Régen néztem már,mire vagyok képes teszttávomon, mivel hála Istennek volt alkalmam túrázásra ezen a nyáron. Viszonylag pihent voltam, mivel a vasárnapi nagy túra helyett csak két kis kört mentem a környéken. Gondoltam, egy rövidebb távval készülök a Kékes csúcstámadására, ami csak 18 km. Mégis belekezdtem a 65 km-es tesztbe.

Kis bemelegítés után kellemes időben szinte szélcsendben indultam. A kerékpárútra szerettem volna rátérni 3 km erejéig, de egy rokkant kocsis elfoglalta az utat. Gyorsan  döntöttem, egy lehetőséggel, 20 m-rel később állok rá a bringaútra, így nem vesztettem időt. Mindenkinek célba kell érni, neki is. A kerékpárút végén a rekord kísérlethez szükséges idővel érkeztem. Kiérve az országútra néhány kilométer után kiderült jó lesz a tempó. Légzésre, hajtási technikára ügyelve haladtam. Hét-nyolc kilométer után láttam a két perces kilométereket időnként húsz másodperccel is sikerül megkurtítani ez pedig csúcsidőt sejtet. Így érkeztem a hullámosabb részre, ami nem lassított le túlságosan. Császártöltésnél, kedvenc emelkedőmön a sávomat egy tolató vészvillogós teherautó foglalta le, de belátva a kanyart sikerült  időveszteség nélkül tovább menni.

A fordulónál egy perccel voltam jobb eddigi legjobbamnál. Most 57:28-al fordultam. Rögtön fordulás után kissé megijedtem a szembe széltől. Később kiderült nem annyira a szél volt a gond, hanem elérkezett az első holtpont.

Mivel kaja nélkül gondoltam ezt a tekerést, csak azért is kiálltam a nyeregből és nyomni kezdtem. Rövidesen megint menni kezdett a gép alattam. Kiérve a síkra , háromnegyed távnál már kétperces kilométerekkel is rekordbiztos lett volna a hajtás, de tíz-húsz mp-eket itt is sikerült faragni, és már egyre inkább csak az volt a kérdés mennyivel kerülök két órán belülre. Eddigi csúcsom 2:02:30 volt. Soltvadkert belterületen még egy autós szempontból lassan haladó oszlop miatt kimerészkedtem a főútra, és így egy jót bírtam még hajrázni. Itt ugyan csak távolról követtem a menetoszlopot, de egész úton többször is segített a mellettem elhaladó járművek keltette légörvény.

Mire jó egy ilyen teszt?

Nekem most önbizalmat adott, holott még egy amatőr versenyen sem rúghatnék labdába az 1:57:17-es idővel, még ha az egyéni csúcs is.

Mivel csupán kizárólag fizikailag vesz igénybe egy ilyen tekerés, nagyon jó kikapcsolódás. Ezután a szellemileg gyorsabb, határozottabb vagyok. Máskor nehezen és esetleg rosszul meghozott döntéseim gyorsan és jól születnek meg. 

Szeretném magamról megtudni, mennyire vagyok felkészült erőnlétileg a nagy útra. Itt meg is ragadnám a lehetőséget, szerintetek mire elég ez  Rómába menet, hegyeken át csomaggal? Családtól és egyéb fontos dolgoktól raboljak-e még időt, hogy fejlődjek, vagy elég a szinten tartás. Nem kérem, hogy helyettem döntsetek, csak tapasztalataitokra lennék kíváncsi. Mert nálam a jó gondolatok párbeszédben születnek.

Biztatásnak is szántam ezt a blogot , mert ha én tizenöt hét alatt huszonhárom percet javíthattam, talán másnál sem lehetetlen.  Amennyiben szükséges egy Római út előtt ez a teljesítmény.