Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Életem első Via Ferrata-ja
2010/09/13 13:50:41 Küldte: Csengebenge

Abban a nagyszerű élményben lehetett részem ezen a hétvégén, hogy eljuthattam Ausztriába Präbichl-be, ahol egyik nap raftingolni vittek minket, másik nap pedig vagy túrázási lehetőségre nyílt lehetőség, illetve ha bátrabb a csapat, Via Ferratazhattunk. 

Az idő is nagyban befolyásolta tevékenységünket, mert ugye esőben nem jó szilát mászni, de így utólag átgondolva nagyon raftingolni sem lett volna élmény, hiszen a 10 fokos vízből kilépve, igen jól esett a napsütés, anélkül megfagy az ember.

Nekem egyszer régen már volt lehetőségem a raftingolást kipróbálni, ugyanitt a Salza folyón, amikor ráadásul még a vízállás is elég magas volt ahhoz, hogy igen nagy hullámok között élvezhessük az evezést, ráadásul két személyes hajókban egyik nap.

A pénteki ismerkedő buli után, amikor jól kitáncoltuk magunkat, nagyjából 2 körül bújtunk ágyba, másnap pedig a túravezetők a Via Ferrata mellett döntöttek, indulás 9kor.

Ez a hétvége sem a pihenésről szólt, pedig már az előző héten sem aludtam túl magam, nagyjából 5-6 órákat naponta, de nem is azért jöttem, hogy feleslegesen pihenjek:D...

Bár a fél9-es ébresztőre nem sikerült felkelnem, talán csak szobatársaimnak:D, de a reggeli után nagyjából fél10 körül felszerelkezve a beülőbe, bukósisakba, bringáskesztyűbe, már akinek volt..., el is indultunk a helyre.

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy talán a fáradtságtól vagy csak simán azért, mert nem mindig marad meg az agyacskámban, hogy mi is a legfontosabb, amit vinni kell, csak a bukósisakomat és a bringás kesztyűmet, amit direkt erre az időpontra vettem, a szálláson felejtettem, így egyik jófej túravezetőnk, aki velünk jött, kölcsönadta fejfedőjét, a tenyeremet pedig azóta is érzem kicsit, de az sem vészes, az élmények sokkal nagyobbak.

Az autóúton odafelé nagy lelkesedessél kérdezgettem Gyulát, hogy ha valaki életében nem volt Via Ferratazni, mehet majd a nehezebb pályára is, miután azt mondta, hogy persze, majd meglátjuk mihhez lesz kedvünk, de az kissé fura volt, hogy megkérdezte, mennyire bírom a magasságot, a hegymászást fizikailag és lelkileg is.

Én ugyanis abban a hitben éltem, hogy a Via Ferrata nem feltétletünl függőleges falon történik, hanem lehet, hogy csak gyalogolni kell, esetleg fellépni egy-két sziklára, ahol kötél segítségét lehet igénybe venni, de aztán amikor megláttam a függőleges sziklafalat, kicsit ledermedtem és elgondolkoztam azon, hogy nekem egyáltalán itt el kéne-e indulnom, pedig ez még csak a könnyebbik volt, ugyanis olyan hihetetlen tériszonyom van néha, hogy konkrétan remeg a lábam a kilátókon például.

Na mindegy, gondoltam, ha már idáig eljöttem, nem mondhatok nemet, így megmásztam az első, könnyebbik falat, amire azt mondta Gyula, hogy kb. B-C nehézségű, kezdőknek való, hiszen összesen 5 szint van, vagyis E a legnehezebb, aztán megkérdezte, hogy megyünk a következő nehézségűre, ami ugye D-s volt. Elindultunk 1-2 ember kivételével és mit ne mondjak, igen erőteljesen megdolgoztattuk izmainkat, néha ráadásul kisebb halálfélelme is volt az embernek és mint ahogy hallottam, nem én voltam az egyetlen, akinek többször megfordult a fejében, hogy nem tudok tovább mászni. Egyszer csak azt néztem, hogy mennyire remeg a kezem és alig bírom megfogni a következő vasat, de mivel van az emberben egy túlélő ösztön, megcsinálja. Talán éppen ezért jutott fel végül az a lány is, aki kissé bepánikolt és az ereje is elveszett és lelkileg sem volt topon, de mivel Gyulánk olyan profin megoldotta a dolgot és rábeszélte őt, hogy menjen tovább, közben pedig próbálta segíteni beülővel, saját lábával, így neki is sikerült a csúcsra jutnia:D:D... 

