Legutóbbi képsorozatom erről a túráról beszél szinte az út elejétől. Ezzel a Bloggal, teszem valóságosabbá azt, amit más szeretne.
Átélni egy utat a leírtak alapján.
Néha nehéz kérdésekkel állok szemben. Előző nap (2009.09.25.)elterveztem, hogy nem hegyi kristályokat gyűjtök, (amik értéke 2-50 € -közt is lehet) hanem, hogy csúcsra fel.
Zell am Seetől olyan 40 perc kényelmesen kocsival. Fényképezések és videó készítés hosszabbítja meg az utat, de a 40 percbe az is belefér. Taxenbachnál kell jobbra, Rauris felé lekanyarodni. Ez eddig olyan 25 km Keletnek. A nyugalom, kisebb emelkedők, a szerpentinek és a látnivaló csodás házak szépsége színesíti az utam. Magával ragad egy zsilip, amin valamikor, vagy még ma is hajózás is ment.
Wörtön keresztül eljutok egészen a Bodenhausig. Innen az a 4-4,2 km fizetős szakasz, ami már 1236 m magasan van. Itt megjegyzem, hogy évek óta az a tapasztalatom, hogy átlagban olyan 6 métert nőttek a hegyek.
[Akiknek régi térképe van, ne csodálkozzon rajta.]
Akik ezt a pár km-t is gyalog tennék meg, nekik nem kell fizetni. Amúgy egy kocsi 9 €, motor 4-5 €. Azt annyira nem néztem.
Egy erdőn megyünk tovább, mint Piroska és a rengeteg gomba, mohás talaj, ami puha, mint egy párna, hisz a gyökerek köveket hálóznak be és azon telepszenek a mohák, páfrányok, fekete áfonya stb. Aki a csúcsra koncentrál, áthaladva az erdőn, egy nagy parkolóba ér.
A parkolóban nagy tábla segít eligazodni, ki merre akar menni.
Nehézségi fokozatok, magasság, stb.
Én is nekiduráltam magam és mivel későn indultam neki, a legnehezebbet választottam. Egyben a legmagasabbat is. Egy tehénmezőn túljutva jobbról, ahogy a patakok és a gleccserek hívó szava leintett, mentem keresztül. Egy sírfelirat a sziklán és haladni tovább.
Eleinte kicsit köves, de ami a kristályokat illeti, elég nagyocskák… Meggondolandó, hogy szedjek-e…
Kisebb út, 7-800 m után meglátjuk a turista-jelzést. Azon haladva felfelé nagyon szerpentines, köves, hordalékos, meredek. Ez a terület még fűvel borított, parányi ibolyák, harangvirágok, körömvirág és pár olyan is megtalálható, ami egész Ausztriára jellemző. Bár nem sok.
Még ezen a szakaszon azt hinnénk, mikor kötélben kapaszkodva kell tovább mennünk, ez a legnehezebb… Ezen kívül még egy köteles pálya van, de nem veszélyesek. Max, 3-4 m köztiek. Ezen áthaladva egy könnyebb szakaszhoz érünk, ahol szintén csak felfelé és a kijelölt úton. Patakok iható vize, tele ásványi anyaggal, igazán felüdít.
A zöld szakasz után jobb és javaslom, ha kesztyűben megyünk tovább.
Nincsenek kötelek, csak néhol igen elgondolkodtató, hogyan tovább, a jelek ellenére is. Aki sok súlyt visz, keményen kösse fel a gatyáját (nőknél ezt nem tudom, hogy mondják. Segítene valaki?), mert majdnem 90 %-os. Néhol 75-80, amin oldalazva egész jól megoldható. Ebből szerencsére nem sok van, így ezt leküzdve, fellélegezhetünk…
A kilátás már ekkor is megáért beszél, de még nem igazán vagyunk túl azon a ponton, mikor a hegyek mögé is lehet látni. Balról van a Hoher Sonnblick, aminek csúcsa, kiemelkedésével együtt 3112 m. (Tudomásom szerint.)
Ezt láthatjuk, aminek a tetején egy kis hotel telepedett le. Onnan már jól kivehető, hogy a Hocharm felé egy kihúzott kötél van. Nem teljes szakaszon.
