Ugy alakult hogy mindenféle szervezés nélkül nyakunkba pottyant három szabad nap a hét közepén ami igen ritkaság ugyhogy nem is tétováztunk sokat megnéztük az időjárást ami több volt mint biztató igy kedden reggel már uton is voltunk egy régi ismerős az eisenerzi alpok felé azon belül is mooslandl kis településre.

                Öt ora harminc fokban történő autózás után elégedetten állitottuk le a már jol bevált kulturált és olcso kempingünknél az autót elinteztük a formaságokat és sátrat vertünk,ez a nap nem is telt semmi mással mint pihenéssel és az előző éjszakai munka során szerzett fáradság feldolgozásával ami nagyszerűen sikerült,a sátorban este már elfogadható idő volt és csak egy későn érkező magyar különitmény zavarta meg egy kicsit az álmainkat(tanulság legközelebb füldugó),de mindez elviselhető volt.

              Reggel a nyári meleg kezdett bekuszni a sátorba is,igy felkeltünk és elindultunk a mindössze 10km -re található kaisersgrams klettersteig beszállóját megkeresni.Egy kicsit komplikált mindenemű jelzés nélkül megtalálni a beszállót de hála lelkes turatársaink beszámoloinak minden problémamentes volt és első nekifutásra rátaláltunk az ösvényre ami teljesen jelöletlen ami öszintén szolva fura az osztrákoknál.Ha nem tudod hogy ott van valami elmész simán melette.Egyébként  a 25-ös és a 24-es út találkozásánál Mendlingstein nevezetű hegyen található a steig,ahogy mooslandl felől jössz palfau után kell Wildalpen felé lekanyarodni és a hid után egyből jobbra van egy kis parkoló egy paddal ott kell leállitani az autot és az ut tuloldalán indul fölfelé az ösvény.

                  KB negyed ora izmos kapaszkodás után egy kis tábla és az első drotkötelek jelzik a beszállást.Maga a steig egy nem tul hosszu nem tul technikás viszont jol mászható több falrészből álló kiváló panorámás ut.Bemelegitésnek nagyszerű volt a következő napi nagyobb horderejű falra.Végig B-c kategoriájú egy D-s rész van benne de az is tulvasalva igy nem jelenthet problémát,és természetesen nem is jelentett.

                      A csucs után röviden tanakodtunk hogy merre is van a lefeléut,amit mindenféleképp tanácsolni tudok hogy ne induljatok el a kosza drotkötelek mentén ha szemben állsz a kereszttel akkor balfelé mert az a rossz ut és nem vezet sehová.Mivel a septibe indulás miatt nem olvastam eléggé utánna az utnak elöször tanácstalanok voltunk de rövid gondolkodás után elöszedtem hiányos emlékeimet amit még akkor olvastam erről az utvonalrol amikor még egyátalán nem tartottam fontosnak hogy megis jegyezzek belöle valamit,szoval a lényeg hogyha szemben állunk  a keresztel akkor jobbra lentebbről van egy drotkötél ami levisz kb ugy öt métert igy megkerülhető a d-s fal és a salza párkány,viszont innen a steigen kell lemászni.Ilyet még nem csináltunk ezelőtt de semmi különleges nincs benne érdekes volt ereszkedni .A kilátás felséges végig ráláttunk a salzára,mikor leértünk lementünk egy kicsit a partra lábat logatni raftingosokat nézni.

                           Itt láttam életem első buvárlabradorját akinek elég furcsa hobbyja volt a part szélén a sekély vizben találomra kiválasztott egy szikladarabot vagy egy nagyobb követ kihozzta a vizből és kezdte előről az egészet egyszerre meder és partrendezést végzet,jot mulattunk a kutyuson majd miután kipihentük magunkat visszaindultunk a kempingbe.Ujra egy nagyszerű steiget tudhattunk magunkévá.

