Magas Tátra túra - Szlovákia 2009

5.nap: Nos, felkelt a nap és én újra úton vagyok  , mégsem adtam föl  ,bár mind két lábam vízhólyagokkal telve . Kicsit sántikálva ,de megyek !! Vár a hegy!!

Csorba tó településtől indultam utamra  a Menguszfalvi völgy katlanában . Első amit  teszek , hogy a hegy szellemének adózva követ rakok az „áldozati asztalra” . Ezt mindig megtettem mielőtt elindultam a hegyóriások felé ( bár ezt még elfeledtem említeni , ez itt így szokás ) . A Poprádi tó elágazásánál különös dologra találtam . Egy fából készült fakunyhóban különböző nagyságú csomagok voltak elkészítve . Ha valaki úgy gondolta , hogy a málhája mellett fölviszi a menedék házhoz eme csomagok egyikét (5-10Kg), akkor ott kap érte egy finom teát vagy kávét . No én ezt a lehetőséget kihagytam  egyrészt mivel  nem esett utamba a menedékház és másrészt mert a  magam málháját is elég volt fölvinnem , sebekkel borított lábammal.  Neki indultam hát .  Bal oldalamon hangos morajlással dübörög a Mlinyica patak kristálytiszta vize és a már itt megszokott fenyves erdőben haladtam célom felé. Havasi sisakvirág és Kornis tárnics sokasága virágzott hatalmas telepekben a patak partján. Mérhetetlen csendet , csak a vízcsobogása és a fenyők halk suhogása verte föl. Gyanta illat terjengett a levegőben.  Csak lépdeltem a köveken egyre följebb és följebb , míg a fenyvest újra kis törpefenyők váltották föl . Innen már láttam az óriás hegyek oldalán kígyózó emberi apró alakokat amint araszoltak egyre följebb és följebb a hódító útjukon. Már olyan egykedvűen fogadtam a magasságokat  , hogy nem is foglalkoztam csak a táj szépségével . Sűrű fényképezőgép kattogtatással múlattam az időm és vettem el a figyelmet a nehéz út viszontagságáról  . Lassan szuszogva és fújtatva ,fogam össze szorítva (a fájdalom miatt ) , de elértem a Nagy Hincó tóhoz ( Velké Hincovo pleso , 1945m ). A tó hatalmas gleccser katlanban keletkezett , felületét gyakran 10 hónapig is jégpáncél fedi . A területe 20,08 ha , mélysége 54 m . Most azonban vakító kéken ragyogott  (jégnek nyoma se volt )és épp búvárok készültek meghódítani a mélységét . Partján kis pihenőt tartottam és némi forró teát és kekszet vettem magamhoz  ( csontig hatoló hideg szél járt át ).  Melegruhába bújtam és elidúltam a Kuprova hágó  meredek hegyi szerpentinén.  Végre a tüdőköptető meredek úton elértem a hágó 2180 m magasságát . Végre itt vagyok !! Ameddig a szem ellát csak morcos meredek falú komor hegyek, de az élmény óriási !! Alant látni  a Kis  és a  Nagy Hincó tavat . Felhők közt voltam  és végtelen nyugalomban….. Majd lassan visszafelé ereszkedtem , de mire elértem újra a tavat , esni kezdett az eső !! Itt a hegyen nagyon veszélyes ez , mivel  köveken ereszkedünk lefelé több órán keresztűl és nagyon csúszós , balesetveszélyes  , ezért  fokozott figyelmet igényel . Hiába volt esőkabát !! Bőrig áztam és sikerült egy kőmellé lépnem  így elmerült a bakancsom is. Már csak az érdekelt , hogy lejussak !! A eső egyre jobban szakadt . Az út  szinte patak mederré változott. A bakancsom cuppogó hangja kíséretében és a párás levegőt szinte harapva értem be a szálláshelyre . Hamar forró zuhanyt vettem és még forróbb teát ittam.

