvényen amit egyik oldalról hatalmas szakadék zárol a másik oldalról égig érő szikla hegyek . Mikor már azt hittem vége a megpróbáltatásnak akkor szembesültem vele ,hogy bizony itt csak láncokon fölhuzakodva érem el a célpontot . Neki vágtam a karizom erősítő mutatványozásnak és lám megérte  mert a Lengyel nyeregben találtam magam 2200m magasságban . Hatalmas élmény innen szét nézni . A lelkem szinte szárnyalt a csúcsokon át ! Hegy hegyhátán , sehol egy fa vagy bokor , csak a meredek szikla falak húzódnak morcosan  amiknek a tetején néhol egy-egy felhősipka ült . Rendkívül felemelő látvány !! Miután megcsodáltam ,lefotóztam és videóra vettem a komor hegyeket  , meg kezdtem a rendkívül veszélyes vissza ereszkedést . Ugyan azon az úton haladtam vissza felé , fáradtan , porosan és a hőségtől kábultan . A vízesést fölötti kis patakban  , bakancsomat levéve kicsit fölüdítettem a fájós lábam , de csak pár pillanatokra dugtam bele mivel ezek a patakok jéghidegek és az én városi kényes ,  fürdőszobához szokott lábam nem bírja ez a dermesztő hideg vizet . Kerestem két követ és lábamat rátéve hanyatt feküdtem a tópartom és bámultam a hegyeket  , miközben hallgattam a közeli vízesés monoton hangját .  Ráértem ,hisz elszakadtam a csoporttól  ( ők még fönt voltak a nyeregben ) . Kis pihenés és bakancs csere után ( ide már elég volt a könnyebb  nyári bakancs is ) a vízesés mellett leereszkedvén  a kövekkel kirakott rendkívül lábigényes (2 órás) útvonalat magam után hagyva  értem be Ó Tátrafüredre .

Szinte az egész napos egyedüllét békét és nyugalmat hozott a lelkembe . Jó lenne ezt az érzést meg őrizni a rohanó életünk mindennapjaiban is ....

4.nap: 

Reggel , félkómásan alig bírtam lábra állni , a kétnapos megerőltető túra kissé kikészítette . Azért fogam összeszorítva elindultam  , annál is inkább mivel a mai nap volt a „mumus” túra . A legveszélyesebb  a Vöröstorony , ahol már sok baleset történt és nem kis bátorság kell a megmászásához . No de ne vágjunk a dolgok elejébe !!

A kis Tarpataki völgyben , az immáron szokásos törpefenyővel szegélyezet úton ballagva azon gondolkodtam , hogy milyen érdekes is az emberi lény …. Anélkül tűz ki magának ilyen nehéz célt , hogy bárki kötelezné rá !!  Egy kis őrültség is kell a dologhoz ..

Csak róttam a kilométereket és ha valaki előzött vagy én őt akkor a már megszokottá vált „dobri gyen” (jó napot) kifejezéssel üdvözöltük egymást ! Imitt , amott föltűnt olyan túrázó is akikkel már szinte visszatérő ismerősként üdvözöltük egymást hisz az előző utakon már találkoztunk. Egy mosoly , egy intés és mindenki rótta az utat tovább.

A vízesésig szinte egy szuszra mentem föl ami rettentő megerőltető volt . Itt meg mostam az arcom és bevizezett kendőt raktam a nyakamba és a csuklómra. Majd megindultam ismét fölfelé . Az egyik emelkedő előtt megmakacsoltam magam és azt mondtam föladom !! Ezt már ép ésszel nem lehet bírni !! Meg álltam és kis idő múlva meg győztem magam ,hogy hát nem azért tettem meg ezt a hosszú utat reggeltől ,hogy itt és most adjam föl!! No meg a mellettem elhaladó „serpák” is meg győztek a látványukkal , hisz ők a saját súlyuk dupláját vitték fölfelé.Volt olyan akinek még gázpalack is volt a hátára rakva több doboznyi üdítő és különböző dolgok mellé!!  Össze kapartam a maradék erőmet és nemsokára már én is a Téry Ödön  menedék ház előtt ( 2015m) ücsörögtem és ittam a „kis Pívót”  (megjegyezném ,  hogy utálom a sört és csak azért  ittam mert  egyrészt a keserű íze miatt nem voltam egy darabig szomjas , másrészt nagy a kalória tartalma). Rendkívüli látvány tárul az ember szeme elé ahogy ott ücsörög a Szepesi öt tó katlanában . A tavak partján állva , fekve , ücsörögve  beszélgettek az emberek  , vagy épp elmélkedtek az élet dolgairól (mint én is ). Rendkívüli érzés töltött el  , milyen jó is ehhez a „nagy családhoz „ tartozni .....                             A körülvevő hatalmas sziklás hegyeknek rendkívül drámai formájuk van . Előttem a Lomnici  és a Jég-völgyi csúcs magasodott (ezek a Tátrai főgerinc legmagasabb hegyei).  És én mily picurka emberi lény is vagyok hozzájuk képest és mégis én akarom őket meghódítani ….

