A túrázás egy részemről eddig nem sűrűn gyakorolt formáját műveltem a múlt héten. Bár világéletemben vízimádó voltam (még inni is szeretem ), a kenus vízitúra eddig  valahogy mindig ritkábban akadt. Csak tapostam a mocsarat vagy úsztam esetleg néha ladikoztam bár ez utóbbit csak kis távon. Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy újra elmegyek, most megadatott egy lelkes fiatalokból álló társaság, a Békatutaj Egyesület jóvoltából.

Ők jelen vannak itt a TT.-n is, de nem hirdetnek, a túraszervezőben ki tudja miért. Mivel már nagyon kínzott a víz utáni vágy, kapva kaptam az alkalmon egy másik weboldalról érkezett hírlevél kapcsán és jelentkeztem egy ötnapos túrára a Tisza tavon. Igazából egy egyhetes felső tiszai túra érdekelt volna, de az ütközött volna más egyéb programommal, így maradt ez, bár mint később kiderült igen rugalmasan kezelik a programokat, tehát előbb is kiszállhattam volna.

A poroszlói kempingben volt az összetartás az indulás előtti este, itt találkoztam későbbi túratársaimmal és a túravezetővel, Atával és barátnőjével, aki a helyettes tv. is egyben. Korábban egyikükkel sem találkoztam, de szimpatikusnak ítéltem őket és nem is tévedtem. (Egyébként mindenkit szimpatikusnak tartok egészen addig, míg meg nem győz az ellenkezőjéről.)

Szállás sátorban, főzés bográcsban ezt már önmagában is kedvelem. Indulás reggel. Elsőpados beosztás, társam Máté, (már volt néhány túrán) a kormányos.

Kissé szokatlan volt a kenu imbolygása az elején, de hamar megszoktam, az evezéssel nem volt gond ebben volt gyakorlatom, csak a fenekem nyomta a pad, míg rá nem terítettem a törölközőt. Az Eger-patakon és a Nyárád-éren eveztünk fel az Apotáig néhány kitérővel. Megdöbbentő volt látni mennyire megviselte a júniusi ár a tavat a nádasok kiszáradva, elpusztulva, az Apota ahol máskor nem lehet evezni a sulyom tömegétől most teljesen tiszta víztükörrel fogadott. A Nyárád-ér tornyából láttuk. Mivel a kenuban megmacskásodott a lábam, felvetettem egy kis mocsártúra ötletét a nádason keresztül a víztükörig, megosztott sikert aratott az ötlet, mindössze nekem tetszett, de a többiek közölték, ha megyek, akkor majd fotóznak. Az Arafatnak maszkírozott alak a nádban én vagyok!

Így is lett, átvágtam a szabad vízfelületig ők, pedig körben jöttek a hajókkal miután átértem. Nagyon laza volt az átvágás, (láttam előre) mindössze térdig ért a víz és a mocsár csak egy-két helyen léptem gödörbe, de ott is mindössze nyakig érő volt. A víz közepén igen kellemes 10 percet töltöttem, míg odaértek. Sikerült kikapcsolni magam, a környezet része lettem, egy madár mely lebeg a vízen. Ez volt a túra végpontja innen hazafelé vettük az irányt. Kellemes kb. 16-18 km-es túra volt csak a derekam fájt az utolsó részen, de másnapra az is hozzászokott a körülményekhez. Másnap hajnalra egy kis fotózást terveztem a kikötőnk környékén és a vízen. Kenu nem volt így a vízben állva készítettem néhány szép képet.

A napi program a Porong, Ispán-tava, Kis-Tisza, Csapói-Holt-Tisza és egy kis felderítés víziösvény keresés, mely ismét kedvezett kalandozó énemnek.

Én lettem a gyalogfelderítő és vontató ott ahol elakadtak a vízijárműveink. Gyönyörű vadregényes szűk csatornákon eveztünk, sokszor csak lefeküdve fértünk el az ágak alatt.

Utolértünk egy másik társaságot, akik egy ilyen helyen felborultak és épp a partra húzott kenuból meregették a vizet. Kölcsönös intés és fotózás…

Sajnos a környezetszennyezés nyomai itt is felfedezhetőek…

Ezek a motorolajos flakonok a ’70-es években voltak forgalomban a MOL elődje az ÁFOR ebben a csomagolásban árusította. Ez a darab tehát minimum 30 éves és még szemmel láthatóan semmi baja azon kívül, hogy piszkos. Ez a baj a műanyagokkal!

