Sziasztok. Mazsola vagyok, tetszik az oldal, írnék én is egyet, bár én 'csak' kutya vagyok, de talán vannak ebszeretők köztetek (vagy ebek:-)), akik elolvasnak...

Először is, eljött a nyár, nem bírom, nem bírom!!! Ezt a gazdi is látja, ezért már elég jól lemenőben volt a nap, amikor elkezdett készülődni, hozta azt a nagyonnemszeretem hámot, s vette kezébe a jól ismert barna bőrzsinórt, na az minek, arra nem fogok sose rájönni... utálom... tarisznya, fényképező, könyv(!), az is minek?... én azért megcsinálom a szokásos körömet a lakásban, juhéjjj, ezzel tutira beidegesítem, na jó add rám... megsimogatja a buksimat, amiért ilyen 'jó' gyerek voltam, és egy kör után belebújtam a cuccba... ezt minek rámkapcsolni, ezt a zsinórt, csak rángat ide-oda vele, tudok én menni magamtól is... Istenem, ha egyszer én adhatnék őrá hámot, és vezetném pórázon...  az a mániája, hogy nem félek az autóktól, és csak az én érdekemben adja rám a parkig, na jó, (halkan megjegyzem) van benne éppen valami... na gyerünk már, gyerünk már!! Már a kényszer is jön, menni kéne, mert baj lesz... ajjj, ezek a lépcsők, de sok van belőle, a gazdi is fürgén szalad le velem, muszáj neki, mert én gyors vagyok ám!

Na most jobbra vagy balra... jobbra van a kispark, balra a nagy... húú, balra megyünk... még jó, hogy nincs az a fene nagy hőség már, de akkor miért kapkodom ilyen gyorsan a levegőt?? Le kéne adni egy-két kilót... no majd meggondolom, keresek vmi jó fitnesszkaját... Na gazdi, vegyed fel a lépést, ha már ezzel a okoska zsinórral viszel... igyekezzünk... ohó, a sarki háznál már vár a németjuhász, már érzi, hogy jövök, azt hiszi, mert nagyobb, majd megijedek tőle... abból se eszik, ha nem lenne rajtam ez a okoska póráz, már rég felugrottam volna a kerítésére, onnan ijeszteném halálra!! hrrrrrrr... no majd legközelebb, csak egyszer szabaduljak el a gazdi nélkül...

közeledünk, egyenesen, balra, most jobbra, na már csak ezeken a csíkokon kell átmenni... gyerünk már!! Mi az, hogy üljek le? Nem ülök! Ott van a park a másik oldalon, látom, át akarok menni! Tyű az anyját, de gyorsan jött ez a vmi... Lehet, hogy mégis jobb, hogy leültem... Na végre, rándul a póráz... IGEN!! ittvagyunk, le a madzaggal, szabad vagyok!!

Szeretem ezt a parkot, a kis parkban nem lehet ilyen jól szaladgálni egyvégtében, de ez jó hosszú, nem is látom a végét, még jó, hogy vannak az emberek között, akik úgy gondolják, hogy a bérházi embereknek is jár vmi a zöldből...  na meg a bérházi kutyáknak persze... Egyik haveromat se látom, no nem baj, úgyis jobban komálom az embereket, ők megsimogatnak, ügyübügyüznek, ha jókedvem van, hátamra vetem magam, hadd legyenek boldogok, hogy mennyire szimpik nekem, a kutyák meg... csak összenyálazzák a fülem, meg szagolgatják a hátsó fertályom... a gazdi szerint  viselkedészavaros vagyok, mert jobban szeretem az embereket, mint a rokonokat... hát van, azért egy-kettő, gyerekkori barát, akiket kedvelek... ;-)

Na szétnézek, hátha találok vmi jó kis nasit a fűben, mondjuk rágót, chipset, a gyerekek mindig gondoskodnak róla, hogy leljek vmi nyalánkságot, de úgy kell csinálni, hogy a gazdi ne vegye észre, általában akkor állok le így motoszkálni, amikor ő éppen gyönyörködik vmiben, vagy bámészkodik vmerre, vagy köszön vkinek, vagy szóba elegyedik vkivel... Azt szeretem, olyankor nem figyel rám annyira... A rágóért nagyon haragszik... De örülhetne, hogy már csak rágózok, és nem  cigizek... Kölyökkoromban azt szerettem összeszedegetni, a csikkeket... :-)) A gazdi a mai napig emlegeti, hogy mennyire sajnálja, amikor jöttem kiskoromban, és a számban oldalt lógott egy cigi... és ő nem tudta megörökíteni... De már nem dohányzom... árt az egészségnek, nekem meg amúgy is jobban kell vigyáznom a szívemre állítólag...

Most nézem, hogy mit csinál a gazdi?? Fényképezi a fákat, de miért, amikor minden nap látja őket? A gazdi szerint a fáknak lelkük van, és néha beszélnek... Azért remélem, a gazdival minden ok... Merthát ugye mindannyian tudjuk, hogy a fák nem beszélnek, csak állnak és állnak és bámulnak... De ezt nem mondom a gazdi előtt, mert a békesség híve vagyok, ha ő úgy gondolja, hogy beszélnek, hát én nem ellenkezek... Jó gazdi ő, nem veszem el az örömét... Mert én meg jó kutya vagyok ;-)

Nna, érzem, hogy lassúúlok... Éljen, fordulunk, ez azt jelenti, hogy megyünk haza... Koc-koc... Oppá, egy rokon... pont úgy néz ki, mint én... csak fiú, na, ez tuti megszagolja a fenekem... tudtam :-(... hagyjál már, nem látod, hogy nem vagy az esetem... na, gazdi, menjünk már... tessék, tudtam, hogy leáll beszélgetni... Miért olyan érdekes, hogy hány éves vagyok, hogy hívnak... blabla... Na végre! Mehetünk. Azért még sutyiban visszanézek, hmmm, nem is volt rosszképű ez a mopszfickó ;-)... de mostmár irány a haza... Egymásra nézünk gazdival, látja, hogy fáradt vagyok, tudom, hogy felvisz a másodikra, mert úgyis lefekszem a lépcsőházban a földre, és már látom, hogy megsajnál majd... mert ő ilyen... ezért is szeretem...