Nagyon jó hangulatú hegyikerékpár versenyt rendeztek Vértesbogláron. Az esemény  MTB Piknik  néven került megrendezésre. Jogosan kérdezhetnétek, mit akarok ezzel a beszámolóval, hiszen kerékpárverseny! Ezért gyorsan megjegyezném, sokan túrázni jöttek, akik nem akartak a dobogóért küzdeni. Megtehették, hiszen jó volt az útvonal, az időjárás, és a pálya szallagozása is kítűnő volt szinte lehetetlen volt eltévedni. Nekem a végén mégis sikerült, de ne szaladjunk ennyire előre.

 Két távon lehetett kipróbálni magunkat, 20, és 50 km- útvonalat járhatták be a vállalkozó kedvű bringások. A Vértesi pálya változatos volt, viszonylag jól járható, de azért tartogatott meglepetéseket is. Gyakran láttam ég felé forduló bicaj kerekeket, ha valaki nem figyelt eléggé. Sőt dagonyában fürdésre is akadt lehetőség, amivel éltek is páran.

Én az 50km-es távra neveztem, és bizony  komolyan küzdeni akartam, versenyezni jöttem. Motoros felvezetéssel 10 órakkor rajtoltunk, és tettünk egy kört a faluban, majd a célvonalon áthaladva indult a küzdelem. Meglódult a színes bringás kavalkád, és mindjárt tömeg bukásba keveredtem ifjú, tapasztalatlan titánok miatt. Nagy szerencsémre sikerült kikerülnöm és talpon maradnom. Boszantott a dolog, mert az élmezöny közben tetemes elönyt szerzett és nem voltam a srácokkal versenyben. Ők a rövid távon indultak, így az  akciójukkal alaposan feltartottak, és sajnos beragadtam mögéjük. A Nagy-legelők végén sikerült előzgetnem és tizedik hely környékére felérni az ekkora már elnyúlt élmezőny végére. Keményen tarottam  a pozíciómat, és elkezdtem felzárkozni a következő előzéshez. Fej fej mellett haladtunk mikor, az egyik kanyarban éreztem bringám kerekének bizonytalan hintázását. Hurrá! Defekt! A kagyar elött sikerült a 40 km órás tempónál felütni a kereket! A Kerék szerelés miatt hamar utolsó helyre estem vissza, így  az én versenyemnek sajnos vége szakadt.  Mérges, és egyben szomorú voltam, mert tudtam már nincs esély a felzárkózásra, ezért úgy döntöttem hogy akkor túrázok egyet. Végig megyek a pályán immár  tét nélkül. 13km megtétele után elértem Csákányos pusztát, és végig hajtottam a Mária szakadék mellett. A látvány kárpótolt a korábbi bosszúságért. Körtvélyes puszta után mászás következett egy gyönyörű fenyves erdőbe, és hamar lefelé száguldásba ment át az út. Fülig ért a szám, mert mindig is szerettem ezt az ösvényt. Sajnos nem tartott sokáig, elkezdődott egy hosszú emelkedő Macska-bükk és Körtvélyesen át a Nagy-Széna-hegyre.

Itt volt az első frissítő pont. A hegy tetején gyönyörü kilátás fogadott, de nem időztem itt sokáig mert már vártam az  izgalmas lejtmenetet, ami kisebb letöréseket öklömnyi köveket tartogatott számomra. Emelkedett pulzussal száguldottam lefelé a kigördülő köveken, a sodrós kanyarban. Adrenalin bomba volt a javából! Persze, aki nem volt biztos a dolgában az leszálva leereszkedett biztonségban.  Mátyás-kút felé vezetett az út, majd a Széna-hegy következett,és 33km után Várgesztes peremét súrolva, a S négyzet jelzésen Vérteskozma felé fordultunk. Itt a völgyben alattomos emelkedö tett próbára, de mikor elkezdtem a sporttársakat előzni újra erőre kaptam, mert tudtam legalább nem leszek utolsó! Vérteskozma elött újra száguldás lett a jutalmam, 50 km/ó val zuhantam be az üdülő faluba. A falú végén a réten volt egy frissító pont, mielött megkezdtem a Tábor-hegyi mászást. Mindig utáltam ezt az útvonalat, ezért jót mosolyogtam mikor ezt egy másik bringás  megjegyezte. Én tudtam mi vár rám... Innét már 10 km volt csak hátra, némi hullámvasútazással. Vértesboglár elött pár km-rel sikerült eltévednem egy Y elágazásnál. A nagy tempóm miatt nem vettem észre a szallagozást, így a faluba másik irányból értem be. Néztek rám csodálkozva honnét kerültem elő! Sikerült  végül a kezdeti balszerencse után megérkezni a mezöny utolsó harmadába! Nem gondoltam volna akkor defekt javítás közben, hogy bárkit is utolérek egyáltalán sereghajtóként.  A technikai sport már csak ilyen. Mörfi törvénye volt megint erösebb! Ami elromolhat, az el is romlik!  Talán jövöre több szerencsém lesz... 

A célban gulyás, túróscsusza és fánk várta a megfáradt bringásokat. Hibátlan rendezés, szép idő, remek körülmények voltak adottak a bringázáshoz! Köszönet a rendezőknek, a helyieknek, polgáröröknek, tűzoltóknak akik segédkeztek az esemény hibátlan lebonyolításában!

Címkék: Easybiker Kalandjai