Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Malorcai csavargás I.
2010/09/02 14:05:53 Küldte: Gejza

A medence fehér csempéi a hullámzó vízben elmosódnak. A Tirrén-tenger volt ilyen. A parttól távolabb, a tengerifű tisztásain a nap megvilágította a fehér homokot. Hatalmas halrajok úsztak alattam ötven-hatvan méteres vízben.

Hogy kerültem oda? Abban az évben kaptunk először a munkahelyemtől üdülési támogatást, s a MALÉV szabadjegyet kihasználva az AIR-TOURS tíz napos mallorcai nyaralásán vettünk részt. Válogatott társaság jött össze. A vállalat igazgatók és műanyag nyomó kisiparos jól megfértek a parlamenti képviselő feleségével, unokájával és a biztosító ügynökkel.

 A mi sportos öltözékünk meglehetősen kilógott ebből a társaságból, de hát, aki ugye „vastag bukszával érkezik”, annak elnézik az ilyen különcködést. Első este egyik hölgy minket is hívott a bárba egy kis ismerkedésre. – Persze ott leszünk – mondtam, mikor? Úgy tizenegy, fél tizenkettő körül, volt a válasz.- Sajnáljuk, de a gyerek miatt mi már kilenckor lefekszünk.

Napi rendünk bizony kicsit más volt, mint az övéké. Mint otthon itt is hajnalban keltem. Edzőcipőt húztam, s a parti szállodasort magam mögött hagyva a környező dombsorokra jártam futni. Szerettem ezeket a reggeleket. A mediterránban a nappali forró meleget csak a szél enyhíti valamelyest. Ez nem az én világom, de a kora reggel még hűvös. A rét feletti párában számomra ismeretlen bódító illatok szálltak, s a völgy ölén öreg ciprus bokrok és szentjánoskenyérfák között régi elhagyott tanyák húzódtak. A terméskő támfalak tövén gránátalma vert gyökeret, s a narancsligetek fái kínálták érett gyümölcseiket. Több száz éves vén olajfa alatt vezetett utam.

Arrább néhány datolya pálma és elvadult medvetalp kaktusz között értem el az erdőt. A fenyőtűk elnyelték lépteim zaját. Pineák és babértölgyek között kanyargott az ösvény egyre feljebb. A fák között itt is, ott is másfél méter magas kőgúlákat láttam. Idegenvezetőnk mesélte, hogy régebben a sziget lakói nem temették el a halottaikat. Szépen felöltöztették, majd a karjait széttárva kiterítették a földre, s a megművelt területektől kiszedett kövekből kereszt formájú szikla kúpokat emeltek föléjük. A kőhalmokhoz nem vittek virágot, de évente egyszer az egész család elment, s a síron megterítve ettek, ittak a halott emlékére.

Feljebb meglassúdtak lépteim. Amott valami barna árny mozdult a bokrok között. Megmerevedve figyelem az erdőt. Egy közeli pinea ágvillájából kíváncsi görény fej figyel felém, fehér torok foltja szinte világít a lombok között. Jól megnézett, aztán hangtalanul lehuppant a talajra. Karcsú teste még párszor megvillant az ágak között, aztán végleg eltűnt a cserjésben.

A gerincre érve kitárulkozik a táj. Jobbra sík vidék, előttem apró falvak, olajfa ligetek. Ahol víz van ott narancs, citrom és mandarin ültetvények. A távolban meredek letörésű mészkő gerinc végén a sziget második legmagasabb csúcsa. A szállodában kapott prospektus szerint a hegyekben kőszáli kecske is él. Jó volna elmenni oda! Az 1.845 méter magas Piug Majorra úgy sem mehetek fel. Védett terület. A katonaság védi.

Délre Santa Ponsa. Az öböl vizét szellő fodrozza. A távolban apró halászhajók szelik az azúrkék vizet. A dombok felett, a pirosló felhők között már megjelent a nap. Még fél óra, felszárad a harmat, s egy újabb forró nap veszi kezdetét.

