Velence 10x kerékpáros teljesítménytúra, 10 kör-280km

Hajnali 4-kor riadtam az ébresztőórára, és már csípkednem kellett magam, hogy odaérjek az öt órás tervezett indulásra. Jó nehézre sikerült a hátizsákom, mert teleraktam izótoniás itallal és egyéb szükséges holmival amire szükségem lehet a nap folyamán. Az ablakon kinézve a borult égbolt agódalomra adott okot, gyorsan be is került a hátizsákba az eső kabát is. így indultam el barátomhoz a garázsba. Mikor odaértem  ő már az autó körül sertepert, és bringája már a tetején figyelt. Feldobtam a gépemet a tetőtartóra, és már indultunk is Velencére. Megérkezve  a parkolóba, már sporttársak pakoltak, öltöztek, készülődtek a rajthoz. Sietve tettük ezt mi is mert korán szerettünk volna elrajtolni. Rohantam nevezni, de ekkor ért a meglepetés! A rendezők még nem értek ide. Pedig fél hét volt már. Elviccelődtünk, mikőzben egyre gyülekeztek a versenybringások, akik türelemmel várták az indulást. Végre befutott a rendezők autója is, és nagyon gyorsan kipakolták az asztalt. elindult a nevezés. Felraktuk a rajtszámot és 7 órakor rajtoltunk el elég kényelmes tempóban. Élveztük a még nyugodt parti utat. Elrobogott melletünk egy 20 főt számláló csapat, fel akartam zárkózni, de barátom nyugalomra intett, hogy szükség lesz még arra az erőre. Az első kőr simán jött, majd, a második is. A harmadik körben már érezni lehett hogy az északi part emelkedői egyre nehezebbek. A harmadik kör végén kiálltunk egy rövid frissítésre. Ekkor kezdtem aggódni, az alattomosan kezdődő izomgörcsök miatt, pedig 84km nél jóval többet is mentem már. Szerencsére szép lassan elmúlt a fájdalom menet közben. Az idő egyre melegedett, és már az aszfaltcsík kezdte ontani a hőséget. Sajnos a tókörüli utak megteltek autósokkal, ami miatt még inkább koncentrálni kellett a ránk eső feladatra. Az ötödik kör volt a vízválasztó, ekkor derült ki milyen edzettségi állapotban vagyunk. Megerősödött az északi szél, tovább nehezítve az északi part emelkedőit. Ekkor már a 140km volt a lábunkban. Te jóságos ég! Ez még a féltáv! Próbáltam nyugtatni magam,  másra terelni a gondolataimat, és gépiesen tenni a dolgomat. Az agyalás éppenséggel nem segítet ebben. Inkább azzal foglalkoztam mikor álljak meg frissíteni, enni, nehogy eléhezzek, vagy elszomjazzak. Nagy segitséget jelentett a környező telepulések kis boltjai, ahol be lehett szerezni bármi táplálékot szükség esetén. Többször éltünk is a lehetőséggel. A nap egyre magasabbra emelkedett és ontotta kíméletlen sugarait, végre igazi nyári hangulatom lett. Érdekes volt látni a sok, rajtszámos bringás forgatagát, miközben néha alkalmi szurkolótáborunk is akadt. Egy kivülálló számára úgy tünt, hogy országúti mezőnyversenyt lát.Ahogy jőttek a kilóméterek úgy nehezedet a hátralévő táv leküzdése. A 7. körre már megismertem az út összes emelkedójét, hupliját és döccenőjét. Lassan elértük 200. km-t is. Eszembe jutott hogy még vissza van 80 km, érdekes érzések kavarogtak bennem, hiszen lassan a balaton kör távját abszolválom, és még van mit küzdeni. Ez tovább rontotta helyzetem mert éppen egy holtpontra kerültem, úgy éreztem sürgösen össsze kell szednem magamat. Velencén a lángossütő illata is, próbára tett rendesen, mivel végig müzliszelet, csoki, és banán volt az üzemanyag, nehogy gyomor panaszok miatt keljen feladnom a küzdelmet. A nyolcadik körben elért a vánszorgás, ráadásul a lángosról álmodoztam. Némi érett banán elfogyasztása után, ismét megindultam tempósabban, mert sietnem kellett 19 órakkor zár a cél és hárta volt még, másfél kör. A kilencedik kör leküzdése erőt adott és csodák csodája, ismét felgyorsultam, előzgettem, hajtottam a kitűzött cél felé.  Célvonalom áthaladva ujjongó érzés fogott el! Hurrá! Itt az utolsó kör! A 260. km után kezdtem lassulni, mert kimerült a vízkészletem, alig vártam hogy beérjek Pákozdra a kúthoz. Nagy volt a forgalom a kútnál. Mikor szóba elegyedtem az egyik versenyzővel akkor ért a hideg zuhany! Megtudtam hogy a cél este 9 kor zár nem pedig hétkor! Végig hajszoltam magamat pedig jó lett volna egy tíz perces megállás, ezzel szemben menet közben ettem, ittam, mondván nincs már idő ilyenre. Eljátszottam a szintidőmet az elején. Nagyon akartam spórolni az erőmmel. Mérgemben az utolsó tíz kilóméterre oda tettem a teljes maradék erőmet, eszeveszett száguldásba kezdtem, minden mindegy alapon. A kilóméteróra állásra nézve a számok büvöletébe kerültem. 270 km bringázás után még marad erőm 30as átlagot hajtani? Csodálkoztam is magamon.  Jött az utolsó emelkedő Sukorónál aztán végre ismét száguldhattam Velencéig. A parti útra érve még sprinteltem egy utolsót a célvonalig.

Jó kis rendezvény ez, évek óta járok, de eddig sosem jutottem el a 10 kőrig, mindig történt valami technikai zűr, vagy kedvezőtlen időjárás, ami megakadályozott benne. Hiába a hosszú táv nem csak a kerékpárost, a bringáját sem kíméli! 

Természetesen lehetett kevesebb, tetszőleges mennyiségű kört is menni a Velencei tó körül. Ajánlom minden kerékpáros túratársnak aki még nem próbálta ki. Jó kis kellemes verseny hangulatú esemény ez, ahol saját magunkal vagyunk  elsősorban versenyben.

Címkék: Easybiker Kalandjai