Geotúra, térben és időben
Helyszínre érkezésünkkor túravezetőnk segítségével áttekintettük a hely földtani történetét. Időben és térben bahatároltuk a helyszínt, az alábbiak szerint:
Az eocén végén és az oligocén elején az ún. Alcapa lemeztömb Déli- és Keleti Alpok között a Tisza-Dácia lemeztömb pedig annak közelében helyezkedett el. A Külső-Kárpátoknál az egykori Tethys tengerága húzódott. Az alpi térség az erős kompresszió miatt egyre inkább összetorlódott, emiatt az Alcapa és a Tisza-Dácia lemeztömbök az oligocén végén kipréselődtek ÉK felé. Az óceán aljzata az ÉK felé mozgó, és közben el is forduló lemezek alá szubdukálódott és felgyűrődött üledékeiből létrejöttek a Külső-kárpáti takarók. Az alsó miocén végén a lemeztömbök az európai lemeznek ütköztek. A mozgó lemeztömbök bizonyos részeit a Tethys előrenyomuló és visszahúzódó öblei többször elborították. Az így kialakult epikontinentális tengerrészek az oligocén végéig kapcsolatban álltak a Tethys-óceánnal. Ekkor az Alpok és a Dinaridák kiemelkedése miatt ez a kapcsolat megszűnt és létrejött a Paratethys medencerendszer. A medencerendszer a beömlő folyóvizek miatt különböző mértékben kiédesedő üledékgyűjtőkből állt, amelyekben ún. "endematikus" élővilág alakult ki. A középső miocén kezdetétől az Alpok és Kárpátok által körbefogott, Pannon-medence húzó erők hatására süllyedésnek indult. A medence DNY felé összeköttetésben volt a Tethys maradványával, de ez a középső miocén végére megszűnt, és létrejött a Pannon-tó. A beömlő folyók édesvize egyre jobban kiédesítette. A tó törtnetét három szakaszra oszthatjuk. A kezdeti időszakra alacsony vízállás jellemző, melynek következtében kb. 12 millió évvel ezelőtt a víztest az előbb leírtak szerint lefűződött a világtengerekről. Egyre nagyobb területek kerültek víz alá a medence peremén és a szigetek esetében. A folyamat eredményképpen a tó 9,5 millió éve érte el a 150.000 négyzetkilométeres legnagyobb kiterjedését, 1500 méteres mélységét (Makó-Hódmezővásárhely árokban). Mintegy 900 faj volt honos vizében. Ezután elsősorban az ÉNY és ÉK felől érkező folyók feltöltötték. A partvonal 5-6 millió éven keresztül fokozatosan tolódott D. felé. Ez az egyre fiatalabb biozónák egyre behatároltabb területi elterjedésében jól nyomon követhető. Az üledékbehordás déli irányból nem volt jelentős. A korai pliocénre a tó elsekélyedett, kiédesedett, és a területe a medence déli szögletére zsugorodott, végül a pliocén végére teljesen feltöltődött.
Hird:
A történet felidézését követően a tetteké lett a szó. A helyszínen kitermelés zajlik, ezért rendkívül jól tanulmányozható, bár folyamatosan változik. A kitermelésre kerülő réteg, aprókavicsos, durvahomok. Vasoxid tartalmú, Limmonitos. Üledékes kialakulású, sötét, mangán-oxidos. Jól osztályozott üledék. Megállapítottuk, hogy valószínűleg tengerparti környezetben alakult ki, folyók hordalékából, melyet a tengerpart hullámzása osztályozott. 151 fok D-DK dőlésű, 6 fok ÉK-DNY csapásirányú. A tengerpart ÉK-DNY irányú volt 8 millió éve. Ez az irány a Danitzpuszta-Pécsvárad iránynak felel meg ma.
Az alábbi fauna maradványaira bukkantunk:
-Tavi szívkagyló: erre az élőlényre a beásó életmód a jellemző. Túravezetőnk útmutatása alapján valószínűsíthettük, hogy ide mosódtak.
-Congeria Balatonica: a földtörténeti harmadkorban élt kagylónemzetség. Egyik fajtájának megkövült maradványát a népnyelv, "Balatoni kecskeköröm" néven ismeri. Különböző nagyságú záró izombenyomattal rendelkezett.
-Limnocardium-hungaricum: nagytermetű, bordás kagyló. A hazai, pannóniai rétegek vezető ősmaradványa.
A bányászat eredményeképpen egy egykori patak medrét is megtaláltuk. Rendkívül jól elkülöníthető volt a környező homokos talajtól. A meder alakja, jobbra mélyülő (folyás irány szerint) volt és görgeteg kövekkel volt teli. A meder alakja alapján teljes bizonyossággal megállapítható volt, hogy ezen egykori patak, egy jobb kanyart követően balra folytatta útját.
Ezen a területen a Mórágyi-rög által ÉNY-i, NY-i irányból lezárt öböl feküdt. Igen gazdag élővilág jött itt létre. Jelentős elemeit a Limnocardium Hungaricum és a Congeriák alkották.
Miután a helyet kellően megismertük, tovább indultunk következő állomásunk felé.
Nagyárpád:
Következő helyszínünkön egy mára már a növényzet által erősen belepett, elhagyott feltárásra bukkantunk. Bőven találtunk leleteket is.
-Congeria Hungarica: nevéből adódóan, egy Magyarországon leírt fajról van szó.
-Limnocardium Arpadense: ez a Limnocardium fajta, kimondottan az aktuális helyszín leletei alapján került meghatározásra. A nevében szereplő "Arpadense", Nagyárpád helységnévre utal.
Megállapítottuk, hogy a helyszín talaját ún. lumasella alkotja. Ez tulajdonképpen nagy tömegben össdzemosott kagylóhélyakból álló kőzet. Rekonstruáltuk a környezetet és megállapítottuk, hogy a helyszínen valaha a Pannon-tó sekély, mintegy 20-50 méter mély víztükre hullámzott, melyre még hatással voltak a partmenti viharok. Ezek a viharok sodorták oda, valamint vissza a part irányából a helyszínen található maradványokat.
Tartalmas napot tudhattunk magunk mögött. Igazi geotúrán vehettünk részt és a nap végeztével mindannyian úgy éreztük, valóban egy hatalmas, színes és érdekes élővilággal rendelkező tó partjáról érkeztünk haza.(www.geotura.com)
Címkék: Geotúra
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google