Ma szerda volt. Valahogyan most a szokásosnál is kevesebb türelmet éreztem magamban elviselni a racionális világot:

"Az ott miért nem indexel?? Bunkó... Miért mész ilyen lassan?? Hová rohansz, te őrült?? Miért nem halad a munka?? Miért kell megőrülni??" Hjajj, hopp egy zebra. És a zebrán egy néni. Vigyázzak, vigyázzak, vigyázzak! Majdnem sikerült nem észrevenni... Rohantam, siettem, feszült napom volt.

Munka után azonban cseleztem egyet: felvettem a nyúlcipőt és futottam tovább. Az erdőbe... Tavaszi csipáját törölgető bükk-fák árnyékában futottam, rohantam suhantam, mint a szél... Hagyjatok békén szerdák, keddek, csütörtökök!!! Üvöltöttem! De aztán ám! Üvöltésembe hirtelen azonban éket vert a Bükk és a Tölgy fák moraja. Eleinte nem értettem, azt hittem csak a szél által mozgatott ágak recsegéseinek összefügéstelen hangkutyulmány-folyamát hallom. Aztán szép lassan elkezdtem igazából hallani, érteni! Amit a fák nekem súgtak. Mit súgtak? Ordítottak:

"Álljáááá meöeöeg!!! Hááaát, ezéé gyütté? Rohanni? No hiszen ezé káár vót..."

Na, ettől picit lehiggadtam, nem rohantam tovább; hiszen igaza volt a fáknak. Itt most nincsen szerda... Szép csendben sétálva folytattam utam. Balról három muflon küldte üdvözletét, integettem nekik, hogy álljanak meg, de elrohantak... (Nekik bezzeg szabad??) Jobbra fordultam. Ösvényem elindult egy sziklás szurdokocska kaptatóján. Jobbról kettő őzikét vettem észre. Integettem nekik is és köszöntem; aztán balra néztem: ott meg hat újabb muflon pajtás nézett engem meredten. Nna, ők már fogadták köszönésem, kicsit beszélgettem velük, jókat mondtak. Jófejek voltak!!! Persze mint gyarló, halandó, "civilizált" embernek, nem sikerült elszakadnom a modern, emberi világtól. Egyből nyúltam telefonomért, hogy Öcsémnek beszámoljak új ismerőseimről... Csak arra nem gondoltam, hogy a telefonomon óra is van. Hijjnye már ennyi az idő?? És elfeledve Bükk és Tölgy-fák intő szép szavait, elbúcsúztam muflonjaimtól balról és két legelésző őzikémtől jobbról. Rohantam ismét. Vissza a szerdákba, keddekbe, csütörtökökbe...

(Most pedig tanuljak már végre!! Hol az a spanyol befejezett régúlt??)