                                 A délutáni pihi után este elugrottunk a leopoldsteiner see-hez hogy a kaiser franz josef also részén gyakoroljunk egy kicsit,Amit végül csak én tettem meg.Hát az igazat megvallva minden tiszteletem azoké akik már megmászták ezt a falat mert htl-ide htl-oda én nem igazán eréztem jolmagam a kezdőfalon igy miután ezt kimásztam és visszajöttem a menekülőuton ugy döntöttünk hogy másnapra nem ezt a steiget hanem inkább az einerzert választjuk.A lejövetelről annyit hogy százszor rosszabb mint a haid után a preinerwandsteig és én csak az alsó részen jöttem le mivan azzal aki a csucsról jön?Viszont örültem hogy végre kimásztam ha csak az alsó részt is mert legutoljára mikor voltam annyira vizes volt a szikla hogy még eddig se jutottam.Kellemesen elfáradva tértünk nyugovora.Az éjszaka hangoskodásmentesen telt,igy nagyon jot tudtunk pihenni.

                   A kemping egyébként 12 euróba került kettőnknek éjszakánként kulturált a vizesblokk van egy fagyasztó és egy hűtő szoval minden ami kellhet,vannak faházak is de azt célszerű a nyári időszakban előre foglalani mert ottjártunkor tele volt.

                        Másnap korán akartunk indulni de mivel jó hüvös volt a sátorban igy lustálkodtunk egy kicsit aminek később meg is ittuk a levét.Kb 20 perc autózás után az eisenerzer steig parkolójában álltunk és csak ámultunk bámultunk hogy hova is fogunk felmászni.A parkolot a legkönnyebben ugy találjuk meg mintha eisenerzben a billába mennénk vásárolni ha hieflau felöl jövünk akkor balra kell kanyarodni a billához és a parkoloval szemben indul fölfelé az ut innen pár száz méterre lehet letenni az autot.

                     A falig rendes a szintkülömbség kb 700m keményen folyamatosan fölfelé,néhol árnyat adó fenyvesben az elején kavicsos erdei uton máshol pedig mereredeken fölfelé tüző napon kacskaringos ösvényen.Egyébként lentről a 825 uton kell elindulni a markussteig felé.Kb háromnegyed uton van egy kellemetlen kacskaringos csuszos meredek ösvény amit ki lehet kerülni lentebb csak figyelni kell balra  a letérést a másik ösvényre a nagy sziklák kezdeténél.Erre mi már csak visszafelé jöttünk rá.KB két ora mulva láttuk meg az első biztatonak éppen nem nevezhető jelet hogy mindjárt csatolhatunk ami egy a hegyen halálukat lelt hegymászok emlékhelyében testesült meg.

                               Itt magunkra vettük a felszerelést,és jobbra kb 15m után indult az ut.Amit erről a steigről tudni érdemes és ezzel egyetértek viane nevű turatársunkkal hogy eisenerz környékén tényleg máshogy osztogatják s nehezségi szinteket.Én végig ugy itéltem meg hogy mindig egy fokkal nehezebb mint amire ki volt irva,bár ebbe szerepet játszik a fal kitettsége és az is hogy mire magunk mögött hagyjuk a 700m szintet kellően elfáradunk.Egyébként a mászás nagyszerű néhol eszeveszetten kitett,oriási élmény volt.A Pfaffenstein 1865m-re magasodik eisenerz fölé visszafelé kb 1000m kell sétálni lefelé,a markussteig lefelé néhol odafigyelést igényel.

                                 Ami még egy kritikus pont lehet ezen a turán a a viz és hiánya.Mi másfél literrel készültünk fejenként de ez nem bizonyult elégnek az utolso háromnegyed orát viz nélkül kutyagolva tettük meg,Viszont a falu utolso házánál ami ugye lefele jövet az első található egy ivokut kimondottan szomjas turistáknak(ez is van ráirva)ezt már mi is nagyon vártuk és meg is rohamoztuk mikor leértünk.A házigazda épp kint volt ,mosolygott is rajtunk rendesen.A kut jéghideg vizében még sör is volt behütve ez a gazdáé volt viszont egy bonto is volt mellé téve ugyhogy ha megkivántuk volna némi anyagi ellenszolgáltatás fejében szerintem nem lett volna akadálya hogy megigyuk ,bár akkor az a viz amit ittunk számunkra többet ért holmi sörnél.Lent a billában feltöltöttük készleteinket és ujra irány a kemping ahová dögfáradtan érkeztünk meg.

                       Ez a tura azért volt tanulságos mert a nagy szintkülömbség miatt teljesen más jellegű volt mint az eddig megszokottak.De egyáltalán nem bántuk meg hogy ezt a steiget választottuk,és ujra egy élményekkel teli napot tölthettünk el az osztrák alpokban!!!

Címkék: Klettersteig