Ma is korán keltem. Kíváncsi voltam, tudok-e befáslizott lábbal vezetni? Egész jól megy, csak ne kelljen hirtelen fékezni. Egy kanyarban leállok, az ébredő erdő hangjait figyelem. Az ernyős virágú vadmuharon piros pettyes, fekete csíkos, zöldhernyó lakmározik. Bebábozódás után ebből fog kifejlődni a gyönyörű fecskefarkú lepke. Arrább, érett bimbóspöfetegek zöldessárga spóráit viszi tova a légáramlat. Pár éve, mikor a Bükk-900-as csúcsait jártam, egy szétrúgott óriáspöfeteget találtam az Őserdő közelében. Mérgelődtem, ha már nem ismerik, miért teszik tönkre ezt a finom, kiadós gombát? Attól kezdve árgus szemmel figyeltem az avart, de csak gömbölyű, fehér mészkősziklákat találtam. Már lemondtam róla, mikor a Nagy István erőse oldalában majdnem keresztülestem egy jó futball labdányin. Ahogy felnézek, látom 2-es, 3-as csoportokban kisebbek, nagyobbak nőnek egy vonalban. El sem tudtam egyszerre vinni őket. Másnap, a nagy hátizsákkal mentem vissza értük. A 14 legnagyobb összesen 47 kilót nyomott. Mint a juhsajtot vastag szeletekre vágtuk, úgy sütöttük ki natúr, vagy panírozva, olajban. Tojással olyan volt, mintha velőt ennénk. Míg ott voltunk, azt ettük.  A keményebbeket haza hoztuk, a többit elajándékoztam. Az óriás pöfeteg csapadékos, párás, meleg időben májustól október elejéig terem mezőkön és lomberdőkben. Nem túl gyakori, de egy gombával a család jóllakik.

Mire visszaérek, Julcsi már bepakolt. Indulhatunk, Mályinkán majd megállunk reggelizni. A Nagyvisnyó felé vezető szerpentinen ereszkedünk lefelé. Szemben, a völgy túloldalán, a Dédesi vár omladékai látszanak. A tatárjárás után épült erősséget Hasszán, temesi vajda ostromolta 1567-ben. A védők végül a kaputorony alá hordták a maradék puskaport, kanócot gyújtottak, s egy rejtett alagúton elmenekültek. A várba tóduló törökök közül több százan haltak a romok alatt. Bosszúból földig rombolták a falakat. A hetvenes évek közepén egy Tavaszi Hegymászó Találkozón, ott a nyeregben állt az én sátram is. A Kis-kő szikláit másztuk. Ritka páfrányai miatt azóta már az is szigorúan védett terület. A letörés szélén tucat számra találtuk a történelem előtti idők emberének vonalmintás cserépedény darabjait. Ezért szerettem volna tegnap a gyerekekkel odamenni.

Szilvásváradon leparkolunk. A többiek a kisvonattal felmennek a Fátyol-vízeséshez és az Erdei Múzeumhoz, aztán a Pisztrángos tavat érintve gyalog jönnek vissza. Az én lábam ezt most nem engedi.    Végigmustrálom a bazárok fafaragásait. Vannak közöttük egészen szép darabok is, azután a lóistállók felé sántikálok. Sajnos most zárva van minden.

Nagyapámtól tudom - aki finnugor nyelvész volt -, hogy a magyarság már az Ural-környéki őshazában is tartott lovat. A Kárpát-medencében az első ménest 899-ben Árpád apánk alapította a Duna egyik szigetén. A helyet a ménesmester nevéről azóta Csepel-szigetnek hívják. De ebből az időből származnak Lórév, Csikómező, Ménfő, Ménfőcsanak helységneveink is.

A Szilvásváradon tenyésztett lipicai nem magyarfajta, de 180 év alatt meghonosodott nálunk. Károly főherceg 1580-ban a Trieszt melletti Lipica meszes fennsíkjára telepítette ménesét. A napóleoni háborúk elől menekítették az állatokat 1809-ben Mezőhegyesre, majd Fogarasra, később Bábolnára. A bükki ménest 1951-ben hozták létre, remélve, hogy a fajta acélos, igénytelen tulajdonságait jobban továbbörökíti a karsztos hegyi környezetben. A csikók Szilvásváradon születnek, majd elválasztásuktól Csipkéskúton és a Nagymezőn 7-800 méter magasságban nevelkednek. A lipicai ló nyolc törzstenyészete közül kettő magyar eredetű. Európa bajnok fogathajtóink is innen válogatták lovaikat.  