És még nem ért véget a napom! Egy Szlovákiában élő magyar barátnőmmel volt találkozóm . Hamarosan meg is jött  ( személyesen még nem találkoztunk csak leveleztünk ) , és úgy üdvözöltük egymást mintha ezer éve ismerősök lennénk.  Meg invitált magukhoz, de azt nem mondta, hogy egy étterembe fogunk kikötni a végén. Ott álltam egy előkelő étteremben, piros papucsban, fekete meleg zokniban (mást nem tudtam fölhúzni mivel rettenetesen fájt a lábam ) és melegítőben. No, mindegy, túltettem magam a dolgon (úgy sem ismert senki). Rendelt a barátnőm vacsorát és mellé valami „ Tatransky Caj –át”  no gondoltam a csaja az tea lehet és legalább fölmelegszem tőle . Kihoztak egy kupica valamit aminek irtó kellemes illata volt . Kicsit bámultam , mert nálam a tea ivás min.féliternél kezdődik , de nem akartam megbántani , hogy csak ennyi !! No azonban a képemre fagyott a mosoly mikor megkóstoltam !!Levegőt nem kaptam , könnyeztem és szóhoz sem jutottam !! Kiderűlt , hogy ez nem tea ,  hanem egy 52% - os  lélekmelegítő !!  Hát fölmelegített rendesen az már biztos !! El is feledtem rögtön a hegyen átélt hatalmas esőverést !!  És mivel erős alkoholt nem igazán iszom , így hamar szédelegni kezdtem és  vidám beszélgetés mellett költöttük el a fínom sajtból és áfonya mártásból készült vacsorát.

Igazán szép este volt és  egy nagyon jó barátnőt tudhattam  magam mellett . Meg is beszéltünk a következő napra egy közös „kis” túrázást , mivel ő nem gyakorlott túrázó így nem mehettem vele hosszú és fárasztó útra , no meg az én sebes lábam sem tudtam volna hosszú túrára fogni  és hegymászó bakancsba tuszkolni ….

6. nap: Egész éjjel alig aludtam valamit , fájt a lábam és a vörösre égett arcom ,karom is  fájdogált ha a takaró hozzá ért , nem beszélve a hatalmas viharról . Szakadt az eső mintha dézsából öntötték volna. Reggel  ott állt a csapat tanácstalanul ,hogy hát merre is induljanak ( nekem már volt programom így engem különösebben nem zavart a tény ) . Végre kialakult a dolog és az eső is elcsendesedett .  Irány Késmárk (városnézés )  még jó , hogy nem velük mentem   mert utálom a városban való lődörgést ….

Nos ismét az elektricskán ültem  , és Irány Stary Smokovec ott volt a találkozó a barátosnémmal megbeszélve . Bocs azt elfeledtem írni , hogy a barátnőm Ancianci . Egy órával hamarább érkeztem ( ő templomba ment ) , de nem voltam elveszve kicsit sem . Sorban álltam egy utcai árusnál és azon gondolkodtam , hogy ,  hogy a fenébe is kérjek egy jó sajtos –tejfölös lángost ?? A lángos szó szinte meg egyezik a mi elnevezésünkkel , no de a sajtos – tejfölös …???  Legnagyobb meglepetésemre az addig csak szlovákul karattyoló  „Béla bácsi” (így neveztem el) ha törve is a magyart , de kimondta a bűvös szót , sőt még a fokhagymára is rákérdezett !!  Úgy , hogy nincs itt senki elveszve és nem hal éhen !!  Kiültem a teraszra és jól befalatoztam . 

Lassan elérkezett a találkozó időpontja és legnagyobb meglepetésemre az ottani barátaival ( egy házaspárral) jött felém a barátnőm . Bemutatkozás után ( nagyon szimpatikusak voltak Éva és Győző szlovákiai magyarok) meg invitáltak egy reggelire  , de csak kevéske sajt fért már belém ( a lángossal meg telt gyomrom )  de irtó finom sajtokat kóstolgattam  ( de  kár volt lángost ennem !! ).

Reggeli után , úgy döntött a csapat , hogy együtt indulunk neki a túrának !! Utunk során egy házikóhoz értünk (az elmúlt napokban kétszer is elmentem  előtte és sosem néztem meg belülről ) kiderült , hogy ez a legrégebbi menedékház a M.Tátrában . 1863-ban építette Rainer János György és a házban egy kis kiállítás van a tátrai teherhordók  történetéről  , valamint régi hegymászó felszerelések gyűjteménye is megtalálható itt . Igazán értékelem , hogy meg mutatták nekem !! A hangulatos házikóban főtt-rotyogott a sok féle gyógynövényből készült főzet és a barátaim meginvitáltak egy valami irtó keserű itókára kb.fél deci és mikor lenyeli az ember vissza kérezkedik  , alig bírtam lenyelni  ( ez volt  a kilúgozott encián gyökérből készült pálinka a Horec) és rögtön utána kellett küldeni a fél liternyi gyógyteát ( ez már nagyon finom volt) no ettől rendesen bemelegedtem és még azt is feledtem , hogy irtóra fájdogálnak a vízhólyagjaim a meggyötört lábamon , a földagadt vörös képemről nem is beszélve !!

