Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

A Hoher Sonnblick, folytatása (a Hocharn túra,) előző Blogomnak
2009/10/13 02:12:21 Küldte: hcsaba

A pára még nem szállt fel a zöld aljzatról és a harmat cseppjeit megannyi bogár élvezte. Nedvtől duzzadó gombák, megannyi színükkel pompáztatták az arra utazót, kirándulót...

A kocsival, megint a parkolóig mentem. Kihagyva előző sétám, az erdő megannyi élénkzöld Flóráit, egy éltetett; a csúcs. Megmászni a Hoher Sonnblick 3106 m-es csúcsát. Nem nagy, igaz, de nem tudtam mi vár rám... Pinzgau ágy és emelkedőkben, kanyarokban is bővelkedő völgyben mentem, aholy tehenek, bőgése, kolompolása tőrte meg a reggeli ébredést, csendet.  Az ótvonal, azonos az előző blogban írtakkal, de Rauris után megálltam egy hídnál, ami mellett egy bagoly áll, mely forgatja a fejét. A híd alatt iható kristálytiszta patakvíz, ami teljesen áttetsző és Saibling (hasonló a pisztránghoz, csak sárga pöttyes az oldala és a hasa) is van benne.

A kis megállás után tovább, immár a cél felé hajtok. Kellemes ritmusos zene, ami lelkiekben is felébreszt és emellett élvezem a tájat, a látnivalót. Itt-ott, megállva fényképezek, hisz ez már a második utam erre felé és több mindent akarok bemutatni.

Lassan elhagyom a zsilipet, ami előző sorozatomban volt látható, és csábít a reggeli, késői ébredés. Már messziről látom, hogy ez elmúlt jó pár nap, igencsak megváltoztatta az arculatát a hegyeknek. A hóréteg 30 és 150 cm közt váltakozott. Egyre feszültebb, izgatottabb voltam, nehogy a hó miatt ne tudjak felmenni. Mindenesetre, megint vittem a hótaposóm, így nyugodt voltam.

Megérkezek a Bodenhaushoz, ahol fizetős felfelé. Mint tudjátok 9 € a belépő. [ha valaki erre jár és megkér -hcsaba64@tvnetwork.hu-, neki elintézem, hogy kocsinként 5 € legyen a belépő=Eintritzkarte] A kis erdős részen túl a parkolóban, részletes tábla jelzi, melyik útvonal erősebb, gyengébb. Elindulok és tudom nem kevés idő az, ami el fog telni ahhoz, hogy fent legyek. Még nem ismerek semmit és nem az előző úton megyek. Akkor jobbre a tábla utáni képenlátható a Hoher Sonnblick csúcsa a Zittelhaus-sal és a meteorológiai megfigyelővel, előrejelzőállomással. [persze látcsővel. :-)] Egy kicsit távolabb van az a híd, amelyen keresztül a leghamarébb, de legveszélyesebb (nehezebb) utat választhatjuk a Hocharn felé, ami 3254 m magas és ezzel a környék legmagasabb hegye ebben a "TAL"ban. (Pl. Rauristal, Pitztal, Zillertal, mind egy nagyobb medencéből kiinduló kisebb medencét, völgyet jelent...) Így, ez Rauristal, és ennek végét (~Weg), végén levő több hegyből álló csúcsai láthatók és onnan tovább már Kärnten tartomány következik, ahonnan szintén jó túraútvonalakon jönnek fel err a csúcsra, a Hoher Sonnblickre is.

Tehát utam folytatva egyenest megyek. Jobbra elég gyorsan lehet feljutni a csúcsra és meglepetésemre, nem is voltam olyan fáradt... Viszont, ha álmomban kőről álmodok, tudom, melyik hegyen barangolok... :-)

Tovább a műúton lesz egy elágazás. Táblán lehet látni. Az idő kiírás valamelyest meg is felel a teljesítménynek. Valóban, nyugodt 5 óra kell a Hoher Sonnblick eléréséhez, de hol van az még...! :-) Az utam, jobbra visz egyenest a Naturfeund-Haus felé, ami mögött a túrista feljáró van. A csúcson jól látni, mennyire jeges és havas. Nem érdekelt. a levegő friss és üde illata mind jobban onzott és az ismeretlen, ami bűvöletbe ejtett.