Ismét szép élményekkel telve értünk haza. Hajnalban esett az eső a mellettem lévő sátor beázott (vagy csak Anikó akart kerti tavat?)így Anikó az autójában aludt. Sajnos én is kaptam egy kis vizet, mert nem ébredtem fel a mennydörgésre, villámlásra és a sátramon csak a szúnyogháló volt behúzva. Ez sajnos gyakori nálam, nem tudom miért, de olyankor tudok legjobban aludni mikor dörög és villámlik. Reggel pakolás és költözés Tiszafüredre, mert azon a részen fejezzük be a túrát. Poroszlóra már csak a túra zárásaként érkezünk vissza, innen indulunk haza. Ata változtatott a terven, mert megtudta, hogy kinyitották a zsilipet, így arra megyünk a VI-os csatornán ki a Tiszára. A tavon elkapott az eső, de sem én sem Ata nem vettünk fel kabátot, mert annyira kellemes meleg eső volt. A többieknek sem kellett volna, ugyanis néhány perc elteltével elállt. Gyönyörű látvány a közeledő eső odakünn a tavon és a másik oldalon az ellentét, ahogy süt a nap. A zsilipnél jött el a nap legizgalmasabb és legveszélyesebb pillanata, megtapasztalhattuk az áramló víz erejét és az örvényeket. Legalább 30cm volt a leküzdendő szintkülönbség és szörnyű erős volt az áramlat. Egy szembejövő motoros szólt, hogy nem tudunk átjutni, de nem ismerte Ata profizmusát. Mikor meglátta mekkora a lépcső lelassított szemre vételezni és átszólt a másik kenuban ülő Robinak és Máténak, hogy egyenként megyünk neki, sajnos ők ezt úgy értelmezték, hogy menjenek előre. Ezzel megpecsételődött a sorsuk, oldalról mentek az örvénybe, az keresztbe fordította a kenut és már borultak is. Nagyon megijedtünk a látványtól, mert csak egy fejet láttunk kibukkanni az örvényből. Már elkezdtem húzni, hogy odaérjünk minél előbb, mikor a kenu elfordult és megláttuk Mátét is mögötte. Szerencsés borulás volt, mert egy teljes fordulat után még a holmi sem esett ki, mindössze Máté egyik papucsa esett le amit Atáék kihalásztak. A part mellett kimeregettük a vizet megkaptuk az instrukciókat és már mentünk is újra neki. A kép a borulás után készült.

Mi háromszor próbálkoztunk eredménytelenül, mert vagy lecsúsztunk oldalra vagy visszadobott az áramlat. Robiék szintén hiába próbálkoztak háromszor is csak a kenu orrát csapták oda a zsilip pilléréhez. Anikó és Ata másodszorra feljutottak. Ezután vezetőnk visszajött a parton és beült mögém kormányosnak és simán felvitte a kenut igaz én is úgy húztam majd elgörbült az evezőnyél. Ő adta a tudást én pedig a ló… megyulaerőt! Leírhatatlan érzés ahogy dobálja a kenut a víz, érezni hihetetlen erejét az árnak! Azután felhozta Robival a harmadikat is. Fiatal kora ellenére hihetetlen hozzáértéssel tette a dolgát igaz rengeteg raftingos tapasztalata is van. Ezután eseménytelenül értük el új bázisunkat. Kellemes könnyű és tartalmas kirándulásokat tettünk innen is gyönyörű volt a sok Tündérrózsa a Tündérfátyol és a sok szép madár a teljesség igénye nélkül: Bakcsók, Szárcsák, különböző sirályok, Kárókatonák, Kormoránok, gémfélék, Kócsagok, Sordélyok stb. 

Megyulához méltatlan lenne, ha nem gombászott volna…

Több kép van a galériámban is a túráról. Igazán könnyű és kellemes kikapcsolódás volt, bár nem tudtam olyan közel kerülni a természethez, mint közlekedési eszköz nélkül (gyalog, úszva), de ennek ellenére lesz még folytatása, mert nagyon élveztem minden pillanatát. Mindössze azt bánom, hogy nem én ültem a zsilipnél felborult kenuban. Két nappal előtte Mátéval kipróbáltuk az Apotán, de azt mi idéztük elő és 120 cm-es vízben, tehát más volt, mint élesben.

Nem ragaszkodtam a teljes túra leíráshoz, mert így is hosszú lett és tapasztalhattátok én mindig azt írom le egy túráról, ami és ahogy, megérintett.

Aki vízitúrára, raftingra vágyik, de nem tudja hogyan, az látogassa meg ennek a lelkes fiatal társaságnak a honlapját: Idekattintva!

 Régebbi blogjaim:

http://www.turatars.com/user/blogs/view/name_megyula/id_16/title_Medvekaland-I/

http://www.turatars.com/user/blogs/view/name_megyula/id_23/title_Medvekaland-II/

http://www.turatars.com/user/blogs/view/name_megyula/id_34/title_Szarvasboges/

http://www.turatars.com/user/blogs/view/name_megyula/id_35/title_2008-Nemere-hegyseg-   I-Bemelegites/

http://www.turatars.com/user/blogs/view/name_megyula/id_45/title_2008-Nemere-hegyseg-II-Gerinctura/

http://www.turatars.com/user/blogs/view/name_megyula/id_54/title_2009-Hargita-Antitura/

Címkék: Túra Vízitúra Szabadban Alvás