A pultnál ténykedő szlovák fiatalemberrel igen csak elbeszélgettek a barátaim és mint kiderült , rólam is beszélgettek no meg a politikáról  ( nem tudott magyarul).  Kiderült , hogy Komáromban volt katona és csak jó véleménye volt a magyarokról . A gépemet elkérve készített is hamarjában egy fotót rólunk és én ( a Horectól fölbátorodva )   Gyakujemmel (köszönömmel)  kezet fogtam vele és vidáman útra keltünk . Igazán jól éreztem magam . Rengeteget beszélgettünk és közben egyre csak haladtunk . Megnéztük újra a Tarpataki vízesést , ahol most óriásira duzzadt a patak ( már inkább folyó volt) . Zengett és dübörgött az egész völgy a  hatalmas sugárban  köveken lefolyó víztől . Majd egyre csak haladtunk az erdőben hol lefelé –hol fölfelé. Tiszta föl üdülés volt  ez a túra (számomra csak séta ) az utóbbi napok megpróbáltató meneteléséhez viszonyítva.

Tátralomnicra (Tatranská Lomnica) leérve  egy nagyon hangulatos kis étterembe invitáltak meg a kedvenc kajámra  a juhtúrós sztrapacskára !! Ez a kaja az amit bárhol és bármikor , állva , fekve , fél lábon vagy guggolva  ….megeszem , hisz IMÁDOM !!   Azt hiszem igazán szép barátság szövődött közöttünk és talán ha az ég is úgy akarja viszonozhatom nekik a szíves vendéglátást  !!

A barátnőm a végén meg kérdezte , hogy veszítettem , hogy nem mentem a saját csapatommal várost nézni ???  Erre csak annyit mondtam :  akkor veszítettem volna ha velük megyek , veszítettem volna három igazán jó barátot !!! Remek nap volt !! Köszönöm a Barátaimnak !!!

7.nap: Eljött az utolsó reggel  , sajnos a szabadságom ideje lejárt . Este a nagyja holmit már becsomagoltam . Nem tudom ki , hogy van vele , de valahogy a hazafelé pakoláskor …nos  , valahogy sosincs elég hely ( pedig a kaját is meg ettem amit erre a pár napra vittem). Nos azért sikerült bele tuszkolnom , taposnom az utolsó darabokat is , és irány az elektricska !!

Poprádon egyórás várakozás után  ( amit egy rendkívül huzatos és zajos  váróteremben töltöttünk el )átszálltunk a vonatra ami Kassára vitt minket . A csomagokat leadva a megőrzőbe , elindultunk városnézésre . Első célunk a Szent Erzsébet  főszékesegyház , ismertebb nevén a kassai dóm . Kassa egyik legszebb és legjellegzetesebb épülete , Európa egyik  legszebb székesegyháza. Nem csalódtam !! Tényleg gyönyörű  !!  

A székesegyház altemplomában temették el 1906-ban II:Rákóczi Ferenc fejedelem Rodostóból hazahozott hamvait.

Nagyon tetszett a belvárosi sétaút is … rengeteg régi ház föl van újítva   ( jó látni , hogy a letűnt korok épületeit nem bontották le , hanem szépen felújítva gyönyörködhetünk bennük  még ma is ). Főtéren gyönyörű és hatalmas szökőkút látható , ahol a víz játéka mellé zene és fény társul ( bár mi most a fényt nem láttuk mert az csak este működik ).

Egy finom fagyi és két szelet sütemény után elindultam ,hogy az otthoniaknak valamit vásároljak . Sok  édességet , Becherovkát  no és persze a már a naplómból ismert Tatransky Caját is vásároltam .

Fölpakolva és nagyon fáradtam érkeztem meg a Keleti pu.-ra. És onnan kocsival ( 80km) az otthonomban .

Amit elkell még mondanom erről az útról :

Semmiféle atrocitás nem ért sem engem sem a spottársaimat , ( pedig végig magyarúl beszéltünk mindenhol , mivel szlovákul nem is tudott közülünk csak pár ember ) nagyon pozitív benyomásom van az ottani , szlovák  emberekről ( szállás adónk is szlovák volt és egy szót sem tudott magyarúl ) .

Rengeteg barátot szereztem , úgy a B.pesti  , mint a Székesfehérvári sporttársaknak is köszönöm a barátságukat  .  Remélem jövőre is lesz annyi bátorságom és egészségem , hogy újra a „hegyi menethez ” csatlakozzam és velük együtt végig járjam a nem kis erőfeszítést igénylő magashegyi "hódító utam ” …

Köszönöm ,hogy elolvastátok , életem álmának valóra válásának történetét …..

Vége .

Címkék: Tátra Túraleírás