Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Alacsony-tátrai gerinctúra
2010/06/18 19:52:08 Küldte: Sandor

Ez egy régebbi írásom, de úgy döntöttem, hogy itt is megosztom kedvcsinálónak

A túra 5 szakaszra van osztva a túraleírások alapján.
Az első szakasz a Donovaly - S. Ďurkovej közötti 27.2 Km-es szakasz 1719 méteres emelkedéssel.
A második szakasz az S. Ďurkovej - Ch. M. R. Štefánika közötti 17.5 Km-es szakasz 891 méteres emelkedéssel.
A harmadik szakasz a Ch. M. R. Štefánika - Ramza közötti 15.6 Km-es szakasz 570 méteres emelkedéssel és egy nagyon hosszú és fárasztó 1040 méteres ereszkedővel lefelé.
A negyedik szakasz a Ramza - Andrejcová, útulňa közötti 20.7 Km-es szakasz 1250 méteres emelkedéssel és 1090 méteres ereszkedővel.
Az ötödik szakasz a Andrejcová, útulňa - Telgárt közötti 16.2 Km-es szakasz 786 méteres emelkedéssel és 1325 méter ereszkedéssel.

A túrát 2009.07.26-án kezdtem azzal, hogy édesapám felfuvarozott engem Donovalyba. Érzékeny búcsút vettünk egymástól és én, úgy 11 óra magasságában a piros jelzésen nekiindultam a hegyeknek, hogy keresztül menjek az egész gerincen. Ambíciózus vállalkozásom alapját az adta, hogy volt technikai pólóm, remek hátizsákom, kellő mennyiségű élelmem, gázfőzöm és a tudat, hogy napokon belül Matifu barátommal gyalogolhatok tovább a földi paradicsomban. Az öt szakaszt én hatra osztottam fel, mert az első szakasz teljes bejárása egy egész napot vett volna igénybe, de sajnos nekem az nem állt rendelkezésre, mert Budapestről még fel kellett utazni a start helyszínére. Ezt én úgy neveztem el, hogy a nulladik nap:-) A nulladik nap egy rövid, 9.4 Km-es séta volt a Hiadeľské s. (1099) menedékhelyhez, ahova viszonylag korán és szintidőn belül megérkeztem.

A hely csodaszép, a szállás szuper. Megérkezésemkor rengeteg ember volt ott. Attól féltem, hogy kint kell aludnom a medvéktől hemzsegő erdőben, de egyik pillanatról a másikra kiürült az egész nyereg és a menedékhely is. Berendezkedtem szépen a tetőtérben és közben lelkiekben felkészültem arra, hogy életemben először teljesen egyedül fogok aludni egy olyan helyen, ami 3 óra gyaloglásnyira van a legközelebbi lakott területtől. Hosszú órákat töltöttem el teljesen egyedül, főzőcskéztem, ettem, ittam, már-már kezdtem unatkozni mire betoppantak az első túrázok, akik szintén a faházikóban szándékoztak megszállni. Nem tagadom, nem örvendtem neki túlságosan, mert a cuccaim alaposan szét voltak szóródva odafent, tehát otthonosan rendezkedtem be, de mit tehet az ember; összerámoltam a cuccaimat és így már ők is felfértek a padlásra.

Kedves tótok voltak. Látható volt a tekintetükön, hogy nem nagyon tudnak hova tenni, mert nem beszélek semmilyen nyelvet csak a magyart töröm, de ettől függetlenül jól kijöttünk egymással. Hoztak a 80 literes zsákjaikban vagy fejenként 20 liter sört:-) meg borovicskát és zenét is szolgáltattak, tehát igen csak jól éreztük magunkat a házikóban

Az első nap.

Ez a nap volt mind közül a legkeményebb és a lehető legtanulságosabb. Miután elmentek az újdonsült tót barátaim nekiálltam én is a készülődésnek. Ettem, ittam és a pottyantós "mosdót" is meglátogattam, bár jobb lett volna inkább az erdőt választanom:-)
Kilenc óra tájékán nekiindultam felkapaszkodni a gerincre. Nagy menet volt, igazán embertpróbáló feljutni a gerincre a meredek hegyoldalon. A szintidő a Veľká Chochuľa-ra, ami 1753 méter magas 2 óra 27 perc.

