Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Balaton kör bringával
2010/09/19 20:57:41 Küldte: liliom

NÉGY BARÁTNŐ KÖRBEBRINGÁZTA A BALATONT.

Előkészületként kitaláltuk, hogy hol aludjunk, és lefoglaltuk a szállást. Házaknál apartmant kerestünk 2500-3000 Ft között éjszakánként. Rendbe tettük a bringákat, és csomagolólistát írtunk. Kitaláltuk hogy mit nézzünk meg, ami belefér az időbe. Lelkesen bújtuk az időjárás-előrejelzést, ami kétnaponta gyökeresen változott. Végül úgy döntöttünk, hogy ahová mi megyünk ott mindig süt a nap, mert az égiek szeretnek minket…

Pénteken délután leszereltük a bringákat a tetőcsomagtartóra nem kis derültség közepette.

Így szombaton reggel hajnali hétkor el bírtunk indulni. Igaz, meg kellett állni borozni senior túratársunk kapujánál, aki borral várta a bányászzenekart akik járták a várost és a közelgő bányásznap tiszteletére fújták a trombitát…. Mi is kaptunk egy kis kóstolót J és jókívánságot…  Az eső kissé szemerkélt, de jókedvűen értünk le Litérre a barátaimékhoz, ahol átnyergeltünk a bringákra és indultunk Tihany felé. Borongós volt az idő, de nem esett. Útközben megnéztük a Alsóőrsi török házat és a csodás panorámát ami onnan tárult elénk. Találtunk mandulát, és a templomocska mellett fügebokrot…

M. lebűvészkedett azonnal néhány szem ehető fügét. Felsőőrs megkapó kis település, el tudnám viselni ott az életet… A következő látnivaló Csopakon a csonka torony volt, de nem volt egyáltalán csonka. Némi tanakodás után kihevertük a csalódást. Feltankoltam egy kis mandulával, és meg sem álltunk Balatonfüredig ahol a Tagore sétányról néztük az oly közel lévő Tihanyi apátságot. Kicsit gyönyörködtünk még a hattyúkban, a csodás magyar tengerben, sétáltunk a mólón, majd irány Tihany. Kis bringás hegymászós-tekergés után megtaláltuk a szállást. Abban egyetértettünk hogy a Tihanyi félsziget nem annyira bringabarát, de csodás…  Beültünk Tihany szerintem legbulisabb éttermébe, ahol a régi idők tárgyai között találgattuk hogy melyik eszköz mi lehet… Ebben nagyban segített egy finom vacsora persze… Nem tudom: aki ott él meg tudja-e szokni ezt a csodás látványt, ami reggel, este, esőben és napsütésben is képes elállítani a lélegzetet…  

Második napunk ragyogó napsütéssel és bringa nélkül köszöntött. A Belső tó kékje mellett közelítettük meg az Aranyház gejzírkúpot, melynek tetejéről szétnézve készek voltunk meghódítani az egész félszigetet. Olyan szép volt együtt látni a Belső tó mögött az Apátságot, és odébb a Balatont…

Elindultunk a tanösvényen gejzírkúp-nézőbe: átjáró kúp, Sajmeggyes kúp, Kis kúp, Leereszkedtünk a Templomromhoz, majd egy kis parti séta után ismét vissza a Szarkádi erdőbe és a hegyre… Akkora gombatelepet találtunk, mint egy szekérderék, de mivel nem ismertük, nem oldódott meg még a vacsora gondja…  Pedig gyönyörű sárga tölcsérgomba volt, isteni illattal…  Az út a Csúcs hegy felé végig a bércen… A panoráma, a ragyogó napsütés, a virágok teljesen elbűvöltek bennünket. A Csúcs hegyről vissza indultunk a félsziget közepén át a szállásunk felé. Leereszkedtünk a nádassal borított Külső tó felé, és legnagyobb örömünkre a turistaút a szőlőföldek között vezetett. Hatalmas piros szemű szőlőfürtök között vidáman telt az idő, és a gyomrunk is… Tihany megvacsoráztatott bennünket, nem is akárhogy… Azért megettünk még egy sütit a panoráma-kávéházban, már csak az érzés kedvéért…. A változatosság kedvéért ismét a Balatoni panorámában gyönyörködtünk… J

Harmadik nap: Szemerkélő esőben esőkabátban indultunk, de hamar sikerült elijeszteni a felhőket…. Megnéztük az Örvényesi vizimalmot, Balatonudvariban a szív alakú sírköveket, majd Zánkáig meg sem álltunk. Kicsit nosztalgiáztunk az úttörőtábor előtt, majd elkanyarodtunk a Hegyestű felé a Káli medencébe. Útközben egy szilvafánál megtankoltunk. Kellett is az energia, mert míg feltoltuk a csomagokkal teli bicikliket a Hegyestűhöz bizony alaposan kimelegedtünk. Ráadásul az eső is szitálni kezdett… Leparkoltunk, és meghódítottuk a csúcsot. Csodás ködben veszett el a Káli medence…  De a bazaltoszlopokat láttuk, emlékeztetett a Somoskői bazaltorgonákra….