Igazán nem mondhatom, hogy megbántam, inkább kicsit büszke vagyok magamra, mert mégis csak tériszonnyal másztam, bár hozzá kell tennem, hogy az embert igen csak leköti, hogy hova nyúljon és hogy kapaszkodjon, pláne a negatív részeken, mert volt egy-két könnyebb ilyen is, tulajdonképpen biztos, hogy megyek legközelebb is!:D

Este hazafelé, megálltunk Eisenerz-ben kicsit megkukucskálni a várost, amiről tudni kell, hogy a vasérc bányászatot automatizálták, így nagyon sok lakás üresen maradt, mert a bányászok elköltöztek, így ha valaki olcsón akar lakást venni, ott megteheti, persze osztrák viszonylatban:D.

Ellátogattunk a Leopoldsteinsee-hez is, ami egy csoda. Olyan látványban van része az embernek, amit sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy itthon nem láthat. Ráadásul mindezt jó időben, nasütésben.

Másnap az éjszakai dumálgatás és iszogatás után elindultunk a Salza-ra. Mindenki megkapta a folyónál a búvárruháját, sisakját, neoprén cipőjét, lapátját és indulás evezni, vagyis először a kocsihoz, amivel elvittek minket 22 km-rel arrébb, hogy onnan evezhessünk vissza a telephelyre. A folyó állása sajnos nem volt túl nagy, most csupán 160-170 cm-es volt a Salza, de azért így is igen élvezhető volt az evezés, de a hídról ugrálás még inkább, pláne azoknak, akik nem először raftingoltak már és esetleg előzőleg nagyobb vízállásnál. A híd kb. 7 m-es lehetett, mivel a folyó ugye nem volt magas, így még jobban növelhettük adrenalinszintünket. Az első megállónál tehát jól kiugráltuk magunkat. Én ugye megint remegő lábbal álltam a szélére, ahol lefényképeztek és ahelyett, hogy egyből ugrottam volna, szívélyesen előreengedtem a többieket, így kb. 10 perc izgulás után vetettem magam befogott orral a mélybe:D... Az a különös, hogy amint elugrik az ember, már nem is olyan szörnyű a dolog,  csak amíg fent áll, így ezt másodszor is meg kellett tennem:D,  bele a 10 fokba megint.

A következő megállónknál kaptunk ebédet egy krinolin és barnakenyér formájában, valamint teát iszogattunk. Itt csináltunk víz alatti képeket, amiket amint megkaptam kirakom ide is, az biztos. Az első egész jól sikerült, a másodikon pedig Katival együtt bukunk le és az én fejem kb. mint egy hínár, nagyjából az arcomból semmi nem látszik, de így jobb is!:D Sikerültek igen vicces képek is. Egyik srác, akivel mentünk, azt mondta, hogy ezt jobb kisgyerekeknek nem megmutatni, mert esetlegesen visszafejlődhetnek a növésben. :D:D Azt hiszem ez a megfelelő jellemzés.

A harmadik megállónál megint ugráltunk, de akkor már egy szikláról, amiket alámosott a víz, így igen érdekes kis teraszocskák alakultak ki. A kő nevét nem tudom, de olyan, mintha nagy kavicsokat összetartana a mész, ami ugye nem mész valójában. Innen én már ugyan nem ugrottam, mert nem sütött a napocska, így féltem, hogy megfagyok, ráadásul pont árnyékos részben voltunk, de jó páran ezt is kipróbálták.

Innen továbbevezve pedig eljutottunk 4. megállónkhoz, ahol nagyon kedvesen nasival, borral és pezsivel kínáltak minket. Most ittam életemben először dél-afrikai bort és Isteni volt, egy félédes Cabernet Savignon Franc-t. A nasi pedig a kövekező volt: trappista sajt- és mogyidarabok grillfűszerbe forgatva. Isteni, komolyan próbáljátok ki!

Mindezek közben csomó képet készítettek rólunk, amik közül majd felrakok néhányat ide is, elsősorban a vízalatti embrió pozíciót.:D

Mindenkinek ajánlom a hasonló élmények kipróbálását, mert ugyan utána 2-3 napig nem tud mozogni, annyira beállnak az izmai, nem is lesz túl kipihent, de hát nem is azért élünk, hogy mindig aludjunk és unatkozzunk!:D






Bejegyzések 1 - 2-ig. Összes bejegyzésed: 2

kislelkes
2010/12/30 12:46:12

Szia !

Gratulálok, ha tényleg ilyen tréiszonyod van ez felért neked egy holdra szálással



Viane
2010/09/14 16:56:03

Ez a Kaisergams klettersteig volt?




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.