Én ezt kicsit túllépve, de tudtam tartani. A szintidők betartása azért fontos, mert ennek alapján tudja hozzávetőlegesen megjósolni a végcélhoz érkezés idejét. Fontos, hogy bőven sötétedés előtt legyen a menedékhelyen a túrázó, mert a magashegyi gerincenéjszakázás komoly veszélyekkel járhat, ha a tapasztalatokban még nem bővelkedik a tisztelt vándorló. A veszély elsődleges forrása az időjárás hirtelen változása és a villámcsapás lehetősége, hiszen a gerinc egy nyílt terep, természetes menedékül semmi sem szolgálhat, rossz idő esetén muszáj leereszkednünk a gerincről, de ha álmunkban ér a vihar, akkor ugye ez sem olyan könnyű, mint első olvasatra, hogy fogjuk magunkat és lemegyünk a vak sötétben fejlámpával a fejünkön, tehát ezért szükséges kezdőknek a menedékhelyhez érni sötétedés előtt legalább 2 órával.
A nap további része röviden és tömören: fel egy csúcsra, le a csúcsról, fel egy csúcsra, le a csúcsról, stb... monoton hegyi menetelés. Útközben sok kirándulóval találkoztam, fel is figyeltem arra, hogy furcsa elszíneződések láthatóak némelyikük kezén és arcán. Az előttem behajoló, formás hátsójú 20 év körüli csinibaba szexuális felajánlkozásáról kiderült, hogy csak áfonyázás, ezért színes egyéniség a sok turista:-) Én is rákaptam, sokat fogyasztottam egészen az út végéig ebből a finom csemegéből.

Este 6 óra körül érkeztem meg az Durková menedékhelyhez. Félelmetesen sokan voltak. Én voltam egyedül magyar, főleg tótok és egy pár cseh volt a kb. 50 fős társaságból. Szerencsémre a magyarul is beszélő hölgy foglalt nekem helyet a tetőtérben. Valóban szerencsémre, mert ha Ő nem foglal, akkor mehettem volna ki a fiatal lányokhoz sárazni, ami a magas erkölcsi elvárásaimnak nem biztos, hogy megfelelt volna. Három fiatal, csinos és kedves lány közé befeküdni a rémálmaimban sem fordulhat elő, így sikeredett egy kövér 50-es férfi társaságát kifognom, aki kb. 125 dB-el horkolt.

Lefekvés előtt már éreztem, hogy nagy a baj, telefonáltam is Matifunak, hogy leégés ellen hozzon nekem valami szert. Rövidnadrágban, rövid ujjú technikai pólóban nyomtam végig a távot, így a tarkóm, fejem, karom és a lábam olyan mértékben égett le attól, hogy egész nap sütötte a Nap, hogy vörösebb voltam, mint Sztálin fénykorában. A legkisebb érintés vagy hőmérsékleti változás is komoly fájdalommal járt. Emiatt és a kedves mellettem alvó úr miatt egy picosecundum hunyást sem aludtam. Másnap kellően "kipihenten" indultam neki a távnak:-)

A második nap.

Nehezen indult ez a nap. A hosszú szárú nadrágban akartam menni, de, mivel a szára hozzáért a lábamhoz, és amiatt rendkívül fájt, ezért, tudván azt, hogy a mai napon hozzájutok az orvossághoz, inkább a rövidgatyámban indultam neki meghódítani az Alacsony-Tátra csúcsait. Óriási hibát követtem el, de ez, akkor nem tűnt annak , inkább csak egy kicsinek. A rendes nadrágban kellett volna elindulnom, elviselni a fájdalmat, mert a rövidnadrág városba való, nem a hegyekbe. Emiatt duplán égett le a lábam. Matifuval a találkozó a Chopokon volt megbeszélve, én 2-3 között érkeztem oda.

...ide most jönne egy fénykép rólunk:-)

A Chopok előtt sok zergével találkoztam, némelyikük meglepően közel engedett magához. Mikor Matifuval találkoztam a hegyen, már igencsak el voltam fáradva, alig bírtam vánszorogni. Szerencsére hozott orvosságot, azzal egyből befújtam a megéget bőrfelületeimet. A chopoki menedékházban ettünk, ittunk, így újra erőre kaptam , mehettünk tovább a Stefanika menedékházhoz, ami még vagy 2 óra gyaloglásnyira volt a Chopoktól.
A Stefanika menedékház egy luxusparadicsom volt az előző napokban látottakhoz képest. Lehetett enni, inni, volt vízöblítéses illemhely és langyosvízzel lehetett zuhanyozni!