Haza érve lezuhanyozom, átöltözöm, aztán Julcsival és Zsebivel lemegyünk az étterembe reggelizni. Végig kóstoltuk a svédasztal felvágottait, a számunkra ismeretlen sajtokat jó adag zöldséggel, salátákkal megpúpozva tányérunkat. Már a desszertnél tartottunk, mikor úgy ¾ 9 tájban megjött Márta néni az unokájával. Egyszer a Kőfaragó Vállalat igazgatója is lejött pizsamában, de a többiek éjfél utánig mulattak, így a reggelit kihagyták.

Most irány a part. A lépcsős elrendezésű szálloda két tíz emeletes épülete támfalakkal épített mediterrán kertet fogott közre. Leomló lila és narancssárga zuhatagokban gazdagon virágzott a buggenvillea. A leánderek, lantánák, hibiszkuszok között fű helyett a mi kukacvirágunkra emlékeztető pozsgás növények nőtték be a talajt. Az ebédlővel egy szintben szabálytalan alakú úszómedence, bár és presszó volt a napozó ágyak között. A szálloda egy kicsi öböl mellé épült. A keskeny fövenyes part homokjába minden reggel új kagylókat sodort ki a hullámzás. Két nagy szikla volt az öbölben. Víz alatti napos részeit befedték a tengeri sünök és a virágállatok.

A víz gyorsan mélyült, a sziklánál már engem is ellepett. A 3-4 méteres vízben barna tüskésbőrű tengeri uborkák sodródtak a hullámokkal. Beljebb a tengerifüvek sötét színű szigetei kezdődtek. Ezt nem szerettem, mert nem láttam le magam alá. Két oldalt sziklás partok barlangokkal, víz vájta apró üregekkel és hasadékokkal. Ez volt Pisti (Zsebi) vadászterülete. Naphosszat a térdig érő vízben gázolt, s a sziklákon oldalazva villámgyorsan manőverező rákokat próbálta megfogni.

Tízig, fél tizenegyig együtt játszottunk, de ahogy forróbb lett a világ elmentem úszni. Első nap még csak a szomszédos szállodák partjait fedeztem fel. Később egyre messzebb merészkedtem. A város egy 6-7 kilométer mély többágú öböl mélyén épült. A szomszédos strandokat már megismertem, mikor egyik nap különösen jól ment az úszás. Három-négy kilométerre eltávolodva a parttól átúsztam a tőlünk harmadik öbölbe lévő szomszédos városka strandjára. A pálmák alatti kényelmes függőágyban elhelyezkedve, fagylaltot nyalva gyönyörködtem a monokinis lányok kebleiben.

Később megunva a dolgot visszaindultam. S ekkor ért a meglepetés. Kiderült, hogy közben feltámadt a szél, s a tarajos hullámok jobbról elölről csaptak az arcomba. Most már értettem miért haladtam idefelé ilyen jól. Sima vízen akármeddig elúszom, de a hullámzást nem szeretem. Elébb a part mellett próbálkoztam, aztán feladtam, s egy szál fürdőgatyában, gyalog indultam haza. A forró aszfalt égette, a kavicsos utak szúrták a talpamat. Valahogy mégis feljutottam a gerincre. A reggeli edzéseknek köszönhetően hamar helyre tettem magam, s jó három órás sétával haza ballagtam. A végére már egész jól kitapasztaltam, hová hogyan léphetek.

folyt.köv.

Címkék: Tirréntenger Malorca Mediterrán





Bejegyzések 1 - 2-ig. Összes bejegyzésed: 2

Gejza
2013/03/18 22:04:00

Örülök, hogy tovább tudtam adni valamit a hangulatból...



BirBa
2010/09/03 09:49:11

Jó ez a, némi jakobinus indulattól sem mentes írás. Gyakran olvasok blogokat olyan helyekről, ahol magam is jártam, de csak ritkán ismerek rájuk. Itt megtörtént. Érezhető, átjön a sziget atmoszférája. Gondolom, ez a tehetség.




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.