Nos, jelentkezem, ahogy azt korábban ígértem, mivel az erre a hétvégére tervezett bükki hússütős-pálinkás* kétéjszakás túra egyik résztvevője indokoltan távollétet jelentett, így most hétvégén kényelmes ágyikómban süthet a hasamra reggelente a nap - persze csak képletesen szólva, ugyanis a hálószobám ablaka nyugatra néz... :)
*: Eddigi túratörténelmemben egyikre, külön-külön sem volt még példa, úgyhogy ezt akár kísérlet jellegűnek is nevezhetném.
Na tessék, már értem, miért nem írtam én eddig blogot - azonkívül hogy dunsztom sincs, hogy kell azt. Mert csapongok - és nem kicsit. Nem bánnám, ha beszámolónak aposztrofálhatnánk, annak még jó lehet.
Igaz, csak egy erősen szubjektív összehasonlítást készülök adni arról a négy szálláshelyről (mert nehezemre esne menedékháznak hívni egy olyat, ahol konferenciaterem is van...), ahol júliusban megfordultam.
Hogy honnan jött nekem ez az egész, hogy én menni Bernina?!
Nos onnan, hogy a gimnáziumi földrajztanárom annak idején szervezett nyári kirándulásokat, amiknek része volt a Diavolezzáról nyíló látvány legalább részleges befogadásának halvány próbája, meg egy rövid túra a Munt Pers-re, majd onnan le a felvonó aljához, ahol a buszunk parkolt. A látvány befogadásának egyik kelléke volt egy - akkor még analóg - fényképezőgép. Hogy a látványt igazából legfeljebb idén (8 év után) sikerült feldolgoznom, mi sem bizonyítja jobban, hogy kilenc darab 36 kockás filmet sikerült ellőnöm aznap. És azért "csak" ennyit, mert nem volt nálam több és már senkinek nem volt kölcsön filmje... :D
Ezután jöttek az osztrák és az olasz Alpokban töltött sítáborok, amik igazából már csak keveset adtak ahhoz a legyűrhetetlen érzéshez hogy nekem vissza KELL mennem. Nyolc évig kellett ezzel élnem, majd már dolgozó emberként sikerült visszajutnom. Nem apróztam el; teljes nyári szabadságomat (2 hét) áldoztam rá. Meg gyakorlatilag az év első felét készülődéssel töltöttem. Fizikai felkészülés (heti kb 50km futás - igaz ebből 20 egyébként is meg lett volna), felszerelések cseréje/beszerzése, az egyébként korábban is kisebb arányú egynapos túrák teljes egészében teljes hétvégésre cserélése. Hiszen akkor még úgy terveztem, hogy a 13 éjszakából hármat-négyet sátorban töltök, de aztán az indulás közeledtével kezdtem mérlegelni - magamban meg konyhai digitálison is. Nincs mit szépíteni, súlymegszállott vagyok - minden, túrán valaha is megfordult cuccomnak megvan a tömege grammos pontossággal egy táblázatban - nyolc grammot képes vagyok kidobni a hátizsákból, ha az felesleges. Feltenném a kérdést a rutinosabb túrázóknak, hogy szerintük hány gramm egy hálózsák, kisebb sátor és a derékalj (a régebbi önfelfújosomnak még volt) csupán tasakjainak össztömege? Tipp? Mondjuk úgy, hogy három májkrém, vagy esetleg negyed kiló kenyér, vagy 5db Snickers, vagy 6db Mars szelet - soroljam még hány hasznosabb dolog elfér helyettük? Visszagondoltam a tavalyi, Börzsönyt észak-dél irányban átszelő túrámra, majd felszoroztam a szintkülönbségeket és az időtartamot néggyel és arra jutottam, hogy ha csak esélye is lehet, hogy kényelmetlen lesz a pakk, nem érdekel, hogy többe kerül, de itthon hagyom a tábori cuccokat. Ezzel az egyik fontosabb célomról már itthon lemondtam, miszerint Szamóca egy tengerszem mellett felállított gleccserre néző sátrában reggel felkel és vesz egy kimondhatatlanul frissítő fürdőt... Majd legközelebb.
A hivatalos szálláshelyek megválasztásában ez a döntés nem befolyásolt, csak annyit eredményezett, hogy több éjszakát töltöttem bennük. Kiválasztáshoz bőven elég volt, hogy ezek vannak a legközelebb a hegyekhez. Mivel ezek mind a Svájci Alpinista Szövetség által vannak üzemeltetve utánajártam, hogyan lehetnék e klub tagja. Először is szekciót kellett választanom - nem volt nehéz, van Bernina Szekció. Majd egy netes űrlapon keresztül lehet jelentkezni - a németül (már) nem tudóknak angolul is. A folyamat végén írják, "We'll contact you soon." - nos, vagy egy-másfél hónap után kezdtem lemondani arról, hogy ezek komolyan vennének, de július hetedikén ott volt a boríték a postaládámban, melyben a sablon üdvözlőlevél mellett (melynek júl. 5. a keltezése[!]) ott volt a tagsági kártya meg a tagdíjjal egy - és most kapaszkodjunk meg - rózsaszín svájci postai csekk... :DDD Szerencsém, hogy a megadott határidőig már kinn voltam és be tudtam fizetni.
A hosszú és csapongó bevezetés után csak rátérnék már az eredetileg tervezett összehasonlító disszertációra...
Kezdjük azon, hogy az alábbi szállásokhoz volt szerencsém az alábbi sorrendben és elosztásban:
 - Chamanna Jenatsch (2652 m) - 2 éj
 - Chamanna Coaz (2610 m) - 4 éj
 - Chamanna Tschierva (2573 m) - 4 éj
 - Chamanna Boval (2495 m) - 3 éj
Hogy az élmények sorrendjében jöjjenek az információk, azon kell kezdenem, hogy St. Moritz (1800m) és a Jenatsch közt van egy néhány méter híján háromezres hágó - amit azért említek, mert a nap végére igencsak vágytam egy zuhanyra. Megérkezem a hüttéhez, az előtte lévő kútnál (A Bovalnál is van) kicsit felfrissítem magam, majd elkezdem keresni a bejáratot... Az első ajtó, amin probálkoztam, be volt zárva, de nem volt rajta kulcslyuk(!). Egy ablakon bekukucskálok, de nem látok semmit; menjünk körbe. Szerencsére jó irányba indultam, hamar meglett - ami azért érdekes, mert a kút felé menet lazán elmentem mellette...