A szoba, ahol aludtunk 8 férőhelyes volt, de mi csak heten aludtunk ott. Szerencsénkre a tegnap megismert három lánykával raktak egy szobába minket Matifuval. Én ennek olyan nagyon nem tudtam örvendeni, de Csaba jól elbeszélgetett velük (mellékesen megjegyzem, hogy puszit csak én kaptam az egyikőjüktől;).
Az éjszaka nagyon kemény volt. Rendkívüli módon fájt a leégett bőröm. Este, lefekvés után ki kellett mennem a WC-re és felkelve az ágyból alig bírtam lábraállni, annyira kemény volt, hogy az emeletes ágy tetejébe kapaszkodtam, hogy össze ne essek a fájdalomtól. Erőt vettem magamon, majd körbejelöltem a női WC-t, mert az volt közelebb:-)
Másnap reggeli, majd egy kis punnyadás után indultunk tovább tudván, hogy ez egy lájtos nap lesz. Hát, nem lett az.

A harmadik nap.

A Stefanika menedékháztól kellett eljutni a Ramaz menedékhelyig. Ez egy rövid 15.6 Km-es szakasznak ígérkezett.

Elindultunk reggel és bámultosan szép szakaszon mentünk egészen a Certovica, motorest-ig, amit egy rendkívül fárasztó és megerőltető kb. 1000 méteres ereszkedő előzött meg. A Cernovica, motorest egy völgy, sok étteremmel, kocsmával a főútvonal mellett. Itt ettünk, ittunk Csabával, jól belakmároztunk, ismét erőre kaptam; mehettünk tovább. Az igazi bajok itt kezdődtek. Egy idő után olyan területre értünk, ahol semmi jelzés sem volt, ráadásul a fakitermelés ment ezerrel, tehát kidőlt fák, járhatatlan utak mindenfelé. A GPS a régi piros jelzést mutatta, ami hibás információval szolgáltatott, ugyanis abban az szerepelt, hogy egy hegyet ki kell kerülni, közben meg azon keresztül kell haladni a továbbjutáshoz. Csaba ráérzett, hogy merre kell menni, én meg mentem a saját fejem után, így belerongyoltam a sűrűjébe olyannyira, hogy egy jó darabig azt sem tudtam miként fogok kikászálódni a kidőlt fák rengetegéből. Szerencsére egy idő után megtaláltam Csabát és megnyugodhattam, de a lábam sajnos nagyon-nagyon összeverődött az ágaktól, gallyaktól ami nem tett jót a leégett bőrömnek. A fájdalom az elviselhetetlenség határát súrolta. Biztos vagyok benne, hogy már nektek is égett le pl. a hátatok. Képzeljétek el, hogy a leégett hátatokat valaki elkezdi korbácsolni. Na, pont ilyen volt a lábamnak ez a kis kaland minden túlzást mellőzve. Az volt az egyik nagy szerencsém, hogy még a nehéz terep elején szólt Csaba, hogy vegyem át a nadrágomat. Ha azt nem teszem meg, és rövidnadrágban bóklászom bele a sűrűjébe, akkor szerintem súlyosabb következményekkel ját volna az eset.

A Ramzához megérkezve adtam fel a nagy álmomat, hogy végig megyek a gerincen. Sajnos Csabának megint elvettem ezzel a mókáját, de én tudom, hogy nem hoztam rossz döntést a feladással számomra. Büszke vagyok arra, hogy ilyen állapotban eljutottam a 4. állomásig és szép teljesítményt nyújtottam Önmagamnak ezzel a túrával. Kemény, fárasztó és nehéz magashegyi teljesítmény volt. Rengeteget tapasztaltam, sokat tanultam, az önismeretem is fejlődött és a határaimat is kezdem megismerni. Ezt a túrát kifejezetten olyanoknak ajánlom, akik mentálisan is legalább annyira felkészültek, mint fizikailag, mert kitartásra, kitartásra és kitartásra van szükség a táv teljesítéséhez. Csabának szavakkal megköszönni nem lehet a társaságát, amit vállalt, amit tanulhattam tőle, de szerintem Ő is tudja, hogy a hálám felé mélyebb a szavaknál.

A negyedik nap.

A Ramzától jöttünk le Bacúch faluba, ami szép kis séta volt; 3-4 óra csak lefele. Innen a hazajutás Csabáékhoz külön beszámolót érdemelne, mert annyira bonyolult, idegtépő és stresszes volt, hogy arról oldalakat lehetne írni:-)

23 órakor megérkeztünk Debrődbe, ettünk, ittunk, zuhanyoztunk majd szunya.
Engem még mindig vár az Alacsony-Tátra, tehát: folyt. köv..;)

Sándor

Címkék: Alacsony-tatra





Bejegyzések 1 - 1-ig. Összes bejegyzésed: 1

Sandor
2010/06/19 12:23:42

Nagyon köszönöm. Igyekszem




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.