Esőkabátban indultunk mikor észrevettük hogy M.-nak nyolcasa van. Annyira, hogy a hátsó féket meg kellett lazítani, hogy ne fékezzen állandóan…. Monoszlón kicsit nézelődtünk, majd levetve esőkabátunkat az erőlködő nap fényében indultunk tovább. Kővágóörsön megnéztük a kőtengert. Roppant impozáns ez a „kőhát”, és fényét emelte a négy összekötözött kerékpár látványa… Van ott egy fa, ami szinte a sziklából nőtt ki. Barátként üdvözöltük az országos kéktúra kék jelzését…

Révfülöpön nagy nehezen megtaláltuk a romantikus és eldugott ecseri templomromot. Majd betértünk egy kávéra az út menti kis vendéglőbe. Finom volt a kávé, és meg kellett estebédelni mert olyan étlap volt hogy a fülünk kettéállt. Választékban  csúcs, árban olcsó, és ízben kitűnő… Ráadásul a nap is kisütött….

Innen már csak a Badacsonyt láttuk magunk előtt. Épp csak betekintettünk tankolni Badacsonyörsön a Varga pincészetbe és megkerestük a szállást Badacsonytomajon. Lemálháztuk a lovakat, és nyeregbe pattantunk a Badacsonyi kikötőbe. Hét ágra sütött a nap, fotózkodásra csábított. A római úton mentünk vissza a szállásra, amit gyorsan átneveztünk Fügés útnak. Sok-sok fügebokor csábított egy kis pákosztoskodásra… Estére fájt a szánk, kimarta a fügetej, Sajnos nem mindegyik füge volt teljesen érett, más megátalkodottak is dézsmálták a termést…. Kínjainkat finom borral enyhítettük…

Negyedik napon borongós időben de málha nélkül indultunk egy kis kerekezésre a Káli medencében… Északra indultunk el a Badacsony mellett, a Nemesgulács és a Tóti hegy között Káptalantótira. Szemben csábítóan magasodott csobánc vára… Megállított bennünket a falu közepén egy deljes tábla: Kecskesajt, kecsketej felirattal… Nagyon kedves hölgy elképesztően finom sajtokat rakott elénk. A borsos, fokhagymás és olivabogyós sajt mellé friss kecsketejet és kecsketúrót kóstolhattunk. Hát muszáj volt venni-vinni mindenből… J  Mindezt leöblítettük Kékkúton theodora forrásvízzel. Salföldön elkezdett szemerkélni az eső, de a majorban azért jót nézelődtünk. Van egy fotokiállítás ami a Balaton  helyeit mutatja két fotón. Az egyik fotó 1930 körül készült, a másik ugyanonnan szerintem 10 éve…

Engem az ilyen nagyon érdekel…  Ez idő alatt a beépítettség és a növényzet  villanyvezetékekkel megspékelve elburjánzott…. Beneveztünk egy szekértúrára a Pálos kolostorromhoz. Nem bántuk meg, mert a halálfélelmet is megtapasztaltuk az imbolygó szekéren, annak ellenére hogy Mónika volt a Parádéskocsis egy kis ideig. A kolostorrom szép és gondozott, a kőtengert eléggé benőtte a fű, de a falu házai nagyon szépek… Az igazi kocsis-valódi humorherold- mesélt azért érdekeseket is… Miután túléltük a szekerezést, esőben indultunk vissza a szállásra. Mire odaértünk, el is állt. Kis tötyögés után a délután hátra lévő részében gyalog hódítottuk meg a Badacsony alsó részét. Egészen a kisfaludy házig kapaszkodtunk, útba ejtve Szeremley Huba birtokán lévő csodás szőlős-teraszt. A Badacsony ködbe burkolózott, nem mentünk feljebb. A hegy nem adta meg magát. Lefelé még fügéztünk egy kicsit… Csodás hely Badacsony…

Az ötödik nap is szokásos borongós idővel indult. Ezért Szigliget mellett csak elkerekeztünk. Különben is már jártunk itt.