Lassan egy kis hídon való áthaladása után elérkezek a kis házhoz, ami 1598 m magasan van. A kilátás innen is csodálatos és a megannyi madárhang... Igazán széppé tudja varázsolni az ide érkezők lelkét, hangulatát. Töltődik a vágy, hogy tovább, de készíteni kell képeket is, ami sok időt vesz el. Lehet, jobb gépet kell vennem? :-) Egy kis gyönyörködés után, belevetem magam az emelkedő, megannyi sziklás lépcsőjének és szorosan magamhoz csatolva a hátitáskát, fárasztom magam, kellemesen. Busz hangját is hallom, hisz csoportokat is fogadnak és idáig lehet csak utazni.

A feljáró előtt egy kis tábla fogd, ami jelzi, mi milyen messze van az adott ponttól. A Zittelhaus már bezárt. A Rojacherhütte még nyitva. Ezeket még nem láttam és kíváncsian folytatom a lépteim.

Elég meredek, mint, ha ezernyi lépcsőn kellene menni, kisebb-nagyobb léptekkel egymás után... Néha meg-megállva, hisz a fényképezési kényszer csábít. Nem is olyan sokára, tán 10 perc, egy drótköteles út vezet tovább. Az út nyirkos, csúszós. Érdemes kapaszkodni, pláne sok csomaggal, nehogy kibillenjünk. De enélkül is megy, mehet. Nehezen jutunk felfelé a látnivalók tekintetében. A kis völgyben feljebb olyan 1 órányi járásra elérkezünk egy nagyon szép vízeséshez, ami állandó. iható vizét ne hagyjuk ki. Jobb mint a szénsavas üdítők. a magassági emelkedő lehet olykor 45-60 fok is. Nagyon kevés helyen (majd fent a gleccsereknél) lesz kicsit laposabb. A vízesést követően nemsokára szép a kilátás és szemet gyönyörködtetően dícsérhetjük az utunkat..., hogy nem bántuk meg. Már nem sok kell, hogy elérkezzük az első állomáshoz, a Sca ház után kezdődik a Schutzhaus Neubauhoz, ami 2176 m-en van. A jelzőtáblától olyan 10 percre van. Kisebb patakokon megyünk át, vízcsúrgásokon, ami szintén élmény lehet. Innen nem messze, tán fél órányi járásra van a Gletscherlehrpfad. Az Rauristal, egyik és igazán kiemelkedő gyönygyszeme. Igaz, a gleccser elolvadt zöme szürkébbé tesz, de legalább jól járható. :-) Itt többféle útjelzéssel találkozhatunk és én csak a piros-fehér-pirost követem, fel egész a Sonnblickhez. Innen jobbra tartunk és belátva egyre jobban a Tauern Höhenweg medencét, egyre csodálatosabb. Itt egy kicsit laposabb a felszín és lefele is kell menni az útvonalon egész a hídig... majd onnan továnn felfelé... A hátizsák súlyától kicsit megpilledve folytatom az utam felfelő. Olyan fél órányira, elérkezünk egy hóhatárhoz, ami nem nagy, de nehezíti a járást. Kitaposott járatok, nyomokban könyebb is lépni. Tehát, néhai megcsúszások után, közben, folyamatos a haladás. A kilátás csodálatos. Látni az Altech csúcsáról leereszkedő gleccsert, és, hogy a kis medencében mennyi az a jégmennyiség, ami elolvadt, hisz a fejem fölötti képen, mikor  hídon állok az odáig volt jéggel. Amint befejeztük gyönyörködésünket, egyre feljebb, tisztábban látni a medence arculatát, jég vájta medreit, nyomait. a két kép, panorámát alkot, ha összeillesszük. Igyekeztem teljesebb képet adni a látottakról. Ezt elhagyva feljebb ellérkezünk egy nagyobb kerülőhöz, ami a hegyen megy körbe egy darabig, majd vissza elég élesen és meredeken. A hó, továbbra is nehezíti a haladást, de járható túrabakancsban. Nem kell csizmát váltani. Az esti köd párája jéggéfagyva mutatkozik, ami csendbe burkolódzik. Szeretem ezt a csendet és mikor a hó befedi a patakokat,s némi csobogás alóla kiszűrődik, órákig tudom hallgatni a természet halk szavát, amely diszkrét néha, nehogy felébredjünk.

