Péntek este van és szakad az eső...semmihez nincs hangulatom.Csörög a telefonom,egy másnapi Bucsecs túrára hivnak.A kedvem hamar megjön és elkezdek lázzasan pakolni...fejlámpa,túrabotok...semmit sem szabad elfelejtenem.

Másnap hajnalban elindulunk,mert még másfél óra autozás vár ránk.Reggel 8kor megérkezünk Busten település parkolójába és elkezdődik a készülődés.

Reggeli elfogyasztása után nekivágtunk utunknak.Az első 2-3 órában egyhanguan sétáltunk az erdőben kanyargó utakon.Nemsokkal késöbb megnyilt a természet és megpezsdült bennünk valami...már nemcsak a reggeli erdő sötétsége és nedvessége vett körül,hanem fehér sziklaóriások melyek vigyázták utunkat. 

Az út innen már érdekes kezdett lenni.A sziklatömböket megkerülve kanyarodott fel az 1720 méteren levő kabanáig.Érdekesebb része keskenyebb párkányon szalad végig,ahol persze acélsodronyok és létrák segitik a túrázókat.

Bevallom furcsa érzés volt mikor az út végén megpillantottuk a kabanát,egyformán volt csalodás és öröm is.Csalódás,mert ez utóbbi szakasz feldobta a hangulatot és ilyenkor persze telhetetlen az emberJ,aztán öröm,mert a jó hideg sörre gondoltunk amit  elfogyasztunk majd.

Másfél óra pihenés után nekivagtunk az útnak,hisz még ezután kezdődött a neheze.

A kabanatól egy nagy szoklatömbökkel boritott vizmosáson haladtunk felfele,mig elertük a párkányt,ahonnan  a gleccservölgy második lépcsője kezdődött.A látvany gyönyörüszép,bár ez volt a nagyon-sokadik túrám ide,még most sem tudok a látvánnyal betelni.Körbe-körbe egy zárt völgyről van szó,mely egyedül a kabana irányába nyitott.Körös-körül többszáz méteres sziklafalak emelkednek.A völgy ellentátes vágáben találhatók a kémények,melyek kiutat biztositanak ebbol a “kelepcéből”.

A kéményeken persze azélsodronyok segitik a mászást,amikor nincsen persze hó,mert július végéig bőven akad elég.A kémények leküzdése után felértünk a nyeregbe ahonnan pompás kilátásunk volt a platóra.Ide érkezik fel a völgyböl egy családi út is,mely nem annyira megeröltető mint a kémények.Innen már félorás séta után megérkeztünk a 2505 méteren levő Omu(ember) csúcsra.Itt kiszélesedik a látókörünk,feltünik a Costilla tornya,a szarvasvolgy,a cserdák meredek fala,stb.

Sajnos nemsokáig csodálhattuk ezt a csodaszép tájat,mert időszükében csak egynaposra tervezhettük ezt a túrát,ezért nekivágtunk a csúcs közvetlen közelében levő szarvasvölgynek.Az út lefel gyönyörü,hasonló óriás sziklák kiséretében kanyarogtunk le az erdő szintjéig.Majd ujra átvettük a hosszú erdei utak monoton hangulatát,és négy órás ereszkedés után visszaérkeztünk a parkolóba.

http://picasaweb.google.com/106773964756717260619/BucsecsJulius# képeket itt láthattok