Lassan telik az idő. Egy fűzfa árnyékába ültem nézelődni. A patak locsogva csörgedezik a kövek között. Percek óta nézem a tiszta, átlátszó vizet. Szélén, a kövek között ászkarákok evickélnek. Mint apró helikopterek, karcsú testű szitakötők cikáznak a víz felett. Vérszomjas ragadozók ezek, apró, repülő rovarokkal táplálkoznak, de vízben élő lárváik a halivadékot is megeszik.

Az imént egy légy esett a vízbe, aztán valami villant, egy apró csobbanás és az arasznyi sebespisztráng már el is nyelte. Valószínűleg percek óta itt volt már előttem, farokuszonyával olyan sebesen hajtva magát árral szemben, hogy egy helyben állt a vízben, színével teljesen beleolvadva a patakmeder kövei közé. Most már őt figyelem. Alig mozdul a meder közepéről. Időnként száját kitátva bekapja a feléje sodródó táplálékot. Könnyű neki, csak arra vár, hogy a sült galamb a szájába repüljön.

Elmúlt két óra, lassan a gyerekeknek is vissza kell érni. a kocsi mellett Pistiék fagylaltot nyalnak. Most jöttek pár perce. Bélapátfalván tábla mutatja, merre van az apátság. Kék köpenyes, nagy hasú, hajlott hátú bácsi kalauzol a temploma. Később kiderül, hogy a falu nagy tudású plébánosa.

A Háromkúti apátság latin-kereszt alaprajzú székesegyházát 1232-ben a Franciaországból érkezett cisztercita rend barátai kezdték építeni, román stílusban. A tatárjárás idején már álltak a rendház és a templom főfalai, de a szerzetesek közül csak hárman élték túl a pusztítást. 90 évig állt az építkezés. Végül Németországból jöttek ciszterek befejezni a XIV. század közepén. Így a boltozat már kora-gót jegyeket viseli magán. A török hódoltság idején pusztulásnak indult, teteje beszakadt, a falak között fák nőttek. Az 1700-as évek első felében eredeti állapotába állították helyre. Az 1959-ben kezdődött ásatások során előkerültek a monostor alapfalai.

Megcsodáljuk kívülről a délutáni nap sugaraiban fürdő boltíves kaput, a vörös riolit és fehér riolit-tufából készült kősáv-csíkos homlokzatot, a francia mesterek munkáját dicsérő rózsaablakot. Vezetőnk már elköszönt tőlünk. Idős kora ellenére nyolc faluban teljesít szolgálatot. Errefelé is nyomasztó a lelkész hiány. A falubeli asszonyok virággal díszítik a bejáratot. Holnap lesz a Nagyboldogasszonyi búcsú.

Monosbél után összeszűkül az Eger-patak völgye. Balra a hegyen Szarvaskő vára volt. A hegyet érdekes formájú, úgynevezett párnás andezit alkotja. Sokat vitatkoztak a geológusok ezek keletkezéséről. Mígnem az óceáni árkok kutatásánál fény derült a titokra. Tenger alatti vulkán kitörésekor a kibuggyanó lávát a víz gyorsan kihűtve alakulnak ki ezek az érdekes formájú láva párnák.

Egerbe érve betérünk a Szépasszony-völgyébe. Azért hívják így, mert aki valamelyik pincében benyakal egy-két liter bort, azután virágos jókedvében már a hetven éves, fogatlan banyát is szemrevaló menyecskének látja. Amíg Pisti elmegy borért, Julcsiék barackot vásárolnak. Az öreg rezgőnyár árnyékában húzódva hallgatom a cigányzenét. Szépen, halkan muzsikálnak. Hálát adok a Mindenhatónak, hogy csak az utolsó nap történt a baj. Szép volt ez a pár nap, jövőre is eljövünk ide.

Szádeczky-Kardoss Géza

szadeczky-kg@freemail.hu

+3630/35-439-35