Olyan 2400 m-en egy 1899. aug. 14-ei emléktábla tanúskodik egy tragikus balesetről, Georg Zembacher szakadékba zuhanásáról, amiért a felső vadász társaság és önkormányzat vállalta a megemlékezés táblájának kihelyezését.

Egyre meredekebb felfelé, lassan a botokra nincs szükség, hisz a kesztyűt is felhúzva kapaszkodni is kell néha. Egy kisebb gleccseren kell átmenni, ami színesebbé teszi a kihívást. :-) Innen már nem olyan messze van a Rojacherhütte. De addig még van egy kis felfelő út. Egyre több méhecskét látok megdermedve, de másabbak, nagyobbak is. A hó, nagyon finom. Patak már nem lesz felfelé, hisz jeges, havas a táj. Innen jól lehet látni már a Tauern Höhenweg Gleccsert körbevevő hegyhátot. A gleccser alján egy lyuk képződött, ami gyűrű formályában alkot tavat. egy ilyen van fentebb is, csak kicsiben. Csodálatos. Innen már csak 10-15 perc a hütte és kicsit kifujhatjuk magunkat.

A hölgy, aki itt van egész nyáron, nagyon kedves. Kávéval kínál, levessel, vagy valami melegítővel, ami után nyugodtan folytathatjuk utunkat. Akkor még nem tudtam, de ott hagyhattam volna a hátizsákot, botokat, hisz onnan már nem volt rá szükségem, hisz szinte nagyon sokat csak négy-kéz-láb tudtam tovább haladni.

A drótkorlát is tán fél métere lehetett tőle, onnan lefelé meg szakadék. Ő kilépett a korlátom és úgy fényképezett le. Ez a mutatvány és az összes kedvessége megér szerintem egy levest, hogy nála fogyasszuk el visszafelé. Vagy egy kávét. Bár a termoszomban volt még egy L, hozzá se fogtam. :-(

A hölgy javasolta, hogy hagyjak hátra mindent, ami fölösleges és úgy menjek tovább. Itt már nem bántam, hogy síoverálban mentem, hisz egyre hidegebb és szelesebb idő fogadott. Egyre élesebb gerinc orom és balra gleccser, jobbra szakadék tátongott. Gyerekként is szerettem mászni, de ezt igazán akkor élveztem, mikor út közben, letettem a botokat, hátizsákot és csak a zseblámpát, kis kalóriát vettem magamhoz. Kb. 90 perc fel az ót.innen jól látszik a teljes Weg. A gleccser, ami elhúzódik egész a Sonnblick csúcs aljáig. A hüttétől nem is olyan messze, még egy emléktábla. Franz Schachner vállalati elektronikus volt a hegyi felvonó társaságnál. 25 éves volt. Lezuhant.

innen, teljesen meredek az út. Koncentrálni kell és kapaszkodni. 55 és kevés helyen, de 90 fokos emelkedők vannak. Ez a tábla utáni jobb sziklaemelkedőn látszik.a csúcs nem messze van már. Lassan belátni az egész Rauristál-at, Pongaut, Oberkärntent, és Dél-Tirol északi részéig is ellátni. Visszanézve, kicsit félelmetes a látnivaló, és tán nem is hisszük el, hogy azon már túl vagyunk. Ezen a képen jól látni a gleccser végén a nagy lyukat. Már nem sok van hátra. Egyre jobbaan tölt el a körpanoráma szépsége, amit csak a hütte és a meteorológiai előrejelző állomás szakít meg. De ettől eltekintve, boldogság övez, hogy a kitűzött célt elértem és gyönyörködhetek abban, amit szerettem volna korábban is. Egy körpanorámát készítettem képekben itt is. A Großglockner is látszik méltóságteljesen, kiemelkedve Salzburg megye legmagasabb hegyeként... Öröm tölt el most is, hogy ezeket meg tudtam veletek osztani, bár még nincs vége au útnak...