Vonyarcvashegyen felmásztam a Szent Mihály dombra, az egyetlen halászkápolnát és a panorámát megnézni. Megérte…

 Keszthelyen csak átgurultunk, itt is jártunk nemrég. Meg sem álltunk a 400 éves kocsmáig, ami Fenékpuszta mellett van. Spéci kis hely, és a kocsmáros adott néhány tanácsot a napi programhoz.  Hamar Balatonberénybe értünk, ahol fullextrás apartmant kaptunk, padlófűtéssel… De nem melegedtünk meg, padlógázzal indultunk a Kis-Balaton felé…

Vörsig nem volt semmi gondunk, de onnan egy nyamvadt tábla sem volt kitéve. Még jó hogy egy vasutas a világ végén útba igazított bennünket. Így megtaláltuk az első kilátót, ahol megérezhettük a vidék hangulatát.. Nem mentünk tovább, mert a délután kevés volt hosszabb útra. Visszamentünk Vörsre – a Kis-Balaton fővárosa – és megnéztük atűzoltó múzeumot. Az ország első vidéki tűzoltómúzeuma a falu összefogásával, társadalmi munkával jött létre. Figyelemre méltó anyaga van.  Ragyogó napsütésben mentünk vissza Balatonberénybe, ahol végre E talált egy olyan éttermet, ami nyitva volt, és volt heck is… Már majdnem lemondtunk róla hogy igazi balatoni heket eszünk (argentínából).

Az a HECK mennyei volt….  A ház ajándékaként kaptunk hozzá sütit is, valószínűleg a napi forgalom nagy hányadát vittük a konyhára. J   Ez is jó nap volt….

A hatodik napon korán indultunk. M.-nak a bicóstáskája megadta magát. Összegumipókozta ügyesen…

Úgy döntöttünk hogy Keneséig pedálozunk. Lemondtuk a Lellei szállást, és  persze előrehoztuk a Keneseit. Haladtunk is az unalmas déli parton, míg Zs egy csinos defektet nem kapott. Fulldefektet…

Szerencsére jött egy autó, és tudta hogy másfél kilométerre van egy bringaszerviz…  Gumicsere megvolt…. Boldogan indultunk tovább a ragyogó napsütésben, és egy jégkrémmel meg is ünnepeltük  ezt.  Szóval délelőtt tízig megvolt a napi izgalom… Reméltük nem lesz több. Fonyódon kicsábultunk a mólóra. Neki is vetkőztünk, oly csodás nyári nap lett. Szemben a Badacsony, és az összes tanúhegy… Fehér vitorla, Balaton…   Nem akaródzott tovább menni, de indultunk… Balatonbogláron integettünk a nem működő gömbkilátónak a platánfák alól, és megálltunk Balatonlellén a mólón kicsit napozni. Napfény, fehér vitorla, Balaton…   J Indulás után vettük észre, hogy E.-nak dupla nyolcasa van. Annyira, hogy a hátsó féket szét kellett szedni, hogy ne fékezzen állandóan…. Ez volt a plusz izgalom? Balatonöszödön nem találkoztunk Fecóval, de túléltük. Szántódon elcsábultunk egy kis Balatonnézésre J  (szemben a Tihanyi félsziget, fehér vitorla és Balaton ) és egy heck-ebédre. Ebéd közben mondta a rádió, hogy piros viharjelzés van érvényben a Balatonon… J  Imádtuk ezt az időt… Degesz hassal kicsit nehezen keltünk de a díszlet, ami előtt bringáztunk mesés volt. Ilyen színpadon játszani az életünk darabját –akár dráma, akár vígjáték – nagyon jó dolog.  Siófokig ismét néptelen utakon kerekeztünk, majd elértük Aligáig. Itt már visszakerült a pulcsi, a széldzseki, közelgett az este. Kenese határában el is ért bennünket.

Előkerültek a fejlámpák, és némi utcai és telefonos segítséggel megleltük a szállást. Ez a nap nem jó, hanem szuper volt.

Utolsó napunk csomagolással és esőben indult. Papkesziig csak a szembeszél hosszabbította meg ezt a szép hetet, de a fűzfői úton az útépítés miatt és a nagy emelkedő miatt elegünk volt. Ha még nem áztunk el rendesen, egy-egy autó csak beterített bennünket a biztonság kedvéért. Boldogan és büszkén értünk Litérre, ahol barátnőm kávéval, teával és sütivel várt bennünket. Mert megérdemeltük… J

Mindenhol kedvesek voltak hozzánk, bezsebeltük az elismerő szavakat… Mint a négy muskétás, csak bringán…

Címkék: Balaton Bicikli Körbe útleírás





Bejegyzések 1 - 2-ig. Összes bejegyzésed: 2

liliom
2010/10/06 18:52:55

Köszi a pontosítást, ez eszembe sem jutott a nag örömben.....



izsolt
2010/10/06 14:03:58

Remek túra lehetett, jól választottátok meg az időpontot. Balaton-felvidékre csakis szőlőérés idején :-)


Viszont Kővágóörsön ti nem az OKT-t, hanem a Balatonfelvidéki kék jelzéseket üdvözölhettétek barátként. (http://www.turabazis.hu/mozgleir.php?id=61)
Anno engem is becsapott mikor először ott voltam :-)




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.