Torockói kirucc kiválóan sikerült. Naná! Nyitó nap a Székelykőn, amolyan alap kirándulás és ismerkedés. Pestről csak mi négyen voltunk, Katica Péterrel illetve Gyula meg én. Jött egy remek kis csapat Pécsről; Kata, Évi, Szilvi, Zoltán, Béla, Balázs, valamint Angéla és János Szekszárdról. Ja és 15 emberből 3 masszőr volt. Még valami statisztikát?

http://picasaweb.google.hu/turatarswilly/Torocko2010051015#5471896065851650338

Állók balról Béla, Péter, Katica, hagyjuk, Ibi, Angi, Zoli, Balázs, Évi, Szilvi, TJános
Első sor: Megyulánk, János és Kata.

  Második napon Ordaskő és Vidaly jött. E kettő közt van Torockó.
Harmadik nap Tordai sóbánya és szakadék. Hoztam jópár sókőzetet, persze tilos. Hasadéknál leváltunk 4-en a többiekről és felmentünk a gerincre. Katica geoládázott tuképp mindenki, kivéve Gyulát, aki rövid éneklés után elment napszúrást kapni. A sorrend utólag már bizonytalan, viszont ez volt az egyetlen siker, mert összejött neki, mi meg nem leltük fel a ládát. A látvány ellenben mindenkit kárpótolt. Vissza a mederben jöttünk, barlangászkodtunk, ahol is demonstráltam miképp lehet nagyjából térdig érő sziklát negatívban, hátrafele kimászni. Nagggyon negatív… Sütött a nap ezerrel, jókat röhögtünk. Este villámokat fotóztunk. Élvezettel néztük az egy órás showt fedett helyről, mintha nem is zuhogna máskor. Már másnap ugyan ezt teljes életnagyságban a szabadlevegőn is megtehettük. Immáron elázva.

http://picasaweb.google.hu/turatarswilly/Torocko2010051015#5471898135557632898

  Azért ez a kép megér egy elemzést. Figyeld a hajdan szebb napokat látott mozit! Letisztult formájával nem bonyolítja, nem figuráz, nem érvel, egyszerűen csak Fox és mindenki tud mindent. ott van a sarkon, ott ahol mindenki összefut és együtt lélegzik a város nyüzsgő sokaságával. Grrrrrrrr! Márketing álom a 70-es évekből. És mindezt provokatívan kontrasztba állítja a vadludas műalkotás, az életadó víz valamint az égretörő hattyú/vadlúd izé.
Hagyjuk.
  Negyedik nap felmentünk a Belavar-ra. Hol beborult, hol kisütött, kicsit esett, kicsit fújt, kicsit eltévedtünk és mintha csak erre várt volna rákezdett. Persze fent voltunk a gerincen, ahol max az ellenségeimmel várnék be egy nagyobb vihart…"hát-hogy-ha" alapon. Így inkább lejöttünk a gerincről, még épp időben. Igaz jelünk nem volt, helyenként került alánk régi szekérút, de ettől lett igazán izgalmas. Az eső jóegy óra kitartó, heves leves után elcsendesülve szemerkélt, de helyette én kezdtem el esni, mindjárt jó nagyokat. Used shoes vs hegyoldal. Utóbbi győzött 0:3-ra. De öröm az ürömben, csak a  cipőm nem volt vízhatlan, ellenben kopott. Vót eccer valami reklám is; Minden időben Tisza a cipőben. Vagy ilyesmi...
Na kérem, a történelmi hűség végett álljon itt egy mondat: Ez volt a legjobb nap. Köszönet Jánosnak érte!!!
  Ötödik nap Könnyű kis kirándulást tettünk környék vasbányáinál. Kb 200 éves üregek. Elég hamar vége lett a napnak, így kint maradtunk a domboldalakon napozni, beszélgetni. Gyula ment a maga "mindenen keresztül" útján. Mi hárman –Katicával és Péterrel- heverésztünk a fűben. (kép nem készült, mindent tagadok.)
  Utazás napján (bár először úgy akartuk, hogy csak vasárnap jövünk) felmentünk a Bedellő felé. Sajnos a csúcs kimaradt, megint elkezdett esni. Viszont akad itt egy pofás barlang, meg felette egy még pofásabb kis vízesés. Aztán megint különutas megoldást választottunk négyen. Irány fel a hegyre, persze csak azért, hogy ismét jó alaposan elázzunk. Lefelé jövet letértünk a kék jelzésről, mondván mert nem akartunk quadosokkal találkozni. És legott elkavartunk a réten, begyűjtve az összes éppen virágzó kutyatej elázott bóbitáját. Mintha döglött csirkéken tapostunk volna keresztül, úgy állt a sok "toll" a bakancsainkon, és még a kékünket is visszasírtuk. Út meg sehol, csak meredek sziklafal, amin nem lehet lejönni. És esett kitartóan, bár most csak ő. Bakim jól bírta a terepet. Végül találtunk egy csobogó patakot, aminek a medrében le lehetett ereszkedni. Meredeken alámosva a sziklafalat egy csodaszép, fákkal fedett meredélyen vezetett le. (úúú ezt de szépen mondtam. biztos olvastam valahol) Igazi crossover feeling. Gyula, mondanom sem kell, örült. Ez az Ő sportja. Lejutva kiértünk valami magánterületre, de nem perelt be senki, igaz, a románok nem is köszöntek vissza. Nem örültek. A vetkőzés a kocsinál viccesen alakult. Kb így: fényképező berepül első ülésre. Cipő le, kabát szétnyit, alóla kihámozódás az esővédőnaciból. Az is berepül. Cipő vissza. Kabát le, berepül. Hátizsák le, berepül. Willy elázva, berepül és szárad ... szárad ... szárad.

Remélem sikerült a hangulatot valamennyire visszadnom, csak ilyen túrát kívánok másoknak is!
Yuhúúúú

Címkék: Erdélyi Kiruccanás