A tilos ellenére bementem az állomásra, hogy tényleg körbenézhessek, megkerülve azt. Nem bántam meg. A jég ráfagyott nyomai a szélirányról árúlkodnak. A táj, a látnivaló, magáért beszél. megérte, hogy felmentem és egy kis pihenő, elemforgatás után, mert mind akkor akart kifogyni, elindultam lefelé.

A Rojacherhüttéhez érek. Maga a hütte egy aranyos kis kunyhó, ami lehet 5*6 m2-en és 2718 m magasan van. Ha belépünk, szélfogó van, ami 4*1,20 m lehet. Majd azonnal a kis tip-top étkező, ami csak egy asztalból és körpadbő áll, + 1 szék. Bent meleg társaságtól telt baráti légkör fogad. Ami szemet szúrt a falon, egy behajtani tilos tábla magassarkú cipővel. Egy levest kértem, ami jólesett és finom is volt. És csak 3 €.

Nem sokáig maradok, bár marasztaltak.  Lefelé a Schutzbau Neuhaus után nemsokkal egy csomópont van, ahonnan jobbra mentem. Ez egy aránylag, szinte egyenesnek számítható szakasz. Familienweg. Családi út. Ez a szakasz már elő volt készítve téliesítéshez, vagy is a kis patakin át kellett mennem és nem lehetett átugrani. Egyik cipővel bele kellett lépjek, hogy a másikkal szárazra léphessek, deszerencsére nem volt mély. Innen nagyon sokat gyalogoltam, ami jó két órányi lehetett a tempómban. Az út nem valami jól jelzett, de el lehetett igazodni a csapásokból. Lejjebb olyan 1700 m-en kisebb vendégfogadók voltak, amiket a parkoló térképe is jelez. Lejjebb az utolsó kis parsztház mellett a kerítésnél kell eljönni, a tehenek áztatta rét mistt, ha nem akar valaki megsüllyedni. :-) Innen széles út fohad és eljutunk egészen az első állomásunkhoz, így gyakorlatilag az utunk végéhez is, a Naturfreunde-Haus-hoz. innen jobbra az út egyenest a parkolóig vezet és irány hazafelé.

Most nem kell lehúznom az ablakot a kocsiban és így is örömmel gondolok vissza minden egyes szépségre, amit megörökítve, mindenki láthat... Átélhetett.

És ez, hozzátok szól.

U.i.: Ha unalmasan hosszú volt, csak szoljatok. Sms-ben is megtudom 160 karakterben írni. :-)

Pl.: Mentem,láttam,fotók,gyönyörködtem,olvastam,elindultam,,bambultam,felfelé 3106 m el,gleccser,hó,hütte,csúcs,panoráma,szép,vissza,leves,patak,parkoló,és haza?

Zell am See, MMIX.X.XIII.





Bejegyzések 1 - 3-ig. Összes bejegyzésed: 3

szilagyme
2009/10/18 09:23:09

Nagyszerű élmény lehetett.


Gratulálok!


 


 



hcsaba
2009/10/13 14:22:08

Köszi! Még a salzburgi hátra van, mint kiegészítője a képeknek, amiket a napokban teszek majd fel. Egy kicsit hagyom, had nézzék, ne üsse egyik a másikat éslehet a sok infó lenne az, ami uncsi lenne.Szerintem.


Legyen szép napod! Csaba



Icebob
2009/10/13 10:23:02

Jó írás, nem volt uncsi ;)

Jöhetnek még!




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.