Kis pihenő után szinte mágikus erővel vonzott a Közép –orom (2441m) és a Vörös-torony (2461m) közötti szűk nyílása .  A Vörös-torony felé már hómezőkkel  is találkoztam. Rendkívüli élmény volt az augusztusi forróságban hógolyót gyúrni !!   Ha egyedül lettem volna a környéken talán még bele is fekszem !!

  Innem már csak egy kis szakasz választott el  a Tátrai „mumustól”  ez a legigényesebb szakasz !  Rendkívüli figyelmet és ügyességet igényel. Kissé tartottam tőle , de már nem volt vissza út !! Mennem kellett !! Ha valaki megfogta az alsó láncot  onnan már  menni kell  , hisz jöttek utána sorban az újabb „őrültek” .  Kb. 3-400 m magasságba kellett fölmászni a sziklákon minden biztosító kötél nélkül  csak a lánc segítségével . Megerőltető láb és kar munkát igényel !! De rendkívüli élmény volt . Alant a több száz méteres szakadék , fölöttem az elérhetetlennek látszó átjáró !! Nagyon élveztem és mivel valaha kissé bele kóstoltam a sziklamászó tudományba (csak az alapokat tanultam) így minden baj nélkül túljutottam a hágón . Bár kissé remegő lábbal értem le a túloldalon (de ez csak a megerőltetés miatt volt). Öröm ujjongásom azonban nem sokáig tartott mert innen egy 3 órás köveken mászkálás kezdődött ami a nagy meleggel párosulva  kissé kikészített .  

Csak meneteltem és meneteltem a köveken , tavak mellett ,  hómezőkön át  vágva  . A kilátás gyönyörű volt és sűrűn kattogtattam a gépem , de rettentő fárasztó.  Mikor már azt mondtam itt a vég , nem bírom tovább , előbukkant a Hosszú-tavi menedékház (1960 m ) rabló menedékháznak is hívják amit 1998-ban tűzvész pusztított el de mára már teljesen felújított állapotban van .  Gondban voltam mert egy szót sem tudtam szlovákul és nagyon szerettem volna megenni egy jó levest , hisz megéheztem és a hátamon cipelt  száraz kajához nem igazán fülledt most a fogam . Meglepetésemre  a kiszolgáló fiatalemberrel hamar „szót” értettem  és egy nagyon ízletes  bableves elfogyasztása után  (érdekes volt az íze , mivel szilvát is raknak bele ) elindultam az utolsó szakasz megtételére  ahol nagyon hamar szinte 700m –es szintet veszítünk . Csúszós , murvás ,sziklás úton haladva  meneteltem az utamon . Itt-ott ismét magyar szót hallottam  és örömmel üdvözöltük egymást . Nemsokára beértem egy sántikáló emberkét és közelebb érve hozzá láttam a sántikálása okát is  : mindkét bakancsának talpa félig levolt szakadva !! Már alig tartotta valami . Szerintem nem ért le egyben a bakancsa , és ez itt rendkívül veszélyes  hisz élesek nagyon a kövek , kikerülni lehetetlenség őket .

„Férfiasan” bevallom mire  beértem a szállásra , kutyául elfáradtam !! No talán a holnapi túra kimarad ??? Majd a kelő nap eldönti ...

 

folyt.köv.

Címkék: Tátra Túra Hegy





*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.