Szombat délelőtt a munkahelyen ülve, a telefonom csörgése zökkentett ki  a gondolataimból, miközben a megrendelések összeállításán fáradoztam. Pit barátom bombázott a terveivel, hogy legurulna a Balatonhoz, és nincs e kedvem vele tartani. Jó kis edzés lenne, és ideje leküzdeni a tavaszi fáradságot.-hangzott a telefonban. Hát lehet ilyen invitálásnak ellen állni? Egy probléma mutatkozott csak, hogy én még mindig Budapesten vagyok, ezért az indulás csak a kora délutáni órákra korlátozódhatott. Székesfehérváron találkoztunk a vasútállomáson. Akadtak kételyeim, mivel estig le kellett tudni az oda vissza 100km es távot. Kissé kamikaze vállalkozásnak tünt nekem elsőre. Megnyomtuk hát a pedált, és megsem álltunk Siófokig! Nagy meglepetésemre a 7-es főuton haladva gyérebb forgalom mellett, ezúttal egy autós sem akart megőlni, így mentünk egy harmicas átlagot odáig! A szembeszél pedig próbára tette az idegeinket, de az első 25 km abszolválása után már nem is érdekelt igazán. Siófokon kimentünk a partra, elfogyasztottuk az uzsonánkat, mikőzben megbeszéltük az elmúlt hét történéseit. Jó volt látni a víztükröt, az északi part hegyvonulatát, amely mindig is a szivem csücske volt. Eszembe jutottak a nyári élmények, helyszínek amiken Pittel jártunk tavaj. A nap korongja jócskán a víztükörre hajolt mikor elindultunk vissza. Flúgos száguldozás lett rajtunk úrrá a parti úton. Élveztem a halk suhanást és  kihalt nyaralók környezetét. Balatonvilágosnál a tavaszi erdő illata keveredett a víz illatával, mikőzben kiállva próbáltunk küzdeni 12%-os  emelkedővel, ami felvisz az állomásig. Tovább mentünk, a balatoni körúton Aligán keresztúl a 71-es főútig. Faltuk a kilómétereket Balatonkeneséig, ahol aztán hazafelé vettük az írányt. Kezdett sötétedni ezért tovább fokoztuk a lassúnak nem nevezhető tempónkat. Balatonfőkajár húzós kapatói után, Füle, majd Polgárdi következett. Előkerült a világítás is mert ekkorra már teljesen besőtétedett. Kőszárhegytől már kezdek az izomgörcsök is jelentkezni, de Székesfehérvár fényei új erőt adtak, ezért ismét rákapcsoltunk. Így száguldoztunk hazáig, a kellemes tavaszi estében.

Jó volt ismét átlépni a város határát. Teljesítettük 100 km es napi penzumunkat, versenytempóban, idén elöször, remélhetőleg nem is utoljára! Nemsokára duplázunk!

Azthiszem az alvással sem lesz most gond!

Címkék: Spontán Országúti Túra A Balcsihoz