Bemegyek és gondoltam kezdek inkább egy világnyelvvel. Nos azt itt nemigen beszélték(!) - mondom, esetleg olasz? Az sem; akkor maradjunk az inglisnél, így legalább értették amit mondok, miszerint első éjszakámhoz nem kérek vacsorát és reggelit, mert van egy csomó kajám otthonról - ezt mind a négy szálláson így csináltam. Lehet, hogy angolul nemigen tudnak, viszont kedvesek! Minden OK. Egyébként mindenfelé a vacsorának az illata terjengett - igen különleges illat - mint később megtanultam, a pirított fenyőmagé. Szóval felkísérnek a szobába, amit úgy kell elképzelni mint egy olyan hálótermet, amiben van két beépített emeletes ágy, csak ezeken az emeleteken 6-8 egybefüggő alvóhely van - természetesen tiszta és rendezett.



Aztán kérdezem, hogy zuhanyzó? Höhö, az itt nincs(!!). Megmutatja a mosdót, ott oldjam meg, ahogy tudom. Nos, ha valaki azt kérdi nevezzek meg első helyen egy fétistárgyat ebből a két hétből, akkor az teljesen biztosan a rozsdamentes acél lapból gyártott kb 30 centi átmérőjű minimum másfél méter hosszú félcső alakú "mosdókagyló", ami mindegyik szálláson ott volt, csak a belecsatlakozó csapok számában volt eltérés. (Sajnos erről valahogy elfelejtettem képet csinálni...) De minden pofás, igényes, tiszta. A csapból folyó vízre egyetlen jelzőt használnék; jéghideg. De Szamóca nem ijed meg - élvezheti a problémamegoldás újabb dimenzióit. Első alkalommal még nem volt kiforrott módszerem, de a második alkalomra már kialakult az egésztestes mosdási technikám. A mosdóról annyit még, hogy vízöblítéses WC-vel rendelkezett - nem volt ez így mindenhol... A mérnökibb beállításúaknak mondanám, hogy a vizet eldugottabb vízfolyások környéki sekélyebb kutakból, vagy közvetlenül a vízfolyásból nyerik párszáz méterre a hüttétől, áramot a gleccserpatakokra épített mikrovízerőművek szolgáltatják, az egyéb szükséges dolgokat helikopterrel hozzák - a Coazba pl. hetente.



Ebből már sejthetjük, hogy a kenyér a hét nem minden napján friss. Node térjünk rá a kulináris hütte-szokásokra; a vacsora (mind a négy helyen) leves-saláta-főétel-desszert sorrendben épül fel. Itt a Jenatschban ízlett a legjobban a leves, ugyanis azon kívül, hogy tényleg mindeféle friss zöldség volt benne, a pirított fenyőmag fantasztikus aromát adott neki. A saláta egyszerű volt, kellemes balzsamecet dresszinggel. A főétel számomra gyengébb volt; currys (pulyka)húskockák rizzsel és (úgy azonosítottam be) zabkásával - úgy nézett ki, mint összezúzott, de egészben maradt búzaszemekből főtt trutyi - ami egészen ízletes volt. Meg kell jegyezni, hogy a levesben is voltak ilyenforma magok. Desszertnek pedig sárgabarackos lepény; erős közepes - kissé száraz volt.
A hálóhelyiségről annyit, hogy egy alvóhelyet egy kispárna, egy baromi vastag takaró és egy-két pokróc jelenti. Mivel vittem hálózsákot, csak a párna volt releváns. Az éjszakai szobahőmérsékletről annyit, hogy direkt fűtés nincs, de amikor egyedül aludtam a hálóhelyiségben akkor sem fázott éjszaka az orrom, vagyis nem volt hidegebb 10-12 foknál. A fűtésről jut eszembe (majdnem elfelejtettem), hogy konnektor mint olyan, az elég ritka... Itt a Jenatschban egy konyhai konnektorba kunyiztam be a kamerámat éjszakára feltölteni.
Essen még szó a reggeliről, ami meglehetősen uniform volt mind a négy szálláson. Nagy termoszban forró víz - ebből vagy instant kávét, vagy teát csinálhatsz magadnak. Nos itt a Jenatschban én inkább a gyümölcslét választottam, itt ugyanis az is volt. (A többiben nem emlékszem, hogy lett volna.) Van meleg meg hideg tej is - előbbi kakaónak, utóbbi a kukoricapehelynek. Aztán volt natúr joghurt is kirakva a müzlinek. Ezenkívül vaj, dzsem, sajt, kenyér képezte a választékot. A Tschierva-ban és a Bovalban a müzli előre be volt keverve, ami azért volt jó, mert raktak bele alma és körte darabokat, a Tschierva-ban még felezett szőlőt is.

Jövök még a többi hüttével is szépen sorban.

Címkék: Svájc Hütte Hideg