Olyan 55 és 80 fokban nézhetünk magunk elé, amit meg is teszünk. Sokan vannak erre és lenyűgöz, hogy 60-70 év felettiek, hogy maguk mögé söprik a fiatalságot erőnlétben is.
Többnyire mindenki tegezi egymást, hisz mindenki itt is túratárs, valahol közös a cél.
Hűvösödik. Előkerül a széldzseki, ami a póló mellé épp elég. Balról a Hocher Sonnblick, tövénél maradék gleccser látható, de ez is tiszteletreméltó. Patakok, amik összefolynak, felüdítve a lelket, az érzést.
A Hoham csúcsát már olyan 2 óra irányában lehet látni, amit hó takar egészen a Hochtor-t jelző tábla után, olyan 150-220 m-re, 10-15 %-os elmelkedőjével. A csúcs nem havas.
Tartalék [jégen csúszásmentes] csizmát vittem és Stock-ot (túrabot) is, ha keményebb lenne a szakasz, vagy a botot elhagynám. De nem. A látvány, ami fent fogadott, Észak felé csodálatos volt. Látni lehetett, mint a filmekben, ahogy a felhők pillanatok alatt átszelik és átemelkednek a hegyeken és leereszkednek a túloldalt, hogy beborítsák fehérségükkel. A távcsövet pont ekkor nem vittem el. Bánom. :-(
A köztes csúcsra felérve nagy széllel küzdöttem. Innen balra, a Hocher Sonnblick felé, jobbra meg a Hochtor felé lehetett elmenni, ami 2582 m és szintén a legnehezebb terep közé tartozik. A csúcs. Csupa sziklás és bevehetetlennek tűnik, de nem az. A csúcsgerincen nem sokat láttam tovább, ahogy reméltem.
Sötétedett. A felhő engem is elért és amilyen gyorsan, olyan gyorsan tisztult is és borított be újra. Tovább nem mentem. Farkas vakságban úgy döntöttem, lejövök. Már, csak olyan 100-150 m-t kellett volna feljebb mennem, hogy teljesen a csúcson legyek, ami ott a Hocharmon 3260 m lett volna.
Ezt nem tévesztve szem előtt és, ha majd legközelebb nem alszok el, megteszem.
Lefelé olyan 25000-2600 m-től teljesen sötétben kellett lejönni. A jelzések világítanak, valamelyest, ha odavilágítunk, de elég sűrűn is vannak. A veszélyesebb helyeken pláne.
Olyan lámpát javaslok, ami elhord vagy 30-50 m távolságra.
A lefele út sem nehéz, kivéve a sziklamászást, hisz a sötét rá tesz az érzékelésre…
Olyan 3,5 óra alatt le lehet jönni. (Ha az ember nem mond el 42 miatyánkot, 21 Üdvözlégyet és 8 „te jó Istenem mit keresek én itt”-et).
A sötétségnek is megvolt a maga szépsége. Társam lett a csend, hisz míg felfelé a Murmelek –mormoták- hangjai is megtörték a csendet, mikor a területükre mentem, ez este mind elmaradt.
Visszafelé, már a mező felé vettem az utam, de a jelzés szerint és olyan tehén létől pocsolyás, süppedős talaj fogadott, hogy a túrajelet kikerülve a mezőre dróthálón keresztül kell menni.
Nem sok esély. Ott is olyan. Vissza. És marad a laza áztatott talaj, ami ha megáll az ember, készüljön fel a süllyedésre tán térdig…
Jó lámpámnak köszönhetően, csak egyszer süppedtem meg és az is szerencsére csak csizmaszárig…
Majd ezt követve, leküzdve egy létrát, ami a kerítésen való átjutást segítette elő, a kijárat felé vezetett boldog utam.
A kocsiban lehúzott ablak segítette frissebbé tenni a napot nyugtával záró figyelésem egész hazáig. Néha a megszokott dolgoknak is, hogy tud örülni az ember, hisz a mosógép, nagyon gyorsan előkerült…
Zell am See, MMIX.X.I.