Három éves kihagyás után vágtam bele idén ismét Bércbe. Ezúttal azonban egyedül, mert kalandos életű cimborám egy szép tavaszi reggelen meggondolatlanul dolgozni állt és hamarjába begyűjtött egy bokaficamot. Kérdeztem is tőle, mit akarsz Te az erdőben?? Sajnos így neki ez is és már előre láthatóan a Kinizsi is off. Másik túrázó barátom, Gabi, farsangra durcásnak öltözött, és azóta úgy maradt. De hát ez van.
   A régi jól bevált Vár Panziót, ezúttal a Sirok Motelra cseréltem, de a vacsorámat, némi várnézegetés után még a régi helyen költöttem el. Ne tegyétek. Kissé ízetlen a főztjük. Viszont nagyon kedvesek. Hogy a kedv tényleg a tetőfokára hágjon az estének arról még egy Szlovéniától elszenvedett hokivereség is gondoskodott. Ismerkedni viszont így is lehetett. Csaba régi motoros már ezen a versenyen tizensokadjára teljesítette. Reggel a gyors készülődést követően, irány a busz, amin nagy izgalmat váltott ki, hogy a 06.00 terepfutó rajtott páran kénytelenek lesznek erősen hátulról nézni. Nekem ilyen gondjaim nem voltak. Pont megfelelt a 06.05-ös kezdés, sőt még begyűjtöttem az Országos Kék Túra (továbbiakban OTK) bélyegzőt, vagyis annak lenyomatát. Majd komótosan levakargattam magamról a tintát is.
Nem terveztem nagy iramot menni és bizakodtam, nem futok bele ismét kedves jó ismerősömbe, az Ezredes Úrba.

  Elsőnek egy nyomomba szegődő lány lett a partnerem. Brigi, neki is ez volt már a sokadik MB-je. Amúgy Erdély fun. Öröm volt hallgatni a lelkesedését, ahogy Torockóról mesélt. Kb mint másnak a Nagykörút... Idén már 3x jártak kint barátjával. Oroszlánvárnál válltunk le, mert a már megszokott várgyüjtögetős szokásomnak hódolva, lefotóztam az Oroszlánvár kihelyezett kódját, majd belebotlottam pihegő, durcás kis Gabi barátomba. Elég vicces volt, mert boldogan közölte; tudta, hogy kint leszek,(ezt kb mindenki tudta, de ari, hogy gondolt rám) és vidáman nevetett. Mindenki ment a maga útján. Brigit már nem érhettem utol, illetve nem akartam futni rögtön az elején. Inkább beszélgetni kezdtem egy igazi első kisérletezővel, mit ad isten, megint egy lánnyal. Asszem a srácok itt még vad rohangászásban vannak...nem tudom...de vagy nekem kell az ő iramukhoz igazodnom, vagy hagyom őket Kékest rohamozni. Rohamoztak. Mi Erikával meg nagyon jól elbeszélgettünk. Kékesre a várt időben jutottunk fel. Itt elidőztünk egy félórát, amibe belejátszott az is, hogy nekem itt kellett pecsételnem az OKT füzetbe, meg az is persze, hogy a Szanatóriumnál (itt a bélyegző, mielőtt másra gondolnál) hagytam a kölcsön kapott túrabotot. Futás vissza. Jajj de jól esett!

   Galyatetőig jobb időt mentünk, mint korábbi legjobbamon 2006-ban. Igaz utánna akkor a célig futottam. Na erre idén nem vállalkoztam volna. 1. Mert az ember az idő előrehaladtával hülyül, és elfelejt dolgokat. 2. Mert vasárnapra szerveztem egy kisebb kirándulást, 3. Mert csak. Viszont Erikának annyira megtetszett a túrabotozás, hogy a Muzsláig vele cipeltettem. Vissza sem adta volna..ha kérem sem. Az ember ne vitatkozzon egy ügyésszel. Ágasvár, Mártakeresztes...régi ismerősként köszöntek rám. Na meg az a bőségszaru, amit a rendezők terítettek elénk 5db háztartási keksz képében. Szépen akkurátusan (értsd: összefogdosva) egymásra tornyozva várták az eléhezett túristákat. Meg is fordítottam, hátha a stóc alján valami nyeremény vagy tombola vagy akármi van. Szerinted volt? Na de! Úr adta, Willy elvette. Ez van.
Jöhet a Muzsla.

  Jött. Voltak akik már előre temették magukat...jajj de nehéz...hű de magas...meg más efféle badarságokat mondogadtak szerintem jobbára csak maguknak. De hát ettől nem jön közelebb a cél. Ez az utolsó hegy Szurdokpüspöki előtt. Nagyon szép, kényelmes út vezet fel rá. Felemelő visszanézni a Kékesre. Jó messze van. A csúcs előtt váltunk szét Erikával, én kinéztem magamnak a 18.45-ös pesti buszt, ő inkább megállt pár percre. De tényleg nem állhatott meg sokra mert bár én majd' a célig futottam (ahol lehetett), ő kb 10-15 perccel utánnam ért be. Ezúton is gratulálok a teljesítményéhez és ahhoz, hogy sikerült a tervezettnél kicsit jobb időt mennie. Közben még egy ismerőssel futottam össze, Szabolcsot is már sok éve ismerem. Kicsit elbeszélgettünk, mielőtt a célba bementem volna. A kitűzőt, kézfogást stb még megelőzte egy nutellás palacsinta... végülis a túlélésért vívott kegyetlen harcban elesik pár védtelen palacsinta.

Címkék